A Sony hosszú várakozás után, idén júniusban leplezte le a PlayStation 5 konzolt, ami sokakat meglepett az Xbox Series X-hez képest meglehetősen futurisztikus dizájnjával. Nekem elsőre tetszett az ívelt megoldásokkal tarkított külcsín, a gépet kézhez kapva viszont változott a véleményem. A Microsoft gépének visszafogott, letisztult formáját sokkal jobbnak érzem, a hivatalos fotókon vonzónak tűnő PS5 viszont a valóságban kissé bazárinak tűnik, amiben nagy szerepe van a géptest csillogó műanyagból készült fekete részeinek, illetve a méreteinek is.
Az új konzol elég nagy: állítva, talp nélkül 39 cm magas, 26 cm mély és 10,4 cm széles, így magasabb és a legvastagabb részein szélesebb, mint a PlayStation 3 első, fat változata. A négy és fél kilós konzol állítva és fektetve is tárolható, az alapcsomag tartalmazza az ehhez szükséges talpat, továbbá a kötelező táp- és HDMI-kábelt, a DualSense kontrollert és a hozzá tartozó, töltésre használható vezetéket. Érdekesség továbbá, hogy a fehér fedlapok könnyedén lepattinthatók, ami azt vetíti előre, hogy a jövőben jó eséllyel érkeznek majd a külön megvásárolható változatok, amikkel variálható lesz a gép külseje.
A konzol elején, alig észrevehető módon kapott helyet a bekapcsoló és a lemezkiadó gomb, illetve találunk még itt egy USB-A (2.0) és egy USB-C portot, a hátlapon pedig egy HDMI 2.1, egy LAN és két USB-A (3.1) sorakozik a hálózati csatlakozó mellett. A gép tudja továbbá a Bluetooth 5.1-et és a WiFi 6-ot is.
A burkolat alatt egy nyolcmagos, 16 szálon dolgozó, 3,5 Ghz-es AMD Ryzen Zen 2 processzor található, egy szintén AMD-s, RDNA-2 alapú grafikus chippel, ami 10,3 teraflop számítási kapacitással rendelkezik. Ezt egészíti ki 16 GB GDDR6 RAM, illetve egy 850 gigás SSD. Utóbbi olyan szempontból érthetetlen, hogy már a PlayStation 4 Pro is 1 terabájtos meghajtóval került forgalomba három és fél évvel ezelőtt, ráadásul a 850 gigából az első bekapcsolást követően csak nagyjából 620 GB használható.
Ami a teljesítményt illeti, az legalább a duplája a PS4 Prónak, ugyanakkor pusztán nyers erő tekintetében elmarad az Xbox Series X-től, de ez koránt sem jelenti azt, hogy a konkurens masinán bármi sokkal szebb vagy gyorsabb lenne. A PS5 is képes a 4K/60 fps megjelenítésére, sőt a Sony szerint itt is lesznek olyan játékok, amikből kisajtolható a 120 képkocka/másodperces képfrissítés.
Ehhez persze itt is szükséges egy olyan kijelző, ami rendelkezik az adatátvitelhez nélkülözhetetlen HDMI 2.1 csatlakozóval. Érdemes továbbá megjegyezni azt is, hogy a konzol „alapjáraton” elég halk, a digitális játékok futtatása közben nem mértem 35 decibelnél nagyobb zajt, lemezt behelyezve, az adatok másolása közben viszont felsüvít az optikai meghajtó, ilyenkor nem volt ritka a 45-50 decibeles érték sem. Ha pedig már szóba kerültek a lemezek: a PlayStation 5 végre képes az UHD Blu-ray-ek lejátszására is.
Kapcsoljuk be
Az Xbox Series X-szel ellentétben a PlayStation 5 nem igényel internetkapcsolatot az üzembe helyezéshez, de ettől függetlenül nem árt, ha azonnal a világhálóra kötjük, hiszen rögtön letölthető hozzá egy szoftverfrissítés. Akárcsak a konkurenciánál, itt is van Androidra és iOS-re egyaránt elérhető mobilalkalmazás, amibe ha bejelentkezünk a PSN fiókunkkal, akkor jelentősen lerövidíthető a beállítási folyamat – ehhez csak egy QR-kódot kell beolvasni a tévé/monitor képernyőjéről.
Amennyiben rendelkezünk PS4-gyel, akár már a wifin keresztül átmásolhatjuk az adatainkat (komplett játékokat, mentéseket) az új konzolra, ehhez csak annyi kell, hogy a két gép ugyanazon vezeték nélküli hálózatra csatlakozzon. Azzal persze érdemes tisztában lenni, hogy a fájlok sokkal gyorsabban átérnek egyik PlayStationről a másikra, ha UTP-kábelt használunk.
