Az óceánokban sodródó, országnyi szemétszigetek, halomra pusztult tengeri állatok után kiderült, ivóvizünk, ételeink, sőt az emberi szervezet is tele van műanyaggal. Egyelőre még nem tudjuk, milyen egészségügyi hatásokkal jár mindez, ám a közvélemény ingerküszöbét sikerült áttörni. A műanyagmentes július és a szívószálak, műanyagpoharak visszafogásával magukat reklámozó cégek vállalásai ugyan csak az első lépés, de mindenképpen örömteli, hogy valami talán elindult.
Még ha nem is a legjobb úton, mert a műanyagot közellenségnek kikiáltani badarság, a „bűnös” esetünkben egyedül az emberi nemtörődömség. A műanyag az emberiség egyik legkiemelkedőbb alkotása, semmi baj nem származna belőle, ha megfelelően kezelnénk a hulladékot. Melyik gyártó köti ki, hogy használat után a termékét hajítsuk el ott, ahol épp kedvünk tartja? Dr. Lente Gábor egyetemi tanárt, a PTE TTK Általános és Fizikai Kémiai Tanszékének vezetőjét kérdeztük.
Szén és hidrogén
Nagyon nagy merítéssel a „mű” előtag minden olyan anyagra illik, ami kémiai szerkezete alapján nem található meg a természetben, kezdve a több ezer éves fémötvözeteken. Ám itt nyilvánvalóan sokkal pontosabb definícióról van szó:
A műanyag nagyrészt szénből és hidrogénből álló, nem túl változatos, kicsi, de ismétlődő egységekből létrejövő óriásmolekulát jelent, amit polimerizációnak nevezett kémiai reakcióval állítunk elő
– mondja a 24.hu-nak a professzor.
Szerves polimerek, valamilyen formában mindegyikük tudományos megnevezésében szerepel a poli összetétel. Üdítős és ásványvizes palackjaink a polietilén-tereftalátból (PET) készülnek, a jól ismert PVC polivinil-klorid, élelmiszereink csomagolásához pedig leggyakrabban PE-t és PP-t, vagyis polietilént és polipropilént használunk. A sort hosszan folytathatnánk.
Elképzelhetetlen lenne nélküle
Nagyon kevés kivételtől (mint például a bakelit) eltekintve minden műanyag kőolajból készül, mai civilizációnk gyakorlatilag elképzelhetetlen nélkülük. Tényleg nem érdemes elkezdeni sorolni a gomboktól és ruháktól kezdve a legfejlettebb technológia részeként valamilyen műanyag mindig ott van a rendszerben. Alacsony költségen előállítható, jól bevált anyagokról van szó, műanyagmentes környezetről beszélni ma már teljesen irreleváns.
Forgalomból való kivonásuk fel sem merülhet már csak azért sem, mert a jelenleg érzékelhető problémát egyetlen – az összképet nézve vékony, de mennyiségre igencsak jelentős – szegmens, a csomagolásra használt műanyagok jelentik. És nem azért, mert ördögtől valók, hanem mert bűnös módon kezeljük őket. Maradjunk ezeknél.
Egyszerűbb és olcsóbb eldobni
Legyen szó bármilyen csomagolásról, használati élettartamuk néhány percben mérhető a felhasználástól odáig, hogy feleslegessé válnak. A műanyag csomagolóanyagok olcsók, hatékonyak, és tartósak, bőven a bennük tárolt termék szavatossági ideje után, évszázadok múlva kezdenek lebomlani. Ezért okoz óriási károkat a műanyag hulladék.
Ezek a műanyagok gyakorlatilag egy az egyben újrahasznosíthatók, a kétliteres PET-palackból kétliteres PET-palackot lehet gyártani mondhatni a végtelenségig: ha úgy tetszik, örök alapanyagnak számítanak.
Ám ha milliárd és milliárd szám dobáljuk el őket világszerte, nyilván csak baj lesz belőle – de ezért nem a technológia a hibás, hanem az ember, aki elhajítja. És persze a „rendszer”, amelyiknek a begyűjtés helyett ma még olcsóbb újat gyártani. Itt folytatjuk Lente professzorral cikkünk következő részében.
