Nem tétlenkedett 2024-ben sem az elmúlt évek egyik legizgalmasabb gyártója, a brit Nothing. Az extravagáns kütyüiről ismert cég két okostelefont és három fülhallgatót mutatott be idén a nagyközönségnek: a remek ár-érték arányú Nothing Phone (2a) után nem sokkal annak felturbózott változata, a Nothing (2a) Plus is megérkezett. Fülesek terén pedig a Nothing Ear és a Nothing Ear (a) bővítették a protfóliót – mindkettőt le is teszteltünk a nyár folyamán.
Ennyi termék után nem igazán számítottunk másra Carl Pei (a OnePlus egyik alapítója) cégétől, éppen ezért volt meglepetés, amikor szeptember végén, az új NothingOS operációs rendszer friss funkcióival együtt bejelentették, hogy még egy fülhallgatót piacra dobnak. Ez lett a Nothing Ear (open), ami ahogy a nevéből is kiderül, egy nyitott kialakítású füles.
A nyitott fülhallgatók egy ideje nem számítanak újdonságnak a piacon (mi is teszteltünk már hasonlót), idén több nagy gyártó is előrukkolt ilyen megoldással, például a Bose, a Xiaomi és a Huawei is. Tesztünkben bemutatjuk, nálunk hogyan vizsgázott a Nothing Ear (open).
Furcsa szerzet
A gyártó szokásához hűen ismét olyan csomagolásba rejtette a fülhallgatót, amit szét kell tépni, hogy eljussunk a termékig. A füles bölcsője meglepően méretesre sikerült ahhoz képest, milyen pillekönnyű (8,1 grammos) fülhallgatók kapnak benne helyet, azt azonban ki kell emelni, hogy a bölcső átlátszó, műanyag dizájnja ezúttal is megnyerőre sikerült.
A meglepően vékony tok fedelét felnyitva a fülhallgatókon kívül mindössze egy csatlakoztató gombot és egy LED-fényt lehet látni, a töltésre szolgáló USB-C port a bölcső hátulján kapott helyett. Az ehhez szükséges kábel szintén része a csomagolásnak, ami már csak azért is üdvözlendő, mert a tároló sajnálatos módon nem tölthető vezeték nélkül.
A fülhallgatók megjelenésén a fülek mögé beékelődő műanyag farkincákon kívül nem sokat variált a gyártó a korábbi modellekhez képest: a transzparens kialakítás mellett piros pöttyel látták el a jobb, míg fehérrel a bal egységet. Az eszközök belső oldalán szintén helyet kapott a programozható gomb, a műanyag borítás alatt pedig ott van az aprócska hangszóró a mikrofon mellett, ami különösen akkor jön jól, ha elhagynánk az eszközt – a dedikált Nothing X appon keresztül ugyanis meg tudjuk csörgetni a fülhallgatót.
A bölcsőben egy 635 milliamperórás akkumulátor kapott helyet, míg a fülesekbe egyenként 64 milliamperórás aksik kerültek. Előbbi a gyártó szerint nagyjából 30 órányi üzemidőt tesz lehetővé, míg egy maxra töltött fülesből nagyjából 8 órányi zenehallgatás hozható ki. A töltés egyébként nem vesz igénybe túl sok időt: mindössze 10 perc alatt 2 óra zenehallgatásra elegendő energia juttatható a fülhallgatókba, és még ennél is több telefonálást hozhatunk ki belőlük. A számoknál azonban fontosabb, hogy milyenek a tapasztalatok.
Nem barátja a mozgás
Első próbára, férfiasan bevallom, kellett pár suta mozdulat, mire rájöttem, hogyan kell ezt az izét a fülemre helyezni, és még ez után sem volt mindig magától értetődő a felhelyezés. Szükséges néhány próba, mire az ember megszokja a kialakítást, ha még nem próbált előtte hasonlót. Ezt követően viszont meglepően kényelmes a Nothing Ear (open) viselése, amelyben fontos szerepe van a hárompontos kiegyensúlyozó rendszernek és a puha szilikon fülkampónak is.
Az irodában órákig elvoltam benne, miközben egyáltalán nem zavart vagy fájt miatta a fülem, sőt, olykor már nem is éreztem, hogy rajtam van. Ráadásul le sem kellett vennem ahhoz, hogy értsem, mit mond a másik fél, egy komplett beszélgetést le tudtam folytatni vele – bár nem biztos, hogy a beszélgetőtársaknak ínyére való az ilyesfajta kommunikáció. Hasonlóan jól tette a dolgát a füles bicikizés közben: remekül hallottam a közeledő autókat a podcastok mellett is. Futás közben viszont már közel sem voltak ennyire pozitívak a tapasztalataim.
Dinamikusabb testmozgás esetén ugyanis gyakran éreztem úgy, hogy folyamatosan a kiesés határán van az eszköz, ami nem túl komfortos, főleg, hogy közben sokszor épp a levegőért kapkod az ember. Ennél azonban sokkal aggasztóbb, hogy akkor is akadtak problémáim a kialakítással, amikor városi környezetben használtam. Itt ugyanis túl sok zaj szűrődött be a hallójáratomba – lévén a hangszóró csak lebeg –, és amennyiben nem csavartam maximumra a hangerőt a telefonomon a podcastok hallgatása közben, volt hogy kimaradt néhány szó.
Mindezt annak ellenére, hogy a Nothing X appban – ami az egyik legjobb EQ-alkalmazás a piacon – szinte mindent testre lehet szabni, a probléma tehát egyértelműen hardveres fronton keresendő. Fontos megjegyeznem továbbá azt is, hogy a Nothing hiába áradozott a kiszűrődő hangokat „megfogó” Sound Seal System megoldásról, ez sem sikerült valami jól, a kollégáim ugyanis többször felfigyeltek a kihallatszódó duruzsolásra, és a zenehallgatási szokásaim miatt is kaptam néhány megvető tekintetet a tömegközlekedési eszközökön.
Verdikt
Becsülendő a Nothingban, hogy évről évre próbál valami olyan terméket villantani, amire az emberek felkapják a fejüket. A Nothing Ear (open) alapvetően ilyen kütyü lenne, ha nem most kacsintgatna minden nagy gyártó ebbe az irányba. Számomra azonban rejtély, hogy miért fektetnek a milliárdos techcégek ilyen irányú fejlesztésekbe, amikor a modern fülhallgatók átlátszó módja (transparency mode) szinte ugyanazt az áteresztést tudja produkálni, mint egy nyitott kialakítású füles. Épp csak azzal a különbséggel, hogy ezeknél az aktív zajszűrés és a magas minőségű zenelejátszás is opció.
A másik, ami miatt nem választanék nyitott fülest: az ár. A Nothing Ear (open) 63 ezer forintért vásárolható meg a gyártó oldaláról, ahol az idei prémium fülhallgatójuk, a Nothing Ear is ennyibe kerül – sőt, az ünnepi időszakban még olcsóbban, 50 ezerért is hozzá lehet jutni. Az az eszköz sokkal többféle felhasználásra alkalmas, ráadásul opció a vezeték nélküli töltés is, ami a Nothing Ear (open)-ből kimaradt.
