A kőolajból előállított műanyagok nélkül nemcsak jelenlegi életünk és technológiai fejlettségünk lenne elképzelhetetlen, de ha pótlásukat egyéb módon akartuk volna megoldani, a földi ökoszisztéma a mostaninál is sokkal komolyabb nyomás alatt lenne.
Erről szólt kétrészes sorozatunk első cikke Dr. Lente Gáborral, a PTE TTK egyetemi tanárával, az Általános és Fizikai Kémiai Tanszék vezetőjével. A lebomló műanyagokkal folytatjuk és azzal, hogy idővel egy-egy tengeren sodródó, országnyi műanyagsziget akár komoly értékké is válhat.
Ha lebomlik, mintha elégetnénk
Vegyük fel ott a fonalat, hogy az egyes ember nem képes szelektíven gyűjteni a csomagolásokból származó műanyaghulladékot, inkább megmérgezi vele a bolygót. Így hát lehet jobb lenne kicsorbítani a fegyver élét, és talán lebomló műanyagokat a kezébe adni. Létezik is ilyen – ma még inkább csak kísérleti jelleggel –, de nem is biztos, hogy annyira üdvözítő lenne.
A műanyagok szénből és hidrogénből állnak, »bomlásukkal« szén-dioxid, víz, és néhány oxigént tartalmazó kisebb vegyület jönne létre. Ugyanaz történne, mintha elégetnénk
– teszi világossá a professzor.
Itt azért a laikus is felszisszen: műanyagot égetni mindenki tudja, milyen pokoli következményekkel jár. Hát itt füst ugyan nem lenne, de a globális klímavédelemben sem lennénk előrébb, sőt. Megint csak egy megoldás marad: újrahasznosítás.
Megtanuljuk értékelni
Lépjünk tovább. A műanyagokat ma még nagyon olcsón, ám kizárólag kőolajból tudjuk előállítani, adja magát a kérdés, hogy mi lesz az olajkészletek kimerülése után? A rövid válasz meglepő, miszerint az olaj, szén és földgáz mindenhatóságára épülő korszak egyszer lezárul, de kőolajból soha nem fogunk kifogyni.
A kitermelt kőolaj oroszlánrészét ma üzemanyaggyártásra fordítjuk, ami egyáltalán nem hatékony, a benne rejlő lehetőségek elpazarlása, ám az alacsony árak miatt megéri. Oláh György Nobel-díjas magyar kémikus már évtizedekkel ezelőtt felvettette, hogy a szénhidrogéneket az üzemanyagnál sokkal értékesebb célokra kellene megőrizni. A jövőben ez így is lesz.
Járműveinket, erőműveinket megújuló forrásokból fogjuk működtetni, ahogy a fűtést és az energiatermelést is meg fogjuk tudni oldani szénhidrogének nélkül. De a műanyagok előállítását nem, legalábbis ha a jelen valóságát nem cseréljük sci-fire. Következésképp hosszú távon a világ olajkészleteit műanyaggyártásra fogjuk használni, ebben az esetben viszont belátható időn belül nem is fognak „elfogyni”.
Drága lesz, ami ma még szemét
Tudósok évtizedek óta próbálkoznak a szénhidrogén-készletek felmérésével, de mindig újabb és újabb lelőhelyek bukkannak fel, illetve válnak elérhetővé ahogy a technológia fejlődése vagy éppen a világpiaci árak gazdaságossá teszik kitermelésüket.
A 40 évvel ezelőtti jóslatok szerint mára ki kellett volna fogynunk szénből, gázból és olajból, de erről szó sincs, ma még üzemanyagként füstöljük az olajat számolatlanul. Ha így majd „nem éri meg” és váltunk, azonnal óriási készletek képződnek műanyaggyártás céljára. Ettől függetlenül persze ezek is végesek lesznek.
Nincs kizárva, hogy a most az óceánokon sodródó, műanyagból összeverődött szemétszigetekre majdan »nyersanyagforrásként« tekintünk, miként ma az olajmezőkre. Már ha még évszázadok múlva is ott lesznek
– enged kicsit Lente Gábor az újságírónak.
De a lényegen mindez mit sem változtat: a csomagolásokból származó műanyag érték. Jó kezekbe kerülve teljes egészében újrahasznosítható, eldobálva belefulladunk.
Kiemelt kép: Zick Maulana/NurPhoto / AFP
