A november 10-én megjelent Xbox Series X külseje mostanra valószínűleg senkinek nem hat újdonságként, de azt mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy a gép élőben sokkal pofásabb, mint a képeken – főleg, ha mellé rakunk egy drabálisnak ható PlayStation 5-öt. A majd négy és fél kilós, 30 centi magas, 15 cm széles és 15 cm mély fekete téglatest abszolút letisztult, állítva és fektetve is használható, egyetlen hátránya, hogy az elődjével ellentétben sem a tévészekrények szűkebb fakkjaiba, sem a televíziók alá nem fér be. A külcsínt elöl csak a lemezolvasó, két kapcsoló, egy USB 3.2 port, illetve a bal felső sarokban található, bekapcsoló gombként is funkcionáló Xbox logó töri meg.
Hátul további két USB 3.2, egy LAN és egy HDMI 2.1 port, továbbá egy speciális foglalat várja a felhasználókat, ahová a tárhelybővítő meghajtók helyezhetők be. Az Xbox Series X egy terabájtos NVMe SSD-t kapott, és nagyjából 800 GB szabad hely áll a rendelkezésünkre. Hardver tekintetében egy nyolcmagos, 3,8 GHz-es órajellel dolgozó AMD Zen 2 processzort kapunk, emellé jár egy RDNA 2 AMD grafikus mag 12 teraflop számítási kapacitással, illetve 16 GB GDDR6 memóriával.
Ez az összeállítás a leköszönő Xbox One X teljesítményének dupláját nyújtja, meg sem kottyan neki a 4K/60 fps, sőt egyes játékoknál akár a 4K/120 fps is kipréselhető belőle. Utóbbi viszont csak akkor, ha rendelkezünk kompatibilis tévével/monitorral: ha a készülékünkön nincs HDMI 2.1, akkor be kell érnünk a 60 képkocka per másodperces képfrissítéssel – ami a legtöbb felhasználónak bőven elég is lesz.
alapjáraton 30-33 decibelt mértem, pedig egy hatalmas ventilátor kapott helyet a gépben, ami meg is csodálható a konzol tetején található kerek szellőzőnyílásokon keresztül. Játékokat futtatva ez az érték olykor 35 decibel felé kúszott, 45-50 decibelt pedig csak akkor tapasztaltam, mikor a lemezmeghajtó is felpörgött. A gép tehát csendesnek mondható, főleg akkor, ha digitális verziókat futtatunk a játékokból. Ha pedig már szóba került az optikai meghajtó, akkor érdemes megjegyezni, hogy az Xbox Series X az elődeivel ellentétben már hibátlanul képes az Ultra HD Blu-ray lemezek lejátszására. Elméletben ezt az Xbox One is tudta, de esetemben sokszor nézhetetlen volt az eredmény.
Net nélkül ki se csomagold
Mielőtt rátérnénk a játékokra, érdemes tisztában lenni néhány alapvető dologgal. A dobozban egyrészt megtaláljuk a gépet, a hozzá tartozó tápkábelt, egy kontrollert, nem maradtak ki az elemek sem, illetve kapunk egy HDMI kábelt. Ennél ugyanakkor sokkal fontosabb, hogy az Xbox Series X az Xbox One modellekhez hasonlóan használhatatlan internetkapcsolat és Microsoft fiók nélkül – ha utóbbi még nincs, érdemes előre regisztrálni egyet, mielőtt nekiállnánk a gép beüzemelésének.
A beállításokat elvégezhetjük a kontrollert nyomkodva is, ám ennél jóval praktikusabb és gyorsabb, ha az Androidra és iOS-re egyaránt elérhető Xbox-alkalmazást használjuk. Már csak azért is, mert a gépre egy elég összecsapott szoftverrel érkezik, olyan hibákkal, hogy az üzembe helyezés során nem ellenőrizhető a beírt wifi-jelszó, mert az erre szolgáló checkbox elérhetetlen a kontroller gombjait használva.
A beállításokat letudva, a főmenüt elérve viszont még akkor sem vagyunk sínen, ha lemezes játékaink vannak. Én első körben az Assassin’s Creed Valhallát tettem be a gépbe, ami azonnal jelezte, hogy van egy frissítés a játékhoz. Ha a gép online van, addig nem is indítható a program, amíg ezt nem töltjük le, a hidegzuhany viszont akkor jön, ha nekiállunk a frissítésnek. A Valhalla 46 gigát szedett le, konkrétan a teljes játékot, ami 800 megabites net mellett is egy órát vett igénybe a leterhelt szerverek miatt. Szóval, ha valaki, mondjuk, ajándéknak szánja a gépet karácsonyra, annak érdemes ezeket a lépéseket előre elvégezni, hogy a kicsomagolás után az első két óra ne a töltőképernyő bámulásával teljen.