Míg a konkurens újgenerációs konzol esetében csak egy ráncfelvarrott operációs rendszert kaptunk, addig a PlayStation 5 alap szoftvere komoly változásokon esett át. A főképernyőn egymás mellett sorakozó parancsikonok koncepciója ugyan megmaradt, de az előhívható menük és funkciók több helyre lettek szétszórva. Elsőre mindez kissé szokatlan, de egy alapvetően jól átgondolt szisztémáról van szó, ami egyrészt az SSD-nek hála villámgyors, másrészt tartogat kellemes meglepetéseket.
Ilyen többek közt, hogy a PlayStation Store már nem egy kegyetlenül lassú külön alkalmazás, hanem egy pillanatok alatt betöltő, dizájnban is az összképhez passzoló menüpont. Akárcsak a játéktár, ahol a megvásárolt programjainkat találjuk – végre nem kell belépni a Store-ba, hogy letöltsünk, esetleg ellenőrizzünk valamit. Kifejezetten üdvös továbbá a Control Center megjelenése, ami a kontroller PS logóját megérintve ugrik fel, megjelenítve rengeteg hasznos funkciót (értesítések, letöltések hangerő, mikrofon stb.), anélkül, hogy kilépnénk az éppen futó játékunkból.
Ugyanitt bukkannak fel az úgynevezett kártyák is, amik nemcsak azt mutatják, hogy állunk egy adott pálya vagy küldetés teljesítésével, de tippeket és videókat is kaphatunk, amik segítenek a ránk váró kihívások megoldásban – a dolog egyetlen hátulütője, hogy ezen funkció csak PS Plus előfizetéssel érhető el.
És ez még nem minden, mert játék közben csetelhetünk az online lévő ismerőseinkkel (gépelni sem muszáj, mert a rendszer képes a mikrofonba mondott szavakat szöveggé alakítani), akár videót is indíthatunk, amin a többiek látják, mivel és hogyan játszunk, továbbá adott a lehetőség, hogy azonnal csatlakozzunk egy másik játék online mérkőzéséhez, amiben a barátaink épp részt vesznek.
DualSense kontroller
A Microsoft nem nagyon vacakolt azzal, hogy újfajta kiegészítőt tervezzen a vadiúj gépe mellé, ezzel szemben a Sony egy olyan kontrollerrel állt elő, ami nemcsak a külsejében változott a DualShock 4-hez képest, de olyan funkciókkal ruházták fel, amik tényleg jelentős előrelépést jelentenek az előző generációhoz mérve. A forma emlékeztet az Xbox megoldására, a gombkiosztás viszont nem változott, és ezúttal sem maradunk érintésérzékeny felület, illetve fényjáték nélkül.
Az egyik újdonság, hogy a kontrolleren már mikrofon is található, így többé nem szükséges headset a kommunikációhoz, és ehhez kapcsolódó változás egy új, LED-es gomb, amivel a mikrofon némítható el. Ettől függetlenül a hagyományos jack csatlakozó sem hiányzik, tehát headset vagy sima füles csatlakoztatására is van lehetőség. Utóbbi azért is fontos, mert a PlayStation 5 továbbra sem támogatja a bluetoothos fejhallgatókat, ilyen módon csak a hivatalos kiegészítők csatlakoztathatók a géphez.
A DualSense egy 1560 milliamperórás aksit kapott, ami másfélszerese a DualShock 4-ben található telepnek, és akár 13 órányi energiát biztosít, ami komoly előrelépés az elődhöz képest. Ez az időintervallum viszont változhat annak függvényében, hogy milyen játékkal játszunk, hiszen az egyes programok eltérő módon és mennyiségben használják a kontrollerben található motorokat.
Az eszköz amúgy USB-C porton keresztül tölthető, és egyértelműen kijelenthető, hogy az új forma kényelmesebb, mint a korábbi megoldások. Az irányító felső része tükörsima, a gombok érintése kellemes, az analóg karok gumis feje textúrázott, ahogy a kontroller alsó része is. Ezt a részt pedig érdemes közelről is megvizsgálni, ugyanis nem szimpla „recéket” kapunk, hanem a PlayStation brand ikonikus jelei, a kereszt, a kör, a négyzet és a háromszög vannak belemarva a minőségi műanyagba.
Ennél ugyanakkor sokkal fontosabb, hogy a kiegészítő nem véletlenül kapta a DualSense nevet. Az ugyan már rég nem újdonság, hogy a kontrollerekben motorok találhatók, amik játék közben remegéssel szórakoztatják a felhasználót, de a Sony ezt most teljesen új szintre emelte.
