Az elemzés eredménye elsősorban azért meglepő, mert a szakemberek régóta azt gondolják, hogy a globális felmelegedés miatt a fajok a pólusok irányába indulnak meg, a számukra kedvező időjárást követve. Az ország keleti felén őshonos fajok nagy része azonban nem északi, hanem nyugati irányba költözött, egyelőre nem tudni, hogy miért.
A kutatók szerint ha csak az éghajlatváltozás tényezőit vesszük figyelembe – mint például az esőzések átalakulását – azok sem adnak teljes magyarázatot a mozgás irányára. Éppen ezért nem is biztos, hogy a jelenség hátterében csak és kizárólag a klímaváltozás áll.
Hatalmas meglepetés volt számunkra
– állapította meg Songlin Fei, a Purdue Egyetem kutatója.
Fei kollégáival az Egyesült Államok Erdőszolgálatának 30 évnyi adatát elemezte, így 86 fafaj vándorlását 1980-2015. között. A növények eredetileg az ország keleti felén, Maine-től Minnesotáig nőttek.
Nem szó szerint költözködnek
Az elemzés kimutatta, hogy a fajok többsége nem északi, hanem nyugati irányba tolódott el, igaz, akadtak olyanok is, melyek észak-nyugati irányba haladtak. A vizsgálat azt is felfedte, hogy a fiatalabb fák nagyobb valószínűséggel költöztek.
A fák mozgását persze nem úgy kell elképzelni, hogy szedik a gyökerüket és egyszerűen odébb állnak. Valójában arról van szó, hogy a fajok az évek során fokozatosan eltolják populációjuk központját olyan térségek felé, ahol kedvezőbbek számukra a feltételek.
Ha egy fák által benépesített területen megváltoznak a körülmények, a csemeték nagyobb eséllyel fognak a lakhatóbb régiók irányában nőni. Egy idő után így egy egész populáció képes elköltözni.
A klímaváltozásnál többről van szó
Amerika keleti részén most meglepően gyorsan zajlik a fák migrációja. Fei csapatának kutatása alapján nyugatra átlagosan 15,4; míg északra 11 kilométer per évtized volt a költözés sebessége. Alig akadt olyan faj, amely keleti vagy déli irányba tolódott volna.
A tanulmányban azt is kiemelték, hogy a vizsgált időszak alatt a régióban nagyjából 0,16 Celsius-fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet. A logika azt diktálná, hogy a melegedéstől a hidegebbet kedvelő fák inkább északi irányba mozognak, a valóságban azonban nem teljesen ez a helyzet.
Míg északkeleten 1980-óta némiképp több a csapadék, délkeleten éppenséggel csökkent. A főként Oklahomában és Kansasban elterülő lapos táj, a Great Plains a normálishoz képest sokkal több esőzést él meg az utóbbi időben.
Fei szerint az egyes fajok másként reagálnak a klímaváltozásra. A lombhullatók például inkább a nyugati költözést választják, a nedvességet követve. Az örökzöldek ezzel szemben északra telepednek át.
A kutatócsapat azonban csak a populációk mozgásának 20 százalékát tudta a csapadékváltozással magyarázni. A nyugati területek ugyan valóban nedvesebbek lettek, de még mindig nem messze nem olyan nedvesek, mint a fajok eredeti, keleti otthonai.
Fei úgy véli, az egyes fajok eltérően reagálhatnak a klímaváltozásra és a különböző emberi tevékenységekre. Bár a vándorlás elsődleges oka valószínűleg a globális felmelegedés, de más faktorokról sem szabad megfeledkezni.
A jelenséget valószínűleg számtalan egyéb tényező is befolyásolja, például a helyi földhasználat átalakulása, a kártevők fertőzései, illetve a természetvédelmi és ültetési projektek. Az okok alaposabb felméréséhez újabb kutatásokra lesz szükség.
