Nácik gyilkoltak le egy halom nácit

Hitler a világ legegyszerűbb módján számolt le politikai ellenfeleivel, nácikkal, konzervatívokkal, keresztényekkel egyaránt: letartóztatta és meggyilkoltatta őket. A kolibri szó indította el a hosszú kések éjszakáját 1934. június 30-án.

Korábban a témában:

Az 1933-as fölényes győzelem után Hitler megkezdte a német állam náci elvek szerinti átalakítását, amit a kancellár a felhatalmazási törvény révén diktátori hatalommal irányíthatott. Hitler villámgyorsan teljhatalmat szerzett, így mozgalmában elérkezett az az idő, amikor megszabadulhatott ellenfeleitől és potenciális riválisaitól. Ez volt a hosszú kések éjszakáján elkövetett gyilkosság- és emberrablás-sorozat motivációja – emlékeztet a Rubicon.hu.

Belső és külső ellenfelek

Az egyik nagy ellenfél a négymillió tagot számláló félkatonai szervezet, a Sturmabteilung (SA) vezetője, Ernst Röhm volt. Hitler igen jó viszonyban állt Röhmmel, és elismerte érdemeit, 1934-es terveit azonban már nem akarta támogatni: régi harcostársa ugyanis a „forradalom továbbfejlesztése”, azaz a szocialista átalakulás mellett kardoskodott, amiben a főszerepet az SA játszotta volna. A sajtóban még február táján küzdelem kezdődött Röhm és a Hitler álláspontját képviselő Rudolf Hess között, miközben a titkosszolgálatok megkezdték az SA-ról szóló terhelő bizonyítékok begyűjtését.

Hitlert „kívülről” is kellemetlen támadások érték, az őt hatalomra juttató politikusok szembehelyezkedtek a náci diktatúra kiépítésével. Schleicher bíráló nyilatkozatai mellett a legnagyobb arculcsapás von Papen június 17-i marburgi egyetemi beszéde volt, melyben a kancellártól önmérsékletet kért, és az egyeduralom kiépítésének leállítását követelte. Mivel információk szivárogtak ki arról, hogy Röhm valószínűleg felvette a kapcsolatot a rendszer konzervatív ellenzékével, Hitler azonnali fellépést sürgetett.

Három napig tartott a vérengzés

Június 25-én Berlinben úgy vázolta a helyzetet, hogy az SA lázadása küszöbön áll, három nappal később pedig már összeállították a „Reich-listát” is, mely a likvidálandók névsorát tartalmazta. Az SA vezetőit egy fürdővárosba hívták össze. Hitler június 30-án hajnalban saját maga fokozta le a Sturmabteilung két vezetőjét, majd Röhm szállodájába ment, és reggel letartóztatta az SA ébredező parancsnokát. Időközben az SD és az SS egységei rátörtek a félkatonai szervezet vezetőségének nagy részére, és azonnal a müncheni börtönbe hurcolták őket. Itt a korábban összeállított, úgynevezett Reich-listán szereplő személyeket azonnal lelőtték. Másnap reggel pedig – miután nem volt hajlandó öngyilkosságot elkövetni – kivégezték magát Röhmöt is.

Tíz óra tájban aztán Hitler megadta a jelszót – ez volt a Kolibri – és a kommandósok szerte az országban megindultak a Reich-listán szereplők begyűjtésére: ekkor már nem csak SA-vezetők kerültek őrizetbe, hanem keresztény vezetők és konzervatív politikusok. A vérengzés három napig tartott, becslések szerint 150-200 ember életét követelték. A tisztogatás ártatlan áldozatokat is szedett, például Schleicher volt kancellár feleségét vagy Wilhelm Schmid zenekritikust, akit az azonos nevű SA-parancsnok helyett, tévedésből küldtek a halálba.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.