Az ENSZ Meteorológiai Világszervezete (World Meteorological Organization, WMO) ismét kiadta éves jelentését arról, mennyi mindent teszünk a klímaváltozás megfékezéséért, és a tavalyihoz hasonlóan ebből is az derül ki: édeskeveset. Az ipari forradalom előtti állapothoz képest 1,1 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedést már elfelejthetjük, és egyelőre nagyon rossz úton haladunk afelé is, hogy a párizsi klímaegyezményben megfogalmazott 1,5-2 Celsius fokon sikerüljön tartani a változást.
A jelentés azt is kifejti, hogy a változó időjárásnak és éghajlatnak milyen szocioökonómiai, egészségügyi, migrációs, élelmiszer-biztonsági, valamint a szárazföldi és vízi élővilágra gyakorolt hatása lesz. Felhívja a figyelmet arra, hogy 2015-2019 voltak a legmelegebb évek, mióta szisztematikusan mérjük a hőmérsékletet, és arra is, hogy a 2010-es évek volt a legmelegebb évtized, folytatva a tendenciát, ami 1980 óta folyamatosan melegebb évtizedekkel jár.
Petteri Taalas, a WMO főtitkára egy sajtóközleményben elmondta: most éltük át az eddig mért legmelegebb januárt, az ausztrál bozóttüzekből származó füst és szennyezőanyagok körbejárták a bolygót, ami a szén-dioxid-kibocsátások komoly emelkedésével járt. A sarkokon rekordmennyiségű jég olvadt el, és az Antarktiszon sem mértek még soha ilyen meleget. Ráadásul, mivel az üvegházhatású gázok mennyisége egyre nő, ez a melegedés folytatódni fog.
A világóceán 84 százaléka átesett tavaly legalább egy hőhullámon, ami már csak azért is fontos, mert az óceánok és tengerek nyelték el az elmúlt évben a szén-dioxid-kibocsátás 23 százalékát.
A klímaváltozás hatásait már most is érezni lehet, az extrém időjárási körülmények és következményeik pedig drámaian, és egyre gyorsabb ütemben erősödnek. Jelenleg még az iparosodás előtti állapotokhoz képest mért 2 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés is elérhetetlennek tűnik, a kormányok pedig lassan kifutnak az időből, hogy cselekedni tudjanak.
