A tüskés békagyík táplálékának zömét a rendkívül mérgező vörös aratóhangya teszi ki. Élve nyeli le őket, majd nyelőcsövében nyálkaréteggel bevonva ártalmatlanítja élő eledelét.
A minidínónak számtalan ellensége akad – ragadozómadarak, kígyók, kutyák. Lapos teste és páncélzata jól álcázza. Ha veszély leselkedik rá, gyorsan sikerül felmérnie.
A kutatók 45 békagyíkot fogtak be, és megvizsgálták, mikor kezdenek menekülni. Az első támadásnál 130 centiméter távolságnál, az ismétléseknél két méternél vették fel a nyúlcipőt a hüllők. Azt is meg tudták ítélni, hogy a feléjük közeledő ember nézte-e őket, vagy sem. A biológusok ebből arra következtettek, hogy képesek pontosan felmérni a veszély mértékét.
Védekezésnél legvégső esetben még mindig marad két módszer a tüskés békagyík tarsolyában. Szemükön keresztül képesek mérgező vérüket – amelyet valószínűleg a “hangyadiétának” köszönhetnek – szemeiken át támadójukra lövellni. Ennek mértéke akár testtömegük két százalékát is elérheti, és különösen kutyák támadásánál hatékony.
Amennyiben ez sem segít, és a ragadozó szájában landol, a gyík beveti legvégső fegyverét: fejének egy rándításával szarvait beledöfi ellensége szájpadlásába.
