A pontos időmérés fogalma a köznyelvben összenőtt az atomórákkal. A másodperc hosszának meghatározásához ezek jellemzően mikrohullámokat alkalmaznak, ám kutatások rávilágítottak, hogy az atomok látható fénnyel történő megvilágítása segíthet a még pontosabb meghatározásban. Ennek oka, hogy a fényhullámok frekvenciája magasabb, írja az Interesting Engineering.
Ehhez ugyanakkor rendkívül precíznek kell lennie az eszköznek, képes kell hogy legyen a másodperc törtrészének mérésére is. A napokban a Physical Review Letters folyóiratban megjelent tanulmány szerint a JILA Intézet kutatói a látható fénysugár helyett fényhálót, másnéven optikai rácsot alkalmaztak a több tízezer atom egyidejű mérésére.
A kutatók jelezték, hogy Albert Einstein relativitáselmélete szerint a gravitáció hatással van az időre, ami azt indikálja, hogy az erősebb gravitációs mező hatására lassabban telik az idő. Az intézet órája ezért kellően érzékeny lett ahhoz, hogy érzékelje a gravitáció hatását, méghozzá szubmilliméteres skálán.
Az új atomóra rendkívüli pontossága a hvg szerint egyebek mellett az űrkutatást is segítheti, ugyanis ezzel nagy távolságokon keresztül is tartható a pontos idő. Például egy szonda Marson történő gondtalan leszállásához sokkal pontosabb órákra lesz szükség, mint amelyek ma a GPS-ekben rendelkezésre állnak.
