A Sonos számára nem ismeretlen a soundbar kategória, hiszen a gyártó kínálatában már korábban is ott volt a Playbar, a Playbase vagy a Beam, de a tavasszal bemutatott ARC egy egészen új szintet képvisel. Egyrészt a méretei miatt, másrészt ez az amerikai cég első olyan hangsugárzója, ami támogatja a Dolby Atmos formátumot. Utóbbi ráadásul nemcsak egy jól mutató plecsni, amit rá lehet tenni a dobozra, ugyanis az eszköz tényleg irgalmatlanul jól szólaltatja meg az ilyen hangformátumú tartalmakat.
Sonos ARC soundbar
Amikor a méretet említettem, nem vicceltem: az ARC 114 cm széles, 11 cm mély és közel 9 cm magas, a súlya pedig 6 kg. A kiterjedése miatt helyigényes, de akár a falra is szerelhető, ha korábban a tévénket is így helyeztük el. Külsőre egy hengeres, letisztult formát kapunk: az elöl ívelt rácsos felületet az eszköz tetején ez „kisimul”, hátul pedig kicsit szögletesebbé válik az összkép, hogy az itt található bemenetek segítségével a soundbar könnyedén függőleges felületre kerülhessen.
Szintén hátul, egy bemélyedésben találjuk a csatlakozókat, és az egyetlen fizikai kapcsolót. Gomb persze van több is, de ezek érintésérzékenyek és a hangsugárzó tetején kaptak helyet: ki és bekapcsolható velük a készülék, szabályozható a hangerő, illetve a jobb szélen külön érintőfelületet kapott a mikrofon, aminek leginkább akkor lesz szerepe, ha az ARC-ot okoshangszóróként kívánjuk használni a Google Asszisztens vagy az Amazon Alexa közbeiktatásával.
Ami a csatlakozókat illeti, ott nagyon nincs mit matekozni: van egy bemenet a halózati kábelnek, egy LAN-port a vezetékes netnek, illetve egy HDMI. A Sonos mindenkit arra biztat, hogy ezen keresztül kösse a hangprojektort a tévéjére, ennek hiányában ugyanis nem használhatók ki a Dolby Atmos nyújtotta előnyök. USB- és optikai hangbemenet nincs, ez utóbbi helyettesítésére viszont a csomagban elhelyeztek egy átalakítót, ha valaki mégis úgy döntene, hogy nem a HDMI-t részesíti előnyben.
Én maradtam a HDMI-nél, bőven volt még szabad hely a tévémen, ráadásul az eARC csatlakozót választottam, így a hangsugárzó mindig automatikusan bekapcsolt a tévével együtt, illetve ennek hála hasznos okosotthonos funkciókra is szert tettem – erre kicsit lejjebb még külön kitérek.
Ami a felépítést illeti, nem véletlen a soundbar mérete, hiszen a Sonos összesen tizenegy meghajtót épített be a burkolat alá. Ebből nyolc ovális mélysugárzó, négy előre, kettő felfelé néz, kettő pedig ezekre merőlegesen az eszköz széleire került, a maradék három erősítő pedig magassugárzó, előre pozícionálva. Ez így 5.0 csatornát eredményez, és ez a rendszer tetszés szerint tovább bővíthető a Sonos Sub névre hallgató mélyládával, illetve Sonos One SL hangszórókkal is a még komolyabb térhatás érdekében.
Az ARC önmagában, a tizenegy különálló hangszórójával persze még mindig nem ér egy rendesen kiépített, 7.2.4 csatornás házimozi rendszer nyomába, de messze, tényleg nagyon messze lepipál mindent, amit eddig tévékbe épített rendszerektől és más soundbaroktól hallottam.
Mikor felkapod a fejed a visszhangra
Mielőtt rátérnénk az eszköz elsődleges funkciójára, a tévés élményre, érdemes megjegyezni, hogy az ARC a többi Sonos termékhez hasonlóan csak netkapcsolattal működik és a beüzemeléséhez nélkülözhetetlen a vadiúj Sonos 2 alkalmazás, illetve erre az appra lesz szükségünk akkor is, ha szimplán csak zenét szeretnénk hallgatni. Az alkalmazásba integrálható az összes zenés szolgáltatás (Spotify, Apple Music, Tidal, YouTube Music stb.), egyszerre akár több is, így simán elérhetjük a kedvenceinket, és ennek a megoldásnak hála a mobilunk zenehallgatás közben is szabadon használható.
A tesztidőszak alatt rendszeresen hallgattam zenét a hangsugárzón, méghozzá azon egyszerű oknál fogva, hogy a háztartásban található összes eszközömnél jobban szól: tisztán és kellően dinamikusan, a hangerőre sem lehetett panaszom (a szomszédoknak inkább), a tartományok szépen elkülönültek, és külön kiemelném az erőteljes basszust, ami értelemszerűen a nyolc mélysugárzónak köszönhető.
Az igazi varázslat persze akkor jön, ha megfelelő forrásból származó hangot szólal meg (Dolby Atmos, Dolby True HD, Dolby Digital+, Dolby Digital