Ha Álmost tekintjük az első magyar uralkodócsalád alapítójának, és elfogadjuk, hogy 850 táján szerezte meg nagyfejedelemként a főhatalmat, akkor elmondhatjuk, hogy az Árpád-ház négy és fél évszázadig ült a magyar trónon. Sok víz lefolyt a már akkor is vén Dunán, de a rejtélyes halálesetek a dinasztiaalapítóval kezdődtek.
A források kínzó, fájdalmas hiánya miatt szinte semmit nem tudunk első nagyfejedelmünkről – amit mégis, arról itt beszélt a 24.hu-nak korábban Szabados György történész.
Álmos nagyfejedelem
Mégis “köztudott”, hogy Álmos a Kárpát-medencébe érkezéskor rituális gyilkosság áldozata lett, ám ez a feltételezés igen gyenge lábakon áll. A krónikás irodalom csupán annyit közöl, Álmost még “Erdélyországban” megölték, mert nem léphetett Pannónia földjére – ennek okát viszont hiába keressük a forrásokban.
Egyes történészek szerint elképzelhető, hogy kazár szokás szerint a besenyőktől elszenvedett vereség miatt kellett életét adnia, illetve a magyarok követhették azt a kazár rítust, miszerint a szakrális vezetőt 40 évnyi regnálás után szertartásosan megfojtották egy selyemzsinórral.
Másrészt a magyar állam alapjaiban különbözött a kazártól, miért lenne egyértelmű, hogy a szakrális gyilkosság a magyarok közt is élt volna? Harmadrészt Anonymus mester nem ír Álmos haláláról. Szerinte Ung elfoglalása után négynapos mulatságot tartottak, majd Álmos fiát, Árpádot tette meg utódjának. Ezután a Névtelen nem szerepelteti többé Álmost, nem említi halálát, megölését sem.
Negyedrészt pedig nagy valószínűséggel nem vertek el minket a besenyők, az indokokat itt soroljuk.
Ez alapján azt is feltételezhetjük, idős korára hivatkozva, és mert a nagy feladat rá eső részét teljesítette, átadta örökségét az életerős fiúnak, ő maga pedig utolsó éveire, hónapjaira “visszavonult”. A jelenleg hozzáférhető források alapján Álmos nagyfejedelem egész egyszerűen eltűnt a történelem színpadáról.
Szent Imre herceg
A következő áldozat Szent István fia, Imre herceg volt 1031-ben. Halálának okát magyar forrás nem említi, a lengyel-magyar krónika úgy tudja, súlyos betegség vitte el. A hildesheimi évkönyv szűkszavúan annyit ír, a trónörökösre vadászat közben támadt egy sebzett vadkan, Imre belehalt sérüléseibe. Ez utóbbi “variációt” fogadja el ma a történészek többsége.
A következményeket ismerve nem túlzás, hogy a herceg halála csaknem romlásba döntötte a keresztény államot, így hát nem csoda, ha sokan máig merényletre gyanakodnak. Nevezzük német szálnak, hogy II. Henrik német-római császár halálával 1024-ben kihalt a Szász-dinasztia, a trónt a Száli-házból származó Konrád szerezte meg.
Arról viszont semmiféle tény, de még csak utalás sem maradt ránk, hogy akár István, akár Imre pályázott-e a császári koronára, vagyis Konrád esetleges félelmeinek lehetett-e alapja.
A másik, a magyar szál ennél szövevényesebb, de mindenképp kerek történet. Tonuzóba besenyő vezért többek között a Tátony nemzetséggel szokták összefüggésbe hozni, mindkét név jelentése feloldható Vadkanként is. Vazul “herceg” pedig, aki Taksony nagyfejedelem unokája, Szent István unokatestvére volt, a Tátony nemzetségből választott magának feleséget.
