Idén januárban írtam a hazai oltásellenesekről, ami óriási port kavart: a Felsőbbrendű szabadságharcosoknak hiszik magukat a magyar oltásellenesek című cikkem, noha magyar kutatók eredményeiről számolt be (és még a cím is ebből következik), annyira szította a kedélyeket, hogy többen a halálomat kívánták az olvasók közül. Rengeteg, a Covid elleni oltástól tartó ember kérte ki magának, ahogy a kutatások alapján ábrázoltam őt, záporoztak a jól bejáratott konteók, felháborodott antivaxerek bizonygatták, hogy nekik van igazuk, a sajtó pedig
- le van fizetve,
- nem ért semmihez,
- Soros György kezében van,
- Orbán Viktor kezében van,
- hazudik, hogy pénzhez jusson,
- hazudik, mert a gyógyszergyártóktól kapja a fizetését,
- hazudik, mert az újságírók egyszerűen csak gonoszak, és élvezik, ha mindenki retteg.
Hasonló reakciókra számítok most is, amikor ezeket a sorokat írom, ugyanis közzétettem a közösségi médiában egy felhívást, amiben azok jelentkezését vártam, akik korábban oltásellenesek voltak, de valamilyen oknál fogva mégis beadatták maguknak valamelyik vakcinát. Nem volt semmiféle kikötés, semmi specifikáció, csak annyi, hogy olyan emberekről szeretnék hallani, akik bármilyen okból meggondolták magukat. Természetesen a minta nem reprezentatív, de érdekes képet ad arról, miért lesz egy kétkedőből végül beoltott ember.
Magyarországon a cikk megírásának pillanatában az ECDC adatai szerint a 18 év felettiek 60,7 százaléka vette fel mindkét oltását, ez 1 220 438 védett, vagy két héten belül védetté váló emberre fordítható le. Ez azt jelenti, hogy a felnőtt lakosság majdnem 40 százaléka úgy döntött, nem kéri a vakcinát, vagy még hezitál, esetleg valamilyen oknál fogva nem kaphatja meg egyik fajtát sem – utóbbi kategóriába azonban elenyésző számú ember tartozik.
„Eleinte én is elleneztem az oltást. Nem hittem benne, hogy ilyen gyorsan vakcinát lehet gyártani” – mondta Bianka, aki a 30-as évei elején jár, és a közigazgatásban dolgozik. „Tartottam attól is, hogy egy esetleges gyerekvállalást akadályozna. Aztán átestem a betegségen, és bár egyáltalán nem volt súlyos lefolyású, előbb-utóbb beláttam, hogy szükséges lesz az oltás. De inkább az motivált, hogy a nyaralással ne legyen gond.”
A súlyos Covid komoly motiváció
A megkérdezettek jó része a korlátozások feloldását és a nyaralást sorolta fel, mint az egyik döntő tényezőt, volt, aki például fesztiválra szeretett volna bejutni, de végül meg is bánta az oltást – komolyabb mellékhatásai voltak, és végül nem is kértek védettségit a fesztiválon.
Többen voltak olyanok, akik megjárták a betegséggel, és inkább választották a vakcinát, mint az újabb koronavírus-fertőzést. „Februárban a férjemmel elkaptuk a Covidot, egy hónapig voltunk karanténban. Senkinek nem kívánom” – mondta a szintén 30-as évei elején járó Timi. „Március 3-án lett pozitív a tesztem, egy héttel később kezdődött az igazi rémálom. Egyre jobban kezdett fájni a mellkasom, ez még csak kezdődő tüdőgyulladás volt, de már akkor azt éreztem, hogy meghalok.”
Kaptam antibiotikumot, de csak egy hétig lett jobb tőle, amikor újra elölről kezdődött az egész.
„Erősebb mellkasi fájdalmak, már levegőt sem kaptam. Volt olyan este, amikor úgy feküdtem le, hogy nem voltam benne biztos, másnap felkelek-e.” Timit nemcsak a Covid, a poszt-Covid is megviseli, még 3 hónappal a fertőzés után is érzi a tüdejében a kárt, amit a vírus tett. „A vérnyomásom most már jó, a pulzusom viszont még most is magas a Covid előtti állapothoz képest” – tette hozzá. Így nem is volt kérdés, hogy kéri a vakcinát, bár még az oltás előtti napon is győzködte magát, mert a betegség előtt egyáltalán nem akarta felvenni az oltást.
Hasonlóan járt a 38 éves Anna, aki nem oltásellenes, de hezitált, végül február elején regisztrált, mert sejtette, hogy sok minden a beoltottsághoz lesz kötve. Ennek ellenére bízott benne, hogy jóval később kerül sorra. „Két héttel a regisztráció után aztán elkaptuk a vírust, nagyon betegek is lettünk. A párom a kórházat is megjárta, én szerencsére nem kerültem be, de a poszt-Covid a mai napig elkísér.” Nem szerettek volna még egyszer ilyen betegek lenni, és nem voltak benne biztosak, hogy az ellenanyagszintjük sokáig magas marad, így amint lehetett, családilag oltattak.
Andrea még ősszel kapta el a fertőzést, ő és egyik gyereke is megszenvedte a betegséget. „Otthon tudtunk gyógyulni, de részben ez is megijesztett, hiszen az azóta elkapható variánsokra még rosszabbakat mondanak: még súlyosabb tüneteket viszonylag enyhébb esetekben is” – mondta.
