Amikor előkerültek az első madár- és dinoszaurusztoll-kövületek, az őslénykutatók nagyon meglepődtek: addig ugyanis azt gondolták, hogy csak a keményebb szövetek – csontok, porcok stb. – fosszilizálódhatnak. Ráadásul, mint kiderült, nem is ez az egyetlen módja a lágy szövetek konzerválódásának.
A felfedezésnek különös jelentőséget ad, hogy eddig jobbára csak kétdimenziós „szárnylenyomatokat” találtak a fosszíliákban. Igaz, olykor egy-egy borostyánba zárt toll is előkerült, de teljes szárnyat eddig még soha.
A most felfedezett szárnyak tanulmányozása révén rengeteget megtudhatunk az ősi madarakról. A kövületben még a toll textúrája és a legapróbb szőrtüszők is tisztán kivehetők; röntgen és mikro-CT felvételek segítségével pedig a csontok struktúráját és elrendeződését is megvizsgálhatták.
A tudósok a szárnyak mérete és formája alapján arra következtetnek, hogy a fiatal állatok a kihalt Enantiornithes családba tartozhattak. Mint írták, a fosszilía azt bizonyítja, hogy a madarak tollazata nem sokat változott az elmúlt 100 millió évben.
