A vasúti közlekedés az ünnepélyesen átadott Vác-Budapest vonallal kezdődött Magyarországon 1846-ban. Ehhez szükség volt indítóházra is, amelyet Zitterbarth Mátyás tervei nyomán építettek fel a mai Nyugati pályaudvar helyén. Hamarosan azonban mindent újra kellett gondolni.
A század közepén még a város peremén álló Pesti indítóház évtizedek múltán már a belváros része volt, a vasúti forgalom és a kiszolgálásához szükséges apparátus megsokszorozódott. Az 1870-es évek elején megszülettek a mai Nagykörút tervei is, amely kettévágta volna a régi állomást. Az új pályaudvarnak tehát egyszerre kellett városrendezési, esztétikai és szakmai előírásoknak megfelelnie.
Megújult Budapest
„A város zöme minden összefüggés nélkül szórványosan csak itt-ott mutatja az emelkedésnek némi jelét, s nagyrészt elavult házakkal van megrakva. A fejlődésnek csakis azáltal lehet okszerűbb irányt adni, ha a város területének közepén egy szép tágas, s az egész városon keresztbe átvonuló út nyittatik, mely által egyrészt felébresztetik a kedv annak mentén építkezni, másrészt ez az út mintegy határvonalat képezvén, legalább a városnak ezen belül eső részében célszerűbb tömörülést fog előidézni” – hangzott az indoklás.
A pályázatot August de Serres és a később világhírűvé vált Gustave Eiffel nyerte meg, elképzeléseik nyomán 1874-ben kezdődtek meg a munkálatok, az új pályaudvart 1877. október 28-án adták át. A legfőbb feladat a régi épület költöztetése volt, hiszen a mai Teréz körút kellős közepét foglalta el. Ennek napjainkban már semmi nyoma, de egészen az 1970-es évekig a körút déli oldalán állt két irodaépület, amelyek egykor az indítóház részei voltak – írja a Rubicon.hu.
A Nagykörút építése egyébként csak 1896-ban, a Millennium évében fejeződött be. A Margit hídtól a Petőfi hídig 4141 méter hosszú, 45 méter széles út építése során az indóházzal együtt 251 elavult, öreg házat bontottak le, amelyeknek helyébe 253 – többségében ma is álló – új épület épült.
Bűnözők tanyája
Az új állomás sokáig egyszerűen Budapesti pályaudvarként volt ismert, és telitalálat volt. Ez volt Európa egyik legmodernebb pályaudvara, a körút felőli oldalon emelt üvegfalával és hosszú ideig építészeti kuriózumnak számító vasszerkezetével a kortárs Franciaország hasonló célból készült épületeit idézte. Nyugati pályaudvarra 1891-ben keresztelték át a város északi részén álló komplexumot. Vagyis nem “földrajzi” névről van szó, a nyugati az építtető társaságot jelöli.
A minden szempontból sikertörténet árnyoldala az volt, hogy a főváros legfontosabb „kapuja” mágnesként vonzotta a bűnözőket. Főleg tolvajok és leánykereskedők lestek itt áldozatra, az állomással szemben fekvő szállodának – amely csak Westend néven volt ismeretes –nem ok nélkül volt páratlanul rossz híre. Ugyancsak nem véletlenül alakultak nőegyletek arra, hogy a Nyugati pályaudvarra érkező, cselédsorba szegődő fiatal, vidéki leányokat fogadják.