Korábban a beépített motoroknak hála egy robbanásnál megremegett a kontroller, így jelezte a játék, hogy valami fontos történik, de az új eszköz ennél sokkal tovább megy, ugyanis szimpla rezgés helyett eltérő élményeket képes átadni. Például az eső kopogását, a szelet, de akár azt is, hogy a karakterünk éppen milyen „textúrájú” környezetben halad: kemény talajon, mocsárban vagy akár magas fűben.
És ez még nem minden, mert az R2 és L2 ravaszok is hasonló módon működnek, lenyomva az ujjunkban érezzük a visszacsatolást, aminek hála átélhetjük, ahogy megfeszül a karakterünk kezében egy íj, tárgyakat mozgatva érvényesülnek a fizikai hatások. Érezhetjük az ellenállást, mikor meghúzunk egy kötelet, vagy azt, ahogy egy láda csúszik a padlón. Hogy a fejlesztők élnek-e ezzel a lehetőséggel, az teljes egészében rájuk van bízva: az idei Call of Duty: Black Ops – Cold War esetében például a ravaszok már eltérően rezegnek a különböző nehézfegyverek esetében.
A Sony az új kontroller trükkjeinek bemutatását persze nem bízta a véletlenre: a PS5-ön előre telepítve megtalálható az Astro’s Playroom, ami tökéletesen prezentálja az eszköz képességeit. A különböző funkciókra, az eltérő vibrálásokra igazi élmény rácsodálkozni, ráadásul a program nemcsak egy demó, hanem tényleg egy teljes értékű platformjáték. Egyrészt szerelmeslevél a PlayStation konzolok irányába, másrészt szórakoztató, kihívásokat is rejtő program, amivel kicsik és nagyok egyaránt órákra leköthetők.
Ezen a ponton persze érdemes megjegyezni, hogy hiába újító (vagy ha úgy tetszik, nextgen) az élmény, azt még nem lehet pontosan tudni, hogy a fejlesztők a jövőben mennyire fogják kihasználni a kontrollerben rejlő különböző lehetőségeket (ide tartozik a mikrofon és az érintőképernyő is). A Marvel’s Spider-Man Miles Morales és a Marvel’s Spider-Man Remastered például egyáltalán nem él a haptikus érintés lehetőségével, és a Sackboy: A Big Adventure sem aknázza ki teljesen a kontrollerben rejlő potenciált.
Ennek kapcsán felmerülhet az emberben, hogy a DualSense arra a sorsra jut, mint a PlayStation Vita. A kézi konzol rengeteg újító funkcióval rendelkezett a maga idejében, de a gép élettartama során csak nagyon kevés olyan játék jelent meg, ami rendesen kihasználta a hardverben rejlő extra lehetőségeket.
Mi a helyzet a játékokkal?
Játékok terén valamennyivel jobb a helyzet, mint az ütős nyitócímek nélküli Xbox Series X-nél, hiszen a Sony továbbra is a klasszikus konzolos utat járja: exkluzív, csak PlayStationre elérhető programokkal igyekszik vásárlásra ösztönözni a felhasználókat. Ilyenek most is vannak: megjelenéskor a Marvel’s Spider-Man: Miles Morales, a platformer Sackboy: A Big Adventure, a feljavított Demon’s Souls, később pedig olyan jónak ígérkező címek érkeznek, mint a Horizon: Forbidden West, a God of War: Ragnarok, a Ratchet & Clank: Rift Apart vagy éppen a Destruction AllStars.
A gond csak az, hogy ezen programok jelentős része (Miles Morales, Sackboy, Horizon) megjelenik PlayStation 4-re is, ami két okból is a PlayStation 5 vásárlása ellen szól. Minek vennénk új konzolt, ha a játékok nagy része még elérhető PlayStation 4-re is? És ezzel együtt jön az is, hogy mennyire nevezhetők nextgennek azon programok, amik simán futnak az előző generáción? Nyújtanak-e annyi pluszt ezen játékok PlayStation 5-ös verziói, amiért megéri kifizetni a gépért jelenleg kért 185 ezer forintot? Ezekre a kérdésekre pedig nagyjából ugyanaz a válasz adható, mint az Xbox Series X esetében.
Vegyük példának a Miles Moralest, aminél az SSD-nek hála konkrétan megszűnt a töltés. A menüből indítva 7 másodperc alatt a játék főképernyőjén vagyunk, és további négy másodpercbe telik, hogy a legutóbbi mentésünket betöltve a programban találjuk magunkat. A helyszínváltások között egyáltalán nem kell várakozni, és a gyors utazás is szinte azonnal megtörténik. Emellett grafikai előnyökről is be tudok számolni: a 60 fps-ről lemondva választhatjuk a Részletesség opciót a játék menüjében, és ilyenkor megkapjuk a ray tracing technológiát, a szebb fényeffekteket, a részletesebb textúrákat. A játékélmény ugyanaz, mint PS4-en, de a körítés, ha nem is őrületes módon, de valamivel szebb, mint a korábbi gépen.
