A becslések alapján jelenleg a világon mintegy 400 millió galamb él – írja a Live Science. A távoli múltban azonban ennél jóval alacsonyabb volt a számuk.
A városi galambokként ismert madarak egy vadon élő faj, a szirti galamb (Columba livia) leszármazottai. A régészeti leletek azt mutatják, hogy mintegy 10 ezer évvel ezelőtt az egyiptomiak és mezopotámiaiak elkezdték táplálni a madarakat az emberek által lakott területeken, ezért a galambok egy idő után kifejezetten keresni kezdték a településeket.
Steve Portugal, a University of London ökopszichológusa szerint ekkoriban az emberek azért csábították magukhoz a szárnyasokat, hogy elfogyasszák húsukat. A fiatal, teltebb példányok igen értékes zsír- és fehérjeforrássá váltak, ezért az emberek elkezdték tenyészteni az állatokat.
Az évszázadok során a tenyésztés egyre több területen terjedt el, az emberek pedig felfedezték, hogy a madarak kiemelkedő navigációs képességgel rendelkeznek. Idővel a galambok már nemcsak táplálékot jelentettek, hanem a hajózás során a szárazföld megtalálásában, illetve üzenetek továbbításában is segítettek. Ahogy újabb és újabb szárnyasok, például a pulykák népszerűvé váltak, egyre inkább visszaszorult a galambok táplálkozásban betöltött szerepe.
Az 1600-as években a telepesek segítségével a szirti galambok háziasított alfaja már Észak-Amerikába is eljutott. Ahogy az Óvilágban, úgy Amerikában is elszökött jó néhány egyed, és szabadon kezdtek el élni a városokban. Mivel immár több ezer éve szoktatták az élőlényeket az emberekhez, a madarak számára tökéletes környezetté váltak a lakott területek.
A galambok ráadásul természetükből adódóan jól érzik magukat a szirteken, melyeket a magas városi építmények jól helyettesítenek. Sőt, az élőlények más madaraktól eltérően nem csupán bogyókat, magokat és rovarokat fogyasztanak, gyakorlatilag bármit képesek megenni, amit az emberek is.
Végezetül az élőlények egyedi szaporodása teszi őket a városi környezet nagy élvezőivé. A hím és nőstény madarak begyében egyaránt termelődik egy fehérjében és zsírban gazdag folyadék, mellyel a fiókokat táplálják. Így ameddig a szülők elég élelmet tudnak magukhoz venni, a begytejjel képesek bőséges energiaforrást biztosítani az utódoknak. A galambok emellett igen gyorsan szaporodnak, egy év alatt akár tíz tojást is kikelthetnek.
Bár a városokban más madárfajok is elboldogulnak, messze a galambok érzik a legjobban magukat a településeken.
Ennek persze sokan nem örülnek, hiszen az állatok gyakran a szemétben turkálnak, betegségeket terjeszthetnek, ürülékük pedig beborítja a tereket.
Kiemelt fotó: Thinkstock