Eleinte várni akart az oltással addig, amíg többen megkapják, hogy kiderülhessen, biztosan biztonságos. Több, kisebb egészségügyi problémával küzd, amelyekről ugyan azt mondták: nem befolyásolja őket az oltás, ez őt mégsem győzte meg. „Végül mégis oltattam, mindkét oltást felvettem. Egyrészt mert lehetett Pfizert, amit kevésbé említettek rizikósnak számomra, másrészt mivel több kisgyermeket nevelünk és egy esetleges kórházba kerülés – bárkinél családunkból – nagyobb gond lenne akkor is, ha csak viszonylag enyhe tünetek miatt kellene bekerülni Covid miatt.”
„Soha ennyi korababa nem volt még, mint most, a Covid miatt”
A 42 éves Anett észrevétlenül esett át a fertőzésen, ami mégis hatással volt rá: nagyon valószínű, hogy a Covid miatt lett koraszülött a kisfia, Barnabás.
„Háromgyermekes anyuka vagyok. Egészséges, erős immunrendszerű, sosem vagyok beteg. Párommal nem az oltásban nem hittünk, csak nem éreztük szükségesnek. Tavaly lettem terhes a kisfiammal, pont a Covid alatt. Idén február elejére voltam kiírva, de december 18-án, 33 hetesen császárral megszületett Barnabás, korababaként. Terhességem zökkenőmentes volt, egy nagyon magas CRP (C-reaktív protein szintje, gyulladásra utal – a szerk.) véreredményt leszámítva. Kérdezték voltam-e beteg, de nem tudtam róla. Tesztet nem csináltak. A következő véreredmény CRP-szintje szintén magas volt, de már nem annyira. Fejfájás körülbelül két hétig gyötört.”
Most már tudom, hogy tünetmentesen voltam covidos, viszont a babám koraszülött lett miatta.
Anett úgy gondolja, hogy a kismamák között kaphatta el a vírust, mert sokan inkább rágcsálást vagy evést imitáltak az orvosnál a terhességre hivatkozva, csak hogy a maszk ne legyen rajtuk a váróteremben. „A kisfiam születése után az én véreredményem jó volt, az ő gyulladása viszont magas, napokig antibiotikumokat kapott. Még így is könnyen megúsztuk, bár a császár-korababa kombót kihagytam volna, de szerencsések voltunk. Amikor Barni született Pesten, a szülésznő mesélte, hogy soha ennyi korababa nem volt még, mint most a Covid miatt.” Anett külső nyomásra 16 éves lányát is beoltatta, hogy élhessen szociális életet, mehessen koncertekre és strandokra, illetve, hogy a kollégiumban biztonságban tudják.
Anett párjának családjában haláleset is történt: a nagymama hazavitte a vírust, a nagypapa pedig elkapta a fertőzést, és belehalt. Ennek ellenére a szülei nem oltattak, viszont a haláleset a férfi öccsét és barátnőjét meggyőzte a vakcina szükségességéről.
Terhesen oltatott Ágnes 34 éves sógornője is, aki a harmadik babáját várta, és félt, hogy ha valami baja lesz a fertőzéstől, nem tudja majd gondját viselni a picinek. „Tudni kell, hogy ő masszív gyógyszer- és oltásellenes. Lázcsillapítót sem hajlandó adni a gyerekeknek, még ha muszáj, akkor is csak homeopátiás cuccokat használ” – mondta Ágnes. „Bátyám fél a tűtől, szinte biztos voltam benne, hogy nem oltatja be magát. Aztán sógornőm foglalt neki időpontot, és elrángatta oltatni.” Ágnes és párja Ausztriában élnek, ahol ingyenes a tesztelés, de emellett is sokan oltatnak: egy kolléganője például azért, hogy mehessen ide-oda a folyamatos tesztek nélkül, egy vendége pedig a gyerekével akart kötöttségek nélkül programokat csinálni.
Tünde, aki egyébként nem általánosan oltásellenes, gyerekkori MMR-oltás mellékhatásaként thrombocitopéniában, azaz vérzékenységben szenved, ezért nem is javasolták neki a további védőoltásokat. Több orvossal konzultált, de egyértelmű választ nem kapott, így tudta, hogy övé a döntés felelőssége. „Aztán amikor az én korosztályom is »hullani« kezdett, köztük egy közeli barát is, akkor gyorsan elszántam magam” – mondta. „A nagyobb gyerekeim (16,12) is megkapták azóta, és remélem a kisebbnek (6) is mihamarabb lehet.”
Esztert több tényező győzte meg az oltásról: a körülötte lévő emberek biztonsága, az oltás mellett szóló észérvek, a külső nyomás, a kórházba került ismerősök, a tudományos cikkek és az utazás lehetősége. „Párom orvos, első körben ő is bizonytalan volt, mivel mind a ketten nagyon enyhe tünetekkel estünk át a Covidon” – mondta.
„Az idő elteltével egyre több hivatalos, amerikai orvosi szakcikkeket olvastunk, valamint egyre több ismerősünk került kórházba, ezért úgy döntöttünk, hogy bajunk nem lehet, beadatjuk. Továbbá hozzátartozik, hogy nagyon szeretünk utazni, ezt is jelentősen megkönnyíti az oltás.” Eszter teljesen vakcinázott, de a harmadik oltást már nem fogja kérni.
Ezekből a történetekből is látszik, hogy érdemes különbséget tenni az általános oltásellenesség, a koronavírus-vakcinákra irányuló oltásellenesség, a hezitálás és a bizonytalanság között. Bár a 20. század egyik legnagyobb orvostudományi előrelépése a vakcinák megalkotása volt, most először zajlik ennyire a szemünk előtt a fejlesztésük, ez pedig sokakban bizonytalanságot szül – általában addig, amíg nem lesz személyes tapasztalatuk a koronavírus-fertőzéssel, vagy nem veszítenek el olyan ismerőst, aki szintén nem kért az oltásokból.
