Van egyben egy dinoszauruszunk, úgy, ahogy létezett

Teljesen biztos, hogy egyetlen ősünk sem találkozhatott dinoszaurusszal, hiszen a “félelmetes gyíkok” fajunk megjelenése előtt körülbelül 65 millió évvel kipusztultak. Mégis érdekes a hasonlóság egyes fajaik és az ősi sárkányábrázolások között: tojással szaporodó, pikkelyes, csontlemezekkel borított hüllők. Nyilván a fel-felbukkanó hatalmas tojások, csontok, fogak, bőrlenyomatok alapján…

Egy új lelet most párját ritkító példáját adja, mennyire közel állt eleink fantáziavilága az egykori valósághoz. Mi is beszámoltunk róla, hogy a kanadai Albertában egy 110 millió éve élt dinoszaurusz szinte mumifikálódott fosszíliáját találták meg, amelyet öt év munkájával sikerült kiszabadítani a kő fogságából. A felfedezést most tették közhírré, a fotók varázslatosak: mintha egy alvó sárkányt látnánk.

Ez nemcsak egy csontváz, van egyben egy dinoszauruszunk úgy, ahogyan létezett

– mondta az egyedülálló leletről Caleb Brown, paleontológus.

Mint egy páncélba bújt orrszarvú

A National Geographic terjedelmes írást közölt a leletről, amely az Ankylosauria dinoszauruszok Nodosauridae családjának egy eddig ismereten faját képviseli.

Alberta állam területére 110 millió évvel ezelőtt meleg, párás klíma volt jellemző, hasonló, mint a mai Floridában. A páfrányok, tűlevelű fák közt ragadozó és növényevő dinoszauruszok élték mindennapi életüket, utóbbiak közé tartozott a most megtalált faj is.

Orra hegyétől hosszú farka végéig 5-6 méter hosszúra nőhetett, súlya mintegy másfél tonnára tehető. “Morcos” behemót lehetett, mint a mai orrszarvúk.

Testét vastag, erős csontpikkelyek borították, két vállán egy-egy hatalmas, ötven centis “tüskével”, akár a bikák szarva: vélhetően ezzel védte magát a ragadozóktól. A páncélzat csontlemezei talán színesek lehettek, ez a kommunikációt szolgálhatta, vagyis a nőstény egyedek lenyűgözését és a vetélytársak elijesztését.

A maga nemében páratlan

Mindez persze nagyon érdekes, a képeket nézve eláll az ember szava, de a híradásokból nemigen derül ki, hogy a laikus elkápráztatása mellett mi adja e szenzációsan egyedi lelet valódi értékét? És miért nevezünk múmiának egy kőtömböt? Ősi Attila paleontológust, az ELTE Őslénytani Tanszékének docensét, a bakonyi dinoszaurusz-lelőhelyet feltáró Magyar Dinoszaurusz-kutató Expedíció vezetőjét kérdeztük.

A lelet annyiból nem egyedülálló, hogy hasonló megtartású fosszíliák már ismertek más őshüllő fajok esetében is, egyedi viszont, hogy a páncélos dinoszauruszok Nodosauridae családjába tartozó őshüllők esetében ez az első ilyen.

Egy eddig ismeretlen fajról van szó, a kövület vizsgálata hatalmas előrelépést jelenthet a család és egyáltalán a páncélos dinoszauruszok páncélzatának megismerése terén.

Tényleg hihetetlenül ritka, hogy egy sok millió éves állat fosszíliája ilyen épségben megmarad. A páncélzata, az alatta húzódó gerincoszlop és a hozzá kapcsolódó bordák, a koponya és az alsó állkapcsok, a csontok mellett pedig talán a lágy szövetek maradványai is fellelhetők rajta. Sőt, a közreadott fotókon egy helyen körszerű konkréciók látszanak, amelyekről a tudósok azt feltételezik, hogy azok akár a gyomorban megőrződött utolsó vacsora maradványai.

