2020-ban az Apple elsőként lépte meg, hogy az új okostelefonok csomagolásából eltüntette a töltőt. A konkurens Samsung kritizálta is ezért az amerikai gyártót, mígnem 2021-ben a vállalat és a Google is ugyanígy tett. A fogyasztók közül emiatt sokan egyszerűen megbarátkoznak a régi töltőjükkel, vagy rendelnek egy olcsóbb, harmadik féltől származó egységet. Ez nem meglepő, ugyanis a folyamatosan növekvő telefonárak mellett ez a fontos kiegészítő is 20-30 ezer forint körül mozog már szinte minden gyártó esetében. A legnagyobb probléma azonban az, hogy bár az USB-C standarddá vált, ezen belül gyártónként változhatnak a paraméterek – írja a SlashGear.
Az USB portokkal bizonyára mindenki találkozott már: ez az a globális szabvány, amely előírásokat határoz meg a csatlakozókra, kábelekre, valamint azok kommunikációjára más eszközökkel. A klasszikus, téglalap alakú port, amelyhez külső billentyűzetet, egeret vagy pendrive-ot csatlakoztathat, USB Type-A csatlakozónak nevezik, a régebbi androidos okostelefonokon micro-USB volt, míg ma már a Type-C lett az elterjedt – egyedül az Apple különcködik a téren, de Európában már ő is csak 2024-ig.
A fő különbség ezen portok között az általuk követett töltési szabványokban rejlik, amely kétfélét különböztetünk meg: Az USB PD (Universal Serial Bus Power Delivery) specifikáció lénye, hogy nagyobb teljesítmény kezelésére képes, és lehetővé teszi, hogy az eszközök kommunikáljanak egymással, mely során meg tudják határozni, mennyi energia felvételére van szüksége az adott készüléknek. Mivel ez akár 240 W teljesítményt is támogathat, ezért ezt használják a laptopokhoz, táblagépekhez, és külső akkumulátorokhoz is. Ezzel szemben az OEM-specifikus szabvány lényege, hogy ugyanaz a gyártó készíti a töltőt, mint a telefont, és azzal működik elsődlegesen. Így például az Oppo és a OnePlus készülékei támogatják a gyorstöltést, de eszközspecifikusak.
Fontos utánanézni, melyik eszköz mit támogat
A saját szabványok lényege, hogy a vállalat által gyártott töltőkkel és kábelekkel működnek. Hogy miért jó ez, a válasz egyértelmű céges szempontból: segít a vállalatoknak extra pénzt keresni, különösen azoknak, amelyek külön-külön árulják a tartozékokat. Az előbb említett kínai gyártók mellett a Qualcomm-nak is van saját töltési szabvány, amely a legtöbb Snapdragon chipkészlettel működő okostelefonnal működik. Szerencsére azonban az USB PD az Androidos telefonok, laptopok által támogatott leggyakoribb töltési protokolljai közé tartozik.
A gyártó által követett töltési szabvány befolyásolja az Android-telefon teljes töltési idejét is. Mivel az USB PD akár 240 W-os teljesítményt is lehetővé tesz, a gyártók az okostelefonok akkumulátorára szabhatják a feszültség és az áram kombinációját, és lehetővé teszik a gyors töltést. Az okostelefonja által támogatott töltési szabványt a vállalat által kiadott hivatalos adatlapon lehet ellenőrizni. Egy másik fontos részlet, amit figyelembe kell vennie, az okostelefonja által támogatott maximális töltési sebesség.
Tegyük fel, hogy az adott mobilkészülék kompatibilis az USB PD 3.0 PPS adapterekkel, és 25 wattig támogatja a vezetékes töltést. Harmadik féltől történő töltő vásárláskor az előbb említett szabvány ellenőrzése rendkívül fontos. Mivel a PD leszabályoz a maximum töltési sebesség felett, csak az a lényeg, hogy nagyobb teljesítményű adaptert vegyünk. Ugyanis ha például 25 helyett 18 wattos töltőfejünk van, lassulni fog a töltés.
Amennyiben viszont szabadalmaztatott, gyártóspecifikus töltőnk van, ne kísérletezzünk, és csak azt használjuk. Ha ugyanis más gyártó csatlakozóját próbáljuk meg használni, könnyen lehet, hogy nem fog működni, vagy ami még rosszabb, tönkre tesszük vele az aksit. Így bár lehet, hogy duplát nyer a gyártó a kiegészítők eladásán, meghibásodás esetén érdemes a gyári töltőket megvenni, ugyanis csak ezek adnak garanciát.