Még, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi
Ami kicsit csalódás az új géppel kapcsolatban, hogy a menürendszer csak minimális ráncfelvarráson esett át, ráadásul ugyanez az operációs rendszer érhető el az Xbox One konzolokra is. A Microsoft-féle csempés megoldás részben ugyan testre szabható, hogy a számunkra hasznos dolgok kapjanak helyet a kezdőképernyőn, de ettől függetlenül – bár ez teljesen szubjektív – a magam részéről több év távlatából is kissé kuszának és átláthatatlannak tartom a szisztémát.
bár ez esetben igaz az állítás, hogy a jón nincs értelme változtatni. A matt felső, és kellemesen textúrázott alsó borítással rendelkező, aszimmetrikus elrendezésű vezérlő még mindig elképesztően kényelmes, több óra játék után sem költözik kellemetlen érzés az ujjainkba. Lényegében egy olcsósított Elite-kontrollert kapunk, műanyag vázzal, fém alkatrészek nélkül. Az egyetlen komoly változás egy új gomb megjelenése, amivel villámgyorsan készíthetünk képernyőmentéseket, illetve rövid videókat.
Bár ez már Xbox One-on is így működik, érdemes megjegyezni, hogy a rögzített tartalmainkat már elérhetjük a korábban említett Xbox alkalmazásban is, ahonnan könnyedén lementhetők vagy továbboszthatók. És az app nemcsak erre jó: ha engedélyezzük a távoli funkciókat, akkor messziről is bekapcsolható és vezérelhető a konzol, letölthetünk játékokat, hogy hazaérve ezzel már ne kelljen foglalkozni, sőt arra is van lehetőség, hogy a programokat streamelve a telefonunkon játszunk.
Ez egyrészt jól jön, ha csak egy tévé van a lakásban és épp kezdődik a Barátok közt, de a funkció akkor is működik, ha nem otthon vagyunk. A nyaralás alatt otthon bepöccinthető a konzol, és a Microsoft felhőszolgáltatásán keresztül streamelhetjük a játékot a mobilunkra vagy a tabletünkre. Ehhez persze szükséges egy Bluetooth-os kontroller (erre jó a gép mellé járó modell), továbbá veszettül gyors net, alacsony késleltetéssel (esetleg az 5G), de összességében azért elég menő, hogy ma már nem feltétlenül kell a konzol előtt ülnünk, hogy játszhassunk a rajta lévő játékainkkal.
És akkor a legfontosabb: a játékok
Korábban részletes cikkben számoltunk be arról, hogy az Xboxokat gyártó Microsoft letért arról a hagyományos konzolos útról, amin a Sony és a Nintendo járnak. Ezen gépek legnagyobb vonzerejét az exkluzív, tehát olyan játékok jelentik, amik csak a gyártók gépeire érhetők el. Például a Mario– és Pokémon-játékok Switchen, vagy éppen a Marvel’s Spider-Man és a God of War PlayStation 4-en.
Régen a Microsoftnak is voltak ilyen címei (például a Halo-sorozat), de a redmondi cég évekkel ezelőtt felhagyott ezzel a gyakorlattal, a játékaik egyaránt ott vannak PC-n és Xbox-konzolokon, és ezen a jövőben sem kívánnak változtatni. Exkluzivitás helyett szolgáltatást kínálnak, gördülékeny átmenetet az említett platformok között, ráadásul az Xbox-élmény az Xbox Games Pass szolgáltatásnak hála már elérhető számítógépeken, konzolokon és ősz óta mobilon is.
Az Xbox Game Pass lényege, hogy havi 3000 forintért a játékos a Netflixhez hasonlóan hozzáfér száznál is több programhoz, amiket a kedve szerint letölthet, és játszhat velük. A csavar ott van, hogy a Microsoft a legújabb megjelenéseit is elérhetővé teszi e szolgáltatás keretében. Ha tehát valaki nem akar 20-25 ezer forintot fizetni a legújabb Halo-játékért, akkor kipróbálhatja és végig is viheti ennek töredékéért.
A kínálat pedig egyre bővül, hiszen hamarosan az Electronic Arts rengeteg címe is bekerül a Game Pass kínálatába, a felvásárolt Bethesda korábbi és a jövőben érkező (Doom, Elder Scrolls stb.) játékaira is ez a sors vár, a többi bekebelezett és frissen alapított stúdió fejlesztéseiről nem is beszélve. Az Xbox-konzolokon tehát viszonylag olcsón lehet játszani rengeteg kiváló játékkal, ráadásul az elérhető, tényleg jelentős programok száma kis túlzással élve napról napra nő.
Ez egy kifejezetten szimpatikus rendszer, ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy az Xbox Series X megjelenésére a Microsoft egyetlen olyan komolyabb játékkal sem készült, ami képes lenne tömegeket megmozgatni. Persze, rengeteg korábbi program elérhető az új gépen, hiszen minden, ami ment az Xbox One-on, az játszható itt is, nem is beszélve sok Xbox 360-as és első Xboxos címről, de ha az ember új gépet vesz, akkor szeretne új játékokkal játszani, nem igaz? A nagyágyúnak számító, kezdetben a premierre ígért, majd elhalasztott Halo Infinite viszont leghamarabb csak 2021-ben lesz elérhető, és az olyan ínyencségekre is várni kell, mint az új Fable, a Stalker 2 vagy éppen a Senua’s Saga: Hellblade II.
