A Nagy-korallzátony bolygónk legnagyobb korallzátonya, világörökség része. Északkelet-Ausztrália partjai mentén húzódik mintegy 2000 kilométeren, az űrből is jól látható. Ökológiai szerepe felbecsülhetetlen, számtalan fajnak jelent szaporodási és táplálkozási helyet cetektől a cápákig, tengeri tehenektől a teknősökig. A szirteket több, mint 400 különböző korall építi folyamatosan, csak halakból 1500 fajt írtak le a területen.
Itt él a sokak által Némóként megismert, vidám külsejű bohóchal, de megtalálható az emberre teljesen ártalmatlan, 10 méteres óriáscápa, a rejtett zugokból pedig murénák lesnek zsákmányra. Több teknősfaj is az apró szigetekre rakja tojásait, a mélyben pedig ragadozó csigák portyáznak. De a zátony nemcsak biológiai sokszínűsége miatt fontos. Itt törik meg a Csendes-óceánról érkező ciklonok ereje, amelyek ezek után már csak szelíd hullámokként érik el a partot.
Részben ez utóbbi okozza a korallok vesztét is. Az elmúlt harminc évben a korallpolipok csaknem fele elpusztult a viharok, egy rejtélyes betegség, az úgynevezett korallfehéredés, valamint egy agresszív ragadozó tengeri csillag támadása következtében. Kutatók szerint az éghajlatváltozás hatásaként a viharok és a korallfehéredés pusztító hatása erősödni fog.
Az elmúlt hetekben zajlott a korallok ívása, amit a tudósok ki is használtak: milliárdnyi spermát gyűjtöttek be. Ezeket lefagyasztva pedig létrehoztak egy génbankot, hogy szükség esetén ebből próbálják újjáéleszteni az élővilágot. A szükség pedig akkor jön el, amikor az egyes fajok populációja annyira lecsökken, hogy az már veszélyezteti a genetikai sokféleségüket.
