Teljesen biztos, hogy egyetlen ősünk sem találkozhatott dinoszaurusszal, hiszen a “félelmetes gyíkok” fajunk megjelenése előtt körülbelül 65 millió évvel kipusztultak. Mégis érdekes a hasonlóság egyes fajaik és az ősi sárkányábrázolások között: tojással szaporodó, pikkelyes, csontlemezekkel borított hüllők. Nyilván a fel-felbukkanó hatalmas tojások, csontok, fogak, bőrlenyomatok alapján…
Egy új lelet most párját ritkító példáját adja, mennyire közel állt eleink fantáziavilága az egykori valósághoz. Mi is beszámoltunk róla, hogy a kanadai Albertában egy 110 millió éve élt dinoszaurusz szinte mumifikálódott fosszíliáját találták meg, amelyet öt év munkájával sikerült kiszabadítani a kő fogságából. A felfedezést most tették közhírré, a fotók varázslatosak: mintha egy alvó sárkányt látnánk.
Ez nemcsak egy csontváz, van egyben egy dinoszauruszunk úgy, ahogyan létezett
– mondta az egyedülálló leletről Caleb Brown, paleontológus.
Mint egy páncélba bújt orrszarvú
A National Geographic terjedelmes írást közölt a leletről, amely az Ankylosauria dinoszauruszok Nodosauridae családjának egy eddig ismereten faját képviseli.
Alberta állam területére 110 millió évvel ezelőtt meleg, párás klíma volt jellemző, hasonló, mint a mai Floridában. A páfrányok, tűlevelű fák közt ragadozó és növényevő dinoszauruszok élték mindennapi életüket, utóbbiak közé tartozott a most megtalált faj is.
Testét vastag, erős csontpikkelyek borították, két vállán egy-egy hatalmas, ötven centis “tüskével”, akár a bikák szarva: vélhetően ezzel védte magát a ragadozóktól. A páncélzat csontlemezei talán színesek lehettek, ez a kommunikációt szolgálhatta, vagyis a nőstény egyedek lenyűgözését és a vetélytársak elijesztését.
A maga nemében páratlan
Mindez persze nagyon érdekes, a képeket nézve eláll az ember szava, de a híradásokból nemigen derül ki, hogy a laikus elkápráztatása mellett mi adja e szenzációsan egyedi lelet valódi értékét? És miért nevezünk múmiának egy kőtömböt? Ősi Attila paleontológust, az ELTE Őslénytani Tanszékének docensét, a bakonyi dinoszaurusz-lelőhelyet feltáró Magyar Dinoszaurusz-kutató Expedíció vezetőjét kérdeztük.
A lelet annyiból nem egyedülálló, hogy hasonló megtartású fosszíliák már ismertek más őshüllő fajok esetében is, egyedi viszont, hogy a páncélos dinoszauruszok Nodosauridae családjába tartozó őshüllők esetében ez az első ilyen.
Tényleg hihetetlenül ritka, hogy egy sok millió éves állat fosszíliája ilyen épségben megmarad. A páncélzata, az alatta húzódó gerincoszlop és a hozzá kapcsolódó bordák, a koponya és az alsó állkapcsok, a csontok mellett pedig talán a lágy szövetek maradványai is fellelhetők rajta. Sőt, a közreadott fotókon egy helyen körszerű konkréciók látszanak, amelyekről a tudósok azt feltételezik, hogy azok akár a gyomorban megőrződött utolsó vacsora maradványai.
Tudományos szenzációt hordozhat
Ennél többet azonban a szakértő nem kíván mondani az albertai dinóról, hiszen egy publikálatlan leletről van szó. A hírportálok a National Geographic nyomán egyelőre csak a fosszília létezéséről számoltak be, másról nem is igen írhattak. A részletek majd a leleten dolgozó paleontológusok tudományos publikációjából fognak kiderülni – erősíti meg Ősi Attila.
A hozzánk hasonló laikus számára azért így is sok érdekességet rejteget. Például hogy az őskövület miért hordoz sokkal kevesebb információt, mint a szó klasszikus értelmében vett múmia? Már csak azért is, mert “dinoszaurusz-múmiáról” olvasni.
Múmiaként kezdhette
Ha egy állat elpusztul, 99,99 százalék az esélye, hogy teste teljesen megsemmisül: dögevők megeszik, mikroorganizmusok lebontják, a csont kiszárad, szétesik, elporlik. A hosszabb ideig való megmaradás egyik esélye a kiszáradás és gyors betemetődés: a tűző napon vagy nagyon száraz levegőn a test vizet veszt, összezsugorodik, a bőr és egyes ellenálló szerves részek a csontokra száradnak.
Merthogy egy olajhomokbányában találták a fosszíliát teljesen véletlenül, és az olajhomok-bányászat itt némi magyarázatra szorul. Az olajhomok tulajdonképpen homok, víz és szénhidrogén-származékok keveréke. Kitermelése bár külszíni fejtéssel megoldható, rendkívül energiaigényes, és a feltárást forró vízzel és nátronlúggal végzik. Kátrányhomoknak is nevezik, kitermelése magas olajárak esetén éri meg, de óriási természetpusztítással és környezetkárosítással jár.
Kővé vált
De most a lényeg, hogy dinónk múmiája a kőzetté váló üledékben idővel megkövesedett. Ez egy bonyolult kémiai folyamat, amely során különböző oldatok járják át a pórusokat, kicsapódnak, és mintegy cementanyagként “összetartják” a kőzettestet és a benne található fosszíliákat is. Erre mondjuk, hogy egy élőlény megkövesedett maradványa található a kőzetben.
Valahogy úgy képzeljük el, mintha egy állatot 3D-s nyomtatóval készült modell alapján tanulmányoznánk. A formája tökéletes mása az eredetinek, de annak anyagáról semmiféle információt nem nyújt. Pontosabban csak nagyon keveset, szerencsés esetben ugyanis a kövületben is megőrződhet filmszerű formában némi szervesanyag, kollagénrostok.
Egyelőre nem tudni, hogy az albertai lelet volt-e ilyen szerencsés, a választ erre is a már említett tudományos publikációból fogjuk megkapni – mondja Ősi Attila.
(Kiemelt kép forrása: Forrás: Royal Tyrrell Museum)
