Az emberi múlt kutatásában a történész írott forrásokra támaszkodik, sokszor azonban nem tudhatja, adott szerző valóban igazat szólt-e. A csontok és tárgyi leletek ugyan nem hazudnak, de lehetnek megtévesztőek, a régésznek „szóra bírni” őket pedig rettentő nehéz. A legkomplexebb eredmények ezért a lehető legtöbb kapcsolódó tudományág összefogásából születhetnek, a néprajztól az orvosláson át a klimatológiáig, az antropológiáig.
Beszélő holtak címmel az embertan és a paleopatológia köré épül a szegedi Móra Ferenc Múzeum negyedéves kiadványa, a Határtalan Régészet legfrissebb száma, benne egy ismeretlen család szívszorongató történetével. A minden bizonnyal koraszülött, és rövidesen elhunyt babát nem temethették megszentelt földbe, ám a szülők mindent megtettek, amit tudtak, hogy teste méltó módon nyugodhasson, és lelki üdve is biztosítva legyen.
A hazánkban párját ritkító lelet, az „újszülött múmia” története csak a közelmúltban vált teljessé a régészet mellett az antropológia, a kémia, az ásványtan és a néprajz összefogásával. A részletekről Dr. Pálfi Györgyöt, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Embertani Tanszékének vezetőjét kérdeztük.
Korai szülés vagy késői vetélés
Az ásatás 1982-1992 között folyt a nyárlőrinci Árpád-kori romtemplom egykori temetőjében, innen került elő a XIX. századi használt agyag edény. Régészetileg, művészettörténetileg talán értéktelen darab, főleg egy középkori feltáráson, ám az ásató régész szakmai alapossága nem engedte „félrehajítani”.
Ennek köszönhető, hogy később megtalálta benne a gyermek csontjait, részben mumifikálódott jobb kezét, benne a Ferenc József uralkodása idején, 1858-62 között vert, erősen korrodálódott egykrajcáros réz érmét és némi textilmaradványokat
– emeli ki a 24.hu-nak Pálfi György.
A babáról annyit tudunk Balázs János antropológus vizsgálatai alapján, hogy hozzávetőleg 24-27 centiméter hosszú és 900-1300 grammos lehetett, fejlődésének 6,5-7. hónapjában járt, vagyis még bőven az anyaméhben lett volna a helye. Koraszülés vagy késői vetélés nyomán jöhetett világra, ami abban az időben egyenlő lehetett a gyors halállal. A családot nem ismerjük, így azt sem, hogy az anya egyáltalán túlélte-e a szülést. Innen pedig nézzük a gyerek történetét úgy, ahogy azt a legvalószínűbb formában rekonstruálták a szakemberek.
Nem járt neki a temetés
A baba tehát a túlélés reménye nélkül, minden bizonnyal váratlanul jött világra, és ha élve is született, hamarosan meghalhatott. E két okból nem volt idő papot hívni, és valóra vált minden hívő keresztény család rémálma: a keresztség szentsége nélkül elhunyt gyermeknek nem járt pap celebrálta temetés, de még megszentelt földben sem nyugodhatott, mert állandó sírásával zavarta volna a holtakat. A legrosszabb viszont, hogy így a Mennyország kapui is zárva maradtak előtte.
Mindez még a XX. század elején is sok helyen élő gyakorlat és hiedelem volt, ilyen esetekben valamely férfi családtag, általában az apa textilbe csavarta a kis testet, majd valamilyen edénybe vagy ládába helyezve egyszerűen elásta. Mert mást nem tehetett.
A kevés ismert, hasonló esetben a gyerek kezébe pénzérmét helyeztek. Így történt itt is, ez volt a Ferenc József korabeli réz egykrajcáros, amit a baba holtában is „szorongatott”. A szokás már az ókorból ismert, a holttest mellé temetett pénz a révész díja volt, aki átszállította a holt lelket a túlvilágba: a görög mitológiában Kharón ladikján lehetett átkelni az élők és az elhunytak világát elválasztó Sztüx folyón.
Esetünkben is a Mennyországba való bejutást volt hivatva segíteni, esetleg ezzel fizetett volna Keresztelő Szent Jánosnak, hogy utólag keresztelje meg.
Mégiscsak megszentelt föld
Pálfi György kiemeli az apa további gondoskodását: azért választhatta a romtemplom melletti, évszázadok óta nem használt temetőt – hivatalosan a XII-XVI. század között volt temettek oda –, hogy
A kis test különlegessége a kéz és az alkar egy részének részleges, spontán mumifikálódása, illetve a környező csontok zöld elszíneződése. Az SZTE Szervetlen és Analitikai Tanszékén elvégzett vizsgálatok az emberi szervezet átlagos réztartalmához képest ezerszeres koncentrációt mértek az érintett területen.
A bezárt agyag edényben, szűk térben a gyorsan korrodálódó érméből származó réz gomba- és baktériumölő hatásának köszönhetően megakadályozta a bomlást. Sőt, a réz koncentrációjának eltéréseiből az Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszéken azt is meg tudták állapítani, pontosan hogyan helyezkedett el az érme a kis kézben.
Kiemelt kép: Móra Ferenc Múzeum
