Tudomány
kim dzsongun (észak-korea, dél-korea, kim dzsongun, diktatúra, elnyomás, forradalom, politika, kína, )

A Jóbarátok dönthetik meg az észak-koreai diktatúrát?

Dávid Imre
Dávid Imre

városlakó. 2015. 03. 08. 19:00

Az ellenzékiek szerint a hollywoodi filmek és dél-koreai szappanoperák hatásosabb fegyvert jelentenek Kim Dzsongun rezsimjével szemben, mint a katonai invázió vagy a dróntámadások.

Korábban a témában:

A The Wired nemrég számolt be arról, milyen – meglehetősen egyedi – módszerekkel próbálja megdönteni a Dél-Koreában élő emigráns ellenzék Kim Dzsongun elnyomó diktatúráját. Bátor aktivisták tucatszám csempészik be Észak-Koreába az amerikai sorozatokkal és mozifilmekkel teli pendrive-okat: azt remélik, hogy ez a csendes „kulturális forradalom” felnyithatja nagy nélkülözésben élő honfitársaik szemét, akiknek többsége szinte semmit sem tud arról, hogyan élnek az emberek a fejlettebb országokban.

Gondosan megtervezik az akcióikat

Kang Csol-hwan, az Észak-koreai Stratégiai Központ (NKSC) nevű ellenzéki szervezet alapítója évekig dolgozott csempészhálózata felállításán. A 46 éves férfi egykor maga is egy észak-koreai munkatábor fogja volt; családtagjaival együtt több mint tíz évig dolgozott embertelen körülmények között egy bányában, mielőtt sikerült megszöknie az országból. Aktivistatársaival együtt drága cigarettával, ropogós amerikai dollárokkal és többfogásos lakomákkal kenyerezik le a kínai határőröket, hogy szabad átjárást biztosítsanak számukra a határon. A sokéves beetetésnek köszönhetően ma már minden gond nélkül átjuthatnak Észak-Koreába, ahová minden ilyen kirándulásukkor több száz gigabájtnyi csempészett videót visznek magukkal.

Az aktivisták saját kódnyelvet fejlesztettek ki, hogy biztonságosan kommunikálhassanak a hatrár túloldalán élő segítőikkel. Egy-egy alkalommal nagyjából kétszáz pendriveot és háromszáz micro SD kártyát tudnak átdobni Észak-Koreába, egyenként 16 gigabájtnyi filmmel és sorozattal. Azadathordozókon az olyan amerikai sorozatoktól és filmektől, mint a Jóbarátok vagy a 22 Jump Street – A túlkoros osztag, a népszerű dél-koreai szappanoperákig és vígjátékokig szinte minden megtalálható, amit a nyugati szórakoztatóipar az elmúlt években vászonra vagy képernyőre állított. Persze, az észak-koreai határőröket is meg kell vesztegetniük: ők általában laptopokat, cigarettát, italt vagy nagy mennyiségű készpénzt kérnek a közreműködésükért cserébe.

Az elmúlt években Kang szervezete alaposan kinőtte magát, az NKSC am már évente háromezer pendrive-ot visz be az országba; céljuk az, hogy a filmeket propagandaanyagként használva meggyengítsék Kim Dzsongun rezsimének ideológiai bázisát. Kang szerint a Kim-dinasztia hatalmát végül nem dróncsapások vagy az amerikai hadsereg Humwee-karavánjai fogják megdönteni, hanem az a szívós, sokéves aknamunka, amit ők folytatnak annak érdekében, hogy megismertessék honfitársaikkal a nyugati kultúrát és életformát.