Hartvik püspök Szent István legendájában utal rá, hogy a király különlegesen kegyetlen módon végeztette ki: élve eltemettette. Tudjuk azt is, hogy Imre halála után István megvakíttatta Vazult, fülébe forró ólmot öntetett, így tette alkalmatlanná az uralkodásra azt az embert, aki a régi jog szerint pályázhatott volna a trónra. Vazul fiait pedig száműzte.
Levente, András és Béla
Vazul három fia később hazatért és megszerezte a hatalmat, majd mindannyian igen furcsa véget értek. A legidősebb, Levente már a visszérkezéskor hirtelen elhunyt, az okát nem tudjuk, de Kanyó Ferenc a Múlt-kor történelmi magazin téli számában kiemeli, a Képes Krónika szinte kárörvendően számol be róla:
Levente éppen ezekben a napokban halt meg; ha tovább élt volna és hatalmat nyer az országban, kétségtelenül egész Magyarországot megrontja a pogány bálványozással; minthogy Levente nem élt katolikus módra, a Dunán túl, Taksony falvánál temették el; mondják, ott van eltemetve pogány módra őse, Taksony is.
Ki tudja, mi történt vele… A korona így a középső testvérre, Andrásra szállt, aki néhány évnyi békés uralkodás után testvérháborúba keveredett öccsével, Bélával. Az agyvérzés miatt félig bénult uralkodó egy csatában balesetet szenvedett: lovak, szekerek gázoltak át rajta, de túlélte. Béla fogságába esett, és a krónika szerint:
…mivel a Bakony erdejében Zirc nevű udvarházában gondatlanul tartották, meghalt.
A későbbi I. Bélának nyilvánvalóan nem állt érdekében a király gyógyulása, de továbbra is rejtély, hogy tett-e ellene valamit. Ha igen, úgy rá is lesújtott a bosszú. Dömösön 1063-ban, épp egy magyar-német háborúra való készülődés véghajrájában ráomlott a trón, kisvártatva elhunyt. Azt beszélik, halála épp jókor jött a német támogatást élvező ellenpártnak, amely András fiát, Salamont akarta királynak…
Könyves Kálmán
Könyves Kálmán királyunk is érthetetlen módon hagyta itt a földi világot, már amennyiben hihetünk a krónikás beszámolójának:
… a király súlyosan betegeskedni kezdett; volt egy Draco nevű olasz orvosa, akiben felette megbízott. Ez flastromot rakott a király fülére, mert gyötörte a fejfájás; a flastrom ereje a fül üregén át kiszívta agyának nem kicsiny részét.
A két István és Béla
A XI. század végén III. István uralkodását két ellenkirály szította belháború is beárnyékolta. Az egyik II. László néven ült a trónon néhány hónapig, és már a kortársak szerint sem természetes halált halt. Őt ugyancsak “ellenkirályként” öccse, IV. István követte, akit III. István haddal győzött le, csak a déli végeken tudta magát tartani bizánci segítséggel.
Zimony várába zárkózva halt meg igen hamar, a magyar források nem árulják el, hogyan. De a görög történetíró, Niketas Choinates megadja a feleletet: saját hívei gyilkolták meg a szabad elvonulásért cserébe.
Amikor ugyanis eret vágtak Istvánon, a vágás kötését méreggel kenték be. Ez azután az egész testét átjárva és átitatva a legfontosabb testrészeket áthatotta, és a férfiú életének véget vetett
– idézi Kanyó Ferenc.
Magyar forrás nem erősíti meg, de a krónikás szerzetes, Lübecki Arnold úgy tudja, III. Istvánt öccse, a későbbi III. Béla mérgeztette meg, hogy megkaparintsa a trónt. Bizonyíték nincs rá, de gyanús, hogy István áldott állapotban lévő felesége elmenekült az országból, és az esztergomi érsek egy ideig nem volt hajlandó Bélát megkoronázni.
Végezetül a pletykák szerint III. Béla, az Árpád-ház egyik legnagyobb királya sem természetes halált halt. Az elég gyengécske elmélet szerint Kalán pécsi püspök tette el láb alól mérgezett ostyával…