Tudományos szenzációt hordozhat

Ennél többet azonban a szakértő nem kíván mondani az albertai dinóról, hiszen egy publikálatlan leletről van szó. A hírportálok a National Geographic nyomán egyelőre csak a fosszília létezéséről számoltak be, másról nem is igen írhattak. A részletek majd a leleten dolgozó paleontológusok tudományos publikációjából fognak kiderülni – erősíti meg Ősi Attila.

Úgy véli, az “alvó sárkány” akkor majd ismét a nemzetközi sajtó vezető hírei közé kerül. Sőt, ha a lelet tudományos téren is rejteget “világszenzációt”, azt is akkor fogjuk megtudni.

A hozzánk hasonló laikus számára azért így is sok érdekességet rejteget. Például hogy az őskövület miért hordoz sokkal kevesebb információt, mint a szó klasszikus értelmében vett múmia? Már csak azért is, mert “dinoszaurusz-múmiáról” olvasni.

Múmiaként kezdhette

Ha egy állat elpusztul, 99,99 százalék az esélye, hogy teste teljesen megsemmisül: dögevők megeszik, mikroorganizmusok lebontják, a csont kiszárad, szétesik, elporlik. A hosszabb ideig való megmaradás egyik esélye a kiszáradás és gyors betemetődés: a tűző napon vagy nagyon száraz levegőn a test vizet veszt, összezsugorodik, a bőr és egyes ellenálló szerves részek a csontokra száradnak.

E dinoszaurusz maradványainak konzerválódása is feltehetően így kezdődött: megmaradt részei múmiává aszalódtak a tűző napon. Ezután, talán egy áradás révén, hirtelen a közeli üledékgyűjtő területre sodródott, ahol lesüllyedt a fenékre és gyorsan eltemetődött. Sok-sok milliárd élő szervezettel ellentétben viszont nem lett belőle olaj napjainkra.

Merthogy egy olajhomokbányában találták a fosszíliát teljesen véletlenül, és az olajhomok-bányászat itt némi magyarázatra szorul. Az olajhomok tulajdonképpen homok, víz és szénhidrogén-származékok keveréke. Kitermelése bár külszíni fejtéssel megoldható, rendkívül energiaigényes, és a feltárást forró vízzel és nátronlúggal végzik. Kátrányhomoknak is nevezik, kitermelése magas olajárak esetén éri meg, de óriási természetpusztítással és környezetkárosítással jár.

Kővé vált

De most a lényeg, hogy dinónk múmiája a kőzetté váló üledékben idővel megkövesedett. Ez egy bonyolult kémiai folyamat, amely során különböző oldatok járják át a pórusokat, kicsapódnak, és mintegy cementanyagként “összetartják” a kőzettestet és a benne található fosszíliákat is. Erre mondjuk, hogy egy élőlény megkövesedett maradványa található a kőzetben.

Ha ez a folyamat rendkívül gyors, akkor nemcsak a csontok, hanem akár a bőr sőt, még az izomrostok morfológiája is megmaradhat. És itt a hangsúly: a megkövült test csak a rostok morfológiáját, azaz alakját őrzi meg, nem magukat az eredeti rostokat – emeli ki a paleontológus.

Valahogy úgy képzeljük el, mintha egy állatot 3D-s nyomtatóval készült modell alapján tanulmányoznánk. A formája tökéletes mása az eredetinek, de annak anyagáról semmiféle információt nem nyújt. Pontosabban csak nagyon keveset, szerencsés esetben ugyanis a kövületben is megőrződhet filmszerű formában némi szervesanyag, kollagénrostok.

Egyelőre nem tudni, hogy az albertai lelet volt-e ilyen szerencsés, a választ erre is a már említett tudományos publikációból fogjuk megkapni – mondja Ősi Attila.

(Kiemelt kép forrása: Forrás: Royal Tyrrell Museum)