Mindez természetesen nemcsak erre a programra igaz. A kizárólag PlayStation 5-re elérhető Marvel’s Spider-Man Remastered ugyanezt tudja, és a nem exkluzív címek (például a frissen megjelent Assassin’s Creed: Valhalla), illetve számos, visszafelé kompatibilis PS4-es játék esetén is igaz, hogy megkapjuk a natív 4K felbontást 60 fps képfrissítéssel. Akiknek ez fontos,
Ha viszont valaki eddig azért szerette a PlayStation konzolokat, mert rendszeresen jöttek rá a minőségi, exkluzív játékok, azoknak nincs miért kapkodni. Az elkövetkezendő években az összes jelentősebb cím elérhető lesz PS4-re is, és bár kétségtelen, hogy a PS5 egy nextgen gép, de egyelőre csak a felbontás, a képfrissítés és a töltés terén nyújt nextgen élményt. A DualSense fontos és üdvözlendő előrelépés, de most még alig akad játék, ami kihasználja a benne lévő potenciált, kifejezetten PS5-re fejlesztett program pedig egy-két kivételtől eltekintve nem nagyon lesz az elkövetkezendő időszakban. A valódi újgenerációs élményt majd akkor kapjuk meg, ha a játékokat már eleve az új gépre fejlesztették, 4K-ban nem kell választani a ray tracing és a 60 fps között, és az új kontroller képességei is rendesen ki lesznek aknázva.
Nem kell elsietni
Összességében a Sony konzoljára is igaz, hogy érdemes lehet kivárni, több okból is. Kezdésnek muszáj megjegyezni, hogy a cég nagyon elkényelmesedett a PS4 elsöprő sikere után, így megengednek maguknak olyan amatőr hibákat, mint például az, hogy a Marvel’s Spider-Man Remastered a megjelenéskor nem kezeli a PlayStation 4-es Marvel’s Spider-Man mentéseit, sőt ugyanez a helyzet a Miles Morales PS4-es és PS5-ös verzióinak esetében is.
Szintén ide sorolandó, hogy az új konzol nem támogatja az 1440p felbontást, ezzel a gyártó rengeteg olyan játékossal szúr ki, akik monitoron játszanak. Utólag, szoftveresen ezek a dolgok orvosolhatók, és a mentéses baklövés esetén például tudható, hogy a fejlesztők már dolgoznak a problémán.
A tesztünk alatt szoftveresen sem volt még stabil a gép: előfordult például, hogy a Miles Morales nemcsak összeomlott játék közben, de annyira megfektette a gépet, hogy az szépen kikapcsolt. Problémásnak éreztem továbbá a letöltések kezelését is: a Spider-Man Remastered például addig nem volt leszedhető, amíg a PS4-es alapjáték fenn volt a gépen, de erről a rendszer semmilyen jelzést nem adott, magamnak kellett rájönnöm a problémára. Frusztráló volt az is, hogy a Miles Moralesből automatikusan a PS4-es verziót telepítette a gép, de a kezdőképernyőre a PS5-ös verzió parancsikonja került ki, ami folyamatosan azt jelezte, hogy még le kell tölteni a programot. Viszont az utóbbi nem szedhető le, amíg lenn van az előbbi, és beletelt némi időbe, mire ezt realizáltam.
A valóban exkluzív, a hardver képességeit maradéktalanul kihasználó játékok alacsony száma mellett ráadásul azért sem érdemes elsietni a PlayStation 5 vásárlását, mert régi szabály, hogy az első verziót viszonylag hamar követi egy újragondolt változat, amiből a mérnökök kigyomlálják az időközben felmerült hibákat. Mire ez bekövetkezik, valószínűleg a gép ára is mérséklődik valamennyit, és megérkeznek az első olyan exkluzív programok és más kiadók címei, amik teljes egészében kihasználják a konzolban rejlő potenciált, legyen szó akár a teljesítményről, akár a DualSense kontrollerben rejlő lehetőségekről.
Végezetül érdemes tudni, hogy a vásárlással kapcsolatos döntést nagyban befolyásolja az is, hogy információink szerint hazánkban az összes PlayStation 5 elfogyott az előrendelések keretében, tehát a november 19-ei premierkor aligha lesz megvásárolható példány a boltokban és az online áruházakban. Ha tehát valaki úgy érzi, számára a nagyobb felbontás, a gyorsabb képfrissítés és a töltési idő minimalizálása elegendő ahhoz, hogy váltson az új generációra, annak számolnia kell azzal, hogy akár hónapokat is várhat, mire sikerül szereznie egy újgenerációs PlayStationt.
