Féldecivel akasztott az utolsó magyar hóhér

Az utolsó magyar ítélet-végrehajtó megivott egy féldecit munka előtt, de a történész szerint az elítélten kívül senki nem volt színjózan.

Korábban a témában:

A fennmaradt források szerint az első hivatásos hóhérok a XIII. században jelentek meg Európában. A középkorban – főleg a nyilvános, látványosság számba menő kivégzések miatt – mindenki ismerte őket. Mély megvetés és kiközösítés volt sorsuk. Mesterségük apáról fiúra szállt, ha pedig lányuk született, az csakis hóhérhoz mehetett hozzá. Az újkor végén azonban változás történt: sokszor még a legközvetlenebb családtagok sem tudtak valódi munkájukról, s az elítélt nyilvános megalázását is igyekeztek elkerülni – írja a Múlt-kor.hu.

Az utolsó magyar hóhér

Magyarországon II. József eltörölte a halálbüntetést, de 1795-ben visszaállították. Az első modern magyar büntetőtörvénykönyv, az 1878-as Csemegi-kódex nem zárta ki a halálbüntetést, de csak a király személye elleni felségsértés és a gyilkosság esetén engedte alkalmazni. Hazánkban az utolsó kivégzést 1988. július 14-én hajtották végre: a 27 éves Vadász Ernőt akasztották fel különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt. Egy férfit kínzott meg brutálisan, mielőtt megölte volna.

Az utolsó magyar ítélet-végrehajtóval, Pradlik Györggyel a Múlt-kor stábja 2009-ben készített interjút. A munka kihalásos alapon szállt tovább, Pradlik akasztott a Kisfogház udvarán,de a 70-80-as években két segédjével együtt járta az országot, és Vácott, Győrben, valamint a szegedi Csillag börtönben is ő hajtotta végre a halálos ítéleteket. Bár azt mondta, soha nem a bosszú vezérelte, a halálbüntetés eltörlését irritálónak tartja: „Azokat a bűnöket, amiket egyes emberek elkövetnek, még az Úristen sem tudja megbocsátani.”

Józanul nem lehet

A kötelet mindig az ítélet-végrehajtó készítette el, hogy annak bizonyos csomója az áldozat nyaki ütőerére szoruljon, így mikor meghúzzák a kötelet, elszorítja az eret. Az akasztást legalább két ember végezte, az egyik (a hóhér) a nyaki kötélért volt felelős, míg egy másik a lábainál húzta lefelé a vétkest. Mindeközben több, akár 15-20 centimétert is nyúlt a test. Az áldozat elvesztette eszméletét, elszakadt a nyakcsigolyája, az ítéletvégrehajtó pedig egy mozdulattal kiemelte azt.

A kivégzés – az elítélt kivételével – nem túl józan állapotban zajlott le – fogalmazott Kabódi Csaba történész. Hiszen még a hóhérok is nehezen viselték az önként vállalt feladat teljesítését, ezenkívül a különböző felügyelők, akik a biztonságról gondoskodtak, sem voltak teljesen színjózanok. A börtönben lévő gépkocsiknak is meg volt a maga szerepe, ha az elítélt esetleg őrjöngeni kezdett volna, a motorokat beindították, így próbálva elnyomni az utcára szűrődő zajokat. Erős nyugtatót adtak az elítélteknek a végrehajtást megelőző éjszakán.

A halálraítéltet rendszerint hajnali ötkor végezték ki, az akasztás előtti éjjelen még lehetett egy utolsó kívánsága. A jogszabályi rendelkezés szerint átlagon felüli élelemben kellett részesíteni, de ez nem pazar lakomát jelentett. Kérhettek egy felest vagy egy üveg sört, esetleg három deciliter bort, de többet nem.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.