Újrahuzalozza az űrhajósok agyát a hosszú távú űrrepülés – derült ki egy friss kutatásból, ami először vizsgálta az agy strukturális kapcsolódási változásait a hosszú űrutazás közben. Az eredmények jelentős mikrostrukturális változásokat mutatnak számos fehérállományi területen, például a szenzomotoros traktusokban. A tanulmány alapját képezheti a jövőbeni kutatásoknak, amelyek szélesebb körben vizsgálhatják a hosszú távű űrrepülés során tapasztalt változásokat – olvasható az EurekAlerten megjelent sajtóközleményben.
A Frontiers in Neural Circuits folyóiratban megjelent tanulmány szerint már korábbi kutatások is kimutatták, hogy az űrutazás képes megváltoztatni az agy méretét és működését. Bár agyunk szerkezete és működése egész életünk során változik, korántsem mindegy, hogy hogyan és mennyire. Az Európai Űrügynökség (ESA) és a Roszkozmosz együttműködési projektjén keresztül egy nemzetközi kutatócsoport az agy szerkezeti változásait vizsgálta a mélyagy fehérállományi traktusainak szintjén.
A fehérállomány az agy azon része, amely a szürkeállomány és a test, valamint a különböző szürkeállományi régiók közötti kommunikációért felelős. Röviden: a fehérállomány az agy kommunikációs csatornája, a szürkeállomány pedig az, ahol az információfeldolgozás történik. A változások megfigyeléséhez a kutatók úgynevezett rosttraktográfiát használtak, ami nagyjából megmutatja, hogyan kapcsolódnak egymáshoz egyes agyterületek, milyen az agy „drótozása”. A kutatásban 12 orosz férfi űrhajós vett részt, akik átlagosan 172 napot töltöttek az űrben. Készült MRI felvétel az agyukról az utazás előtt, majd közvetlenül utána, és 8 későbbi időpontban is.
A kutatók bizonyítékot találtak a „tanult agy” létezésére, vagyis arra, hogy az agy neuroplaszticitási szintjének alkalmazkodnia kell az űrrepüléshez. Változásokat találtak az agy több motoros területe közötti idegi kapcsolatokban, ott, ahol az agy mozgásparancsokat indít el a test többi részének. A kutatók szerint ezek az idegi kapcsolatok azért íródhattak át, mert a súlytalanságban a kozmonautáknak változtatniuk kell a mozgásukon. Ezek a változások még a visszaérkezés után 7 hónappal is láthatók voltak.
A kutatás egy korábbi megfigyelésre is magyarázatot adott: a kérgestestben megfigyelt változások másra utalnak, mint eddig gondolták. A kérgestest egy harántirányú idegrostokból álló vaskos, fehér lemez az agyban, és az agykamrákat határolja, vagyis folyadékkal teli kamrák egymással kommunikáló hálózatát, amelyek az űrrepülés miatt kitágulnak. A kérgestestben bekövetkezett változások tehát ezeknek a kamráknak a tágulását mutatják.