Lopakodó forradalom

Kang szerint ezek az apró USB-kulcsok kicsit olyanok, mint a Mátrix legendás piros pirulája: lehetővé teszik, hogy az elnyomásban élő, megtévesztett emberek valóságosabb képet alakíthassanak ki magukban a környező világról. „Amikor a Született feleségeket nézik, az észak-koreaiak kénytelenek rájönni, hogy az amerikaiak sem mind háborúmániás kizsákmányolók. Hétköznapi emberek, hétköznapi botlásokkal és problémákkal. Látják, milyen kényelemben és szabadságban élnek. Ráébrednek, hogy nem az ellenségeik; úgy élnek, ahogy ők is szeretnének élni. Ez mindent propagandamaszlagot felülír, egyfajta forradalmat robbant ki a fejükben” – mondta az NKSC vezetője a Wirednek nyilatkozva.

Persze, az észak-koreai vezetés is tisztában van azzal, mekkora veszélyt jelent rájuk nézve Kangék „lopakodó forradalma”. Nem véletlen, hogy a szervezet szöuli irodáját fegyveres rendőrök védik – főleg, amióta Kang neve is szerepel azpoknak a a disszidenseknek a listáján, akiket likvidálásra ítélt a phenjani vezérkar.

A világ legrosszabb helye

A nemzetközi szakemberek szinte kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy az észak-koreai rezsimet minden eszközzel meg kell dönteni. Amióta a Koreai-félszigetet a második világháború végén két részre szakították a politikai ellentétek, az ország a katasztrofális gazdasági döntések, a teljes elszigetelődés és a szociopata külpolitika miatt olyan hellyé vált, amelyet Victor Cha, a Georgtowni Egyetem Ázsia-szakértője, az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának volt tanácsadója nemes egyszerűséggel csak a „világ legrosszabb helyeként” emleget. Az észak-koreai GDP ma alig negyvened része a déli szomszédénak, és a háztartásoknak csupán 16 százaléka jut hozzá rendszeresen a megfelelő élelemhez. Az alultápláltság miatt borzasztóak a közegészségügyi állapotok, egy felmérés szerint az ország egyes területein az öt év alatti gyerekek negyven százaléka szenved valamilyen fizikai vagy mentális betegségben.

A Kim Dzsongil örököse vezette kormány halálbüntetéssel fenyeget mindenkit, aki szembe mer szegülni a totalitárius rendszerrel. Legerősebb fegyverük az állami propaganda, amely folyamatosan azt sulykolja az ott élők fejébe, hogy a Kim-család tévedhetetlen, és nekik köszönhetően az ország 25 millió lakója „kiemelkedően magas színvonalon él”.
A Freedom House által készített, 197 országra kiterjedő felmérés szerint Észak-Koreában a legkisebb a sajtószabadság; minden eszközzel megpróbálják elzárni a lakosságot a kívülről jövő információktól, többségük azt sem tudja, hogy létezik az internet, sőt, olyan rádiókészüléket sem tarthatnak otthon, amelyekkel fogható lenne a külföldi adók műsora. Aki pedig vét az információszabadságot korlátozó állami regulák ellen, pillanatok alatt egy munkatáborban találhatja magát; az Amnesty International adatai szerint, több mint kétszázezer észak-koreai él ilyen büntetőlétesítményekben.

„A Kim-rezsimnek muszáj életben tartania ezt a hazug ideológiai hátteret. Nélküle Észak-Koreának ugyanazokkal a veszélyekkel kellene szembenéznie, mint minden diktatúrának: könnyen puccs vagy lázadás törhetne ki. Ha pedig eljutnak odáig, hogy már csak fegyverekkel próbálhatják meg feltartóztatni a dühös embereket, tudni fogják, hogy elbuktak” – hangsúlyozta Cha.

Véleményét Kang is osztja. „Ma az észak-koreaiak alig harminc százaléka tud valamit a környező világról. Ha ez az arány eléri az ötven százalékot, már elegen leszünk ahhoz, hogy kiálljunk a jogainkért, és átfogó változásokat követeljünk. Ha pedig eléri a nyolcvan vagy kilencven százalékot, megdönthetjük végre a regnáló észak-koreai kormányt” – jelentette ki.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

English teacher explaining the lesson on the blackboard
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.