Örök kérdés, mennyire szoríthatja korlátok közé az etika a tudományt. Nyilván sokkal többet megengedhet magának a tudós, ha kutatásával emberéleteket menthet, mint ha egy új arckrémet fejleszt. Sok laboratórium valószínűleg ma is szívszaggató, gyomorforgató esetek színhelye, ám jó pár kísérlet ismert a XX. századból, ahol az eredmény nincs arányban az okozott szenvedéssel. Sőt, néhol a kutató épelméjűsége is kérdésessé válik.
“Életben tartották” a levágott fejet
Orosz tudósok és a kutyák kapcsolata igen hosszú múltra tekint vissza, gondoljunk csak az űrutazó Lajkára, vagy a csengetésre nyáladzó kutyára. A jóindulatúan kísérletező Pavlov egyes kollégáiból viszont mintha kiveszett volna az emberség. Szergej Brukhonenko a ’20-as években kísérletezett az ember legjobb barátjával, egy autojectornak nevezett, primitív szív-tüdő készüléket tervezett. Kétségtelen, a gyógyászat szempontjából életbevágóan fontos problémát akart megoldani.
A szerkezetet működését kutyákkal demonstrálta. Egy kongresszuson 1928-ban egy kutya levágott fejét kapcsolta össze a géppel, a lényeg az volt, hogy a bemutatóasztalon fekvő fej rövid ideig “életben marad”. Mikor kalapáccsal ütögette az asztalt, a kutya pislogott, a szemében “fény gyúlt”, és még a felé nyújtott sajtdarabkát is “elfogadta”.
Frankenstein kutyából
Vladimir Demikhov emberi tüdő és szív transzplantációján dolgozott, azt akarta bizonyítani, hogy idegen szervek is sikerrel működtethetnek egy testet. Eredményeit ő is hátborzongató módon tárta a nyilvánosság elé. Kisebb testű kutyákat gyakorlatilag kettévágott keresztben, a válluk alatt. A fejet is magában foglaló részt pedig összekötötte egy méretes kutya szerveivel, végezetül pedig a csonkolt állatot összevarrta az ép kutyával.
Több mint egy évtized alatt összesen 20 ilyen Frankensteint hozott létre sikerrel, a két fej önállóan cselekedett. Csakhogy egyik sem volt hosszú életű, egy hónapnál tovább egyik sem maradt életben.
Zsidók és melegek
Az állatkísérletek persze eltörpülnek azok mellett, amelyeket embereken végeztek. Például akkor, amikor a melegeket betegnek tekintették, és mint ilyet, megpróbálták “gyógyítani”. Az 1960-as években a negatív megerősítéssel próbálkoztak intenzíven. A kísérleti alanyoknak homoszexualitásra utaló képet mutattak, amelyeket áramütéshez kapcsoltak, vagy már előre beinjekciózták az embert, aki ettől görcsösen végighányta a terápia idejét.
Azt gondolták, a negatív élmény idegenkedéssé formálja bennük az azonos neműekhez való vonzódást. “Gyógyulásról” nem tudunk e kezelés kapcsán, ám megaláztatásról, mély lelki sérülésekről annál inkább, sőt egy páciens kómába esett a kezelés hatására.
Totalitárius rendszerek gyakran végeztek emberkísérleteket, ám a náci tudósok tevékenysége. A Luftwaffe megbízásából például a hipotermiát vizsgálták, ami a gyakorlatban abból állt, hogyhadifoglyokat ültettek jeges vízbe, akár órákon keresztül. Auschwitzban Joseph Mengele főleg ikreken és különböző rendellenességben szenvedő embereken kísérletezett. Több mint 1500 ikerpár került a kezei közé, és kevesebb mint 200 szabadult onnan élve.
