Dél-Amerikában járunk, tavak, mocsarak, vizenyős területek vidékén. Itt él a jasszána, egy nyakigláb, színes tollazatú madár. Testfelépítése tökéletesen alkalmazkodott életmódjához: nyurga lábai feltűnően hosszú ujjakban végződnek. Egyik különlegessége ugyanis az, hogy ideje nagy részét a vízen tölti anélkül, hogy úszna.
Apád majd gondoskodik rólad!
A vízinövények levelein sétálva gyűjtögeti táplálékát a víz felszínéről. A legkülönfélébb rovarokat, ízeltlábúakat, magokat, növényeket. Nem nagy, 18-23 centis, ám sárga csőrétől piros “arcán”, fekete testén keresztül a sárgásfehér szárnytollakig tucatnyi színben pompázik.
Viselkedésének másik meglepő eleme a párkapcsolat terén érhető tetten. A tojó termetesebb párjánál és nyugodtan mondhatjuk, egyikük sem a hűség mintaképe. A hölgyek sorra több hímmel is párosodnak, lerakják tojásaikat a vízen úszó fészekbe, majd szó nélkül odébbállnak. A költés és az utódok felnevelése egyedül az apára hárul.
Sárba tiport büszkeség
A probléma ott kezdődik, amikor egy idegen tojó fedezi fel a fészket. Azon nyomban kezdetét veszi a vérengzés: a tojásokat feltöri, a magatehetetlen kicsiket a vízbe dobálja. Természetesen az apának mindez nem tetszik, de tenni semmit nem mer. Minden ellenállása kimerül abban, hogy sopánkodva, sipítozva, szárnyverdesve körbe-körbe toporog.
Büszkesége romjain pedig eleget tesz az új tojó kívánságának, és párosodik vele. Párja persze gyorsan le is lép, a jasszána pedig immár minden energiáját az új, “véres kezű domina” utódainak felnevelésére fordítja. De csak addig, amíg egy újabb nősténnyel a jelenet meg nem ismétlődik.
Miért van szükség a gyilkolásra? Mert ebbe a szerencsétlen hímbe is szorult annyi becsület és felelősségérzet, hogy amíg utódai életben vannak, nem alapít új családot. Nem egyedülálló ez a természetben, ugyanígy működik például az oroszlánoknál. Ott azonban a hím viseli a nadrágot, a nőstények pedig akár életük árán is igyekeznek megvédeni kölykeiket az új királytól.
