Amíg a gépjárművek döntő részben fémből készültek egyszerűbb volt a bontás, és újrahasznosítás képlete. Az üzemanyag, akkumulátor, kenőanyagok, egyéb folyadékok eltávolítása után, úgynevezett „szárazra fektetett” állapotban kibontották a még beépítésre alkalmas alkatrészeket, a maradék pedig nagy teljesítményű aprítógépbe kerül. Ezek a gépek erős, tengelyekre szerelt őrlőfogakkal könnyen, gyorsan aprítják fel az autó karosszériáját. Ebből az őrleményből az anyagfajtákat tulajdonságaik alapján különítik el, és küldik tovább hasznosításra az azzal foglalkozó cégeknek.
Csakhogy a műanyagok tömege nőtt az utóbbi években, mára átlagban 10-12 százalék egy autóra vetítve, vagyis 140-150 kilogramm műanyagot találunk minden járműben. Ez az arány csak növekedni fog a következő évtizedekben, ezért fontos feladat, a műanyagok újrahasznosítása.
Jelenleg a fémtől elkülönített másodlagos hulladék javarészt cementművekben történő égetés során hasznosul, ezért fontos az újrahasznosítható műanyag kinyerése, komplex, modern feldolgozórendszerek bevezetésével.
Az Európai Unióban évente 8-9 millió tonna hulladék keletkezik gépjárműroncsokból, Magyarországon jelenleg 100-12 000 roncsautó kerül kiselejtezésre évente. Ezt a hulladékmennyiséget 280 regisztrált bontóban dolgozzák fel, de sajnos sok telep a törvényi szabályozás betartása nélkül, feketén üzemel.
2015-től még szigorúbb előírások vonatkoznak a gyártókra, 95 százalékos hasznosítási mértékkel kötelesek számolni, de több autómárka is lépéselőnyben van már. A BMW esetében az összeszerelési folyamat során felhasznált műanyagok 15 százaléka újrahasznosított forrásból származik, és már 2007-ben egy nagyszabású innovációs kísérlet során 501 új, frissen gyártott típus szakszerű elbontásával bizonyították, hogy teljesíteni tudják a 95 százalékos szabályt.