Persze a független kiadók (Ubisoft, Activision, Electronic Arts, CD Projekt Red stb.) játékai érkeznek az Xbox Series X-re, sőt az új Assassin’s Creednek, az új Call of Dutynak, a Cyberpunk 2077-nek még előnyei is származnak az újabb, erősebb hardverből. Viszont arról sem szabad megfeledkezni, hogy mivel a generációváltás küszöbén állunk, ezek a programok mind-mind megjelennek a kifutó gépekre (Xbox One modellek, PlayStation 4 és PS4 Pro) is, tehát jelenleg nincs szükség Xbox Series X-re, hogy játszhassunk a játékvilág legújabb és legfelkapottabb darabjaival.
Milyen előnnyel jár az Xbox Series X?
Ezen a ponton persze jogosan vetődik fel a kérdés: ha a legtöbb aktuális játék elérhető Xbox One-ra és PlayStation 4-re is, akkor mit kapnak azok, akik hajlandóak 185 ezer forintot fizetni az új konzolért? Amellett, hogy lehet menőzni a géppel, a korábbinál jóval erősebb hardvernek megvannak a tagadhatatlan előnyei. Az SSD-nek hála az új és régebbi játékok töltési ideje minimalizálódik, és nemcsak a friss megjelenések futnak nagyobb felbontásban magasabb képfrissítés mellett, de a régebbi címek is.
Grafikailag ugyanakkor egy darabig még nem nagyon lesz különbség a két generáció között. Erre utal legalábbis, hogy bár a 4K/60 fps adott, de látvány tekintetében az Assassin’s Creed Valhalla Xbox Series X-en nem volt egyértelműen szebb, mint mondjuk PlayStation 4-en.
A Microsoft és sok fejlesztő persze készül arra, hogy az újgenerációs gépen a régebbi és az új játékok is jobbak legyenek. A decemberben érkező Cyberpunk 2077 például a megjelenését követően kap majd egy komoly frissítést a fejlesztőktől, míg az olyan játékok, mint a Forza Horizon 4, az Ori and the Will of Wisps és a Gears 5 már a megjelenés napján úgy tölthetők le, hogy már optimalizálták őket Xbox Series X-re.
A Gears 5 esetében ez például azt jelenti, hogy a kampány már játszható 4K/60 fps megjelenítéssel, kiegészítve a ray tracing technológiával, tehát a program nemcsak gyorsabb, de valamivel szebb is. A multiban pedig – megfelelő kijelző birtokában – akár a 4K/120 fps is elérhető, ami minden korábbinál durvább élményt kínál az online csaták kedvelőinek. Ugyanezt az ígéretek szerint az idei Call of Duty is tudni fogja, de nem a premierkor, hanem valamikor a megjelenést követő frissítésnek köszönhetően.
Technikailag tehát egyértelműen előrelépés az Xbox Series X, és az idő múlásával egyre több program kap majd olyan kiegészítést, aminek hála nemcsak a töltés és a képfrissítés terén lesz előrelépés, de grafikailag is. Arra viszont jó eséllyel még várnunk kell egy-két évet, mire jönnek azok a programok, amiket már eleve erre a hardverre fejlesztettek, 100 százalékban kihasználják az új gépben lévő erőt, és csakis ezen a generáción (vagy erősebb PC-n) lesznek futtathatók.
Kinek éri meg?
Az early adopterek és a leglelkesebb Xbox-rajongók mellett a Microsoft új konzolja főleg azon Xbox One tulajoknak lehet jó választás, akiknek mindene a sebesség és a nagy felbontás. Továbbá azoknak, akiknek fontos, hogy az új gépen is elérjék a régi kedvenceiket, akár három generációra visszamenőleg, illetve rengeteget játszanak online multit, és nem érik be az előző generáción elérhető képfrissítéssel. Ezen esetekben az Xbox Series X már most nyújt annyi pluszt, amiért érdemes váltani az új generációra.
Aki viszont izgalmas exkluzív címekre vágyik, miközben már van Xbox One, vagy PlayStation 4 konzolja, és nem feltétlenül foglalkozik a képfrissítéssel/felbontással, annak még nem igazán van értelme lecserélni a meglévő hardvert. A legfontosabb játékok jó eséllyel még két évig elérhetők lesznek a leköszönő masinákra, a valóban újgenerációs programok érkezésekor pedig már biztos nem 185 ezer forint lesz a gép. Arról nem is beszélve, hogy addigra nemcsak kiderülnek az új modell gyerekbetegségei, de ki is javítják őket egy továbbfejlesztett verzióban – mint annak idején az Xbox One S esetében.
