Megvallom őszintén, ha videójátékozásról van szó, nekem otthon eszembe nem jutna fülhallgatót használni, a fejhallgatókra esküszöm, ugyanakkor hajlandó vagyok elhinni a Sonynak, hogy van igény olyan in-ear (vagyis agybadugós) fülesre, ami játék közben kielégíti az ottani igényeket, viszont a PC/konzol mellől felállva, az utcán vagy a melóban is használható. Ezt ígéri a nem is olyan régen debütált Inzone Buds, és bár ennek alapvetően eleget tesz, de a használata helyenként feleslegesen körülményes, ráadásul a néha kissé érthetetlen korlátoknak sem vagyunk híján.
Sony Inzone Buds gamer fülhallgató
Első pillantásra az Inzone Buds egy átlagos true wireless (TWS) fülhallgató, aminek a dobozában találunk egy USB-A/USB-C töltőkábelt, három pár különböző méretű szilikonharangot (a negyedik már eleve a füleseken van), egy méretes bölcsőt, amiben ott a jobb és bal egység, illetve egy USB-C csatlakozós adóvevőt.
Utóbbit gyorsan meg is magyarázom: a Sony fülese egyrészt az energiatakarékosabb, de a megszokottnál éppen ezért kevésbé stabilabb Bluetooth LE (low energy) szabvánnyal tud csatlakozni a kompatibilis eszközökhöz (például mobilokhoz), de számítógépek (Win, Mac), PlayStation 5 és okostelefonok esetében is adott a lehetőség, hogy az apró, 2,4 GHz-en kommunikáló kiegészítő használatával a két eszköz közötti kapcsolat – elméletileg – megbízhatóbb legyen, alacsonyabb késleltetéssel.
Ennek a megoldásnak ráadásul van egy olyan előnye, hogy lehet váltani az adóvevős és a Bluetooth kapcsolat között. Érkezhet tehát a hang a PC-nkből a kiegészítőt használva, miközben a füles Bluetooth-on keresztül csatlakozik a telefonunkhoz, a kettő között pedig egy érintéssel lehet váltani. Ez tényleg praktikus megoldás, az viszont már kevésbé, hogy a füles dobozában található leírásból alig derül ki valami a kezelésről, és egy QR-kóddal megnyitott PDF-ben elrejtett link segítségével kellett rájönnöm, hogyan lehet aktiválni a BT-kapcsolatot – a bölcső gombját kell nyomva tartani, miközben a két egység még benn pihen a helyén.
Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy ez a füles alapvetően Windows operációs rendszert futtató PC-kre lett tervezve, ugyanis csak ezen a platformon kapjuk meg az Inzone szoftvert, amit telepítve állítható az equalizer, bekapcsolható a zajszűrés és a térhatás (spatial audio), illetve beállíthatók, hogy az érintésérzékeny felület gesztusai (egy, két és három érintés vagy nyomva tartás) milyen parancsokat aktiváljanak.
Ezen lehetőségek nagy része ugyanakkor elvész, mikor más eszközhöz, mondjuk egy PS5-höz vagy egy MacBook Airhez csatlakoztatjuk az aprócska adóvevőt. A hang persze ilyenkor is tökéletesen átjön, de az EQ állítására nincs lehetőség, sőt, szoftveres támogatás híján arra sincs, hogy a megszokott módon szabályozzuk a hangerőt.
Ez ilyenkor csak a füles érintésérzékeny felületével lehetséges (folyamatos érintések valamelyik oldalon), ami játék közben (meg úgy általában is) meglehetősen idegesítő megoldás. És ez a PlayStation 5 esetében már csak azért is rendkívül nevetséges, mert az Inzone Budshoz hasonlóan az is egy Sony termék, csak a gyártó nem ölt energiát abba, hogy a két eszköz maradéktalanul kompatibilis legyen egymással.
De találkoztam ennél bosszantóbb hibával is. A fülest egy okostelefonhoz csatlakoztatva elméletileg a Sony Headphones alkalmazásban szintén kapunk beállítási lehetőségeket. Azért írom, hogy elméletileg, mert amint használni kezdtem a tesztalanyt, az app nem volt hajlandó működni, mindig megjelent egy soha el nem tűnő „Connecting…” felirat. És ezen az újraindítás és az újratelepítés sem segített.
Minek nevezzelek?
Van tehát egy nem kevés pénzért, nagyjából 80 ezer forintért kínált fülhallgató, ami azon a platformon (PC) működik a legjobban, ahol a legkevesebb értelme van egy ilyen jellegű terméknek, míg a sokkal logikusabb párosításnak tűnő eszközöknél (konzol, okostelefon), ahol nem szeretjük a kábeles megoldásokat, olyan limitációkkal és hibákkal találkoztam, amik ebben az árkategóriában nem megengedhetők.
De, ha már technikai oldal, vannak itt negatívumok is: az például 2024-ben elég ciki a Sony részéről, hogy 80 ezer forintért a túlméretezett bölcsőből hiányzik a vezeték nélküli töltés, az érintéses vezérlés érzékenysége és megbízhatósága pedig nagy jóindulattal is csak közepesnek mondható. Ahogy a mikrofonok minősége is, ami azért nem túl jó hír a multiplayert nyüstölő játékosok számára.
Amellett, hogy voltak (és továbbra is vannak) kétségeim a létező célközönséget illetően, az Inzone Buds használata közben folyamatosan az járt a fejemben, hogy a Sony sokat markolt, de nagyon keveset fogott. Szerettek volna egy multifunkciós eszközt, ami otthon és a négy falon kívül is használható, de az előbbihez nem logikus a kivitel, ráadásul csak PC-n kapunk meg minden elérhető funkciót, utóbbihoz pedig hiányzik az igazán stabil zenehallgatási élményt biztosító, rendes Bluetooth-kapcsolat (ki fogja az adóvevőt a telefonjába dugdosni?) és a zökkenőmentes kezelhetőség. Mindezt ráadásul megfejelték egy olyan árral, amiből némi keresgéléssel már kijön egy tisztességes gamer fejhallgató otthonra, plusz egy jól használható, zajszűrős TWS füles is.
