Öt olyan HIV-fertőzött vérét elemezték, akik immunrendszere kordában tudta tartani a HIV-vírus szaporodását, majd összehasonlították olyan fertőzöttekével, akik szervezete erre nem volt képes gyógyszerek nélkül. A kutatók megállapítása szerint a titok nem a fertőzés ellen ható ölősejtek számában van, hanem abban, hogy milyen eredményesen tevékenykednek.
Háromszázból mindössze egy HIV-fertőzött immunrendszere képes kontrollálni a HIV-vírust gyógyszerek segítsége nélkül, saját ölősejtjeik egyik törzse, az úgynevezett citotoxikus T-limfociták (CTL) segítségével. Bruce Walker, a massachusettsi Ragon Intézet fertőző betegségek szakértője szerint nem egyszerűen ölősejtre van szükség a HIV ellen – ugyanis a legtöbb fertőzöttnek “tonnányi” van belőle -, hanem épp ilyen ölősejtekre, amelyek speciális (T-sejt) receptoraikkal ügyesebben azonosítják a HIV-vírussal megfertőzött fehérvérsejteket, így az immunrendszer célirányosabban támadhat.
Walker úgy véli, az eddigi vakcinák azért vallottak kudarcot, mert nem ezt a hatékony típusú T-sejt receptort állították elő – azt azonban a tudósok továbbra sem tudják, miként lehetne ezt a bizonyos T-sejt receptort létrehozni.
Éppen ezért a következő kutatási lépés az, hogy kiderítsék, milyen különlegesség van ezekben a receptorokban, amely felruházza őket leírt képességükkel.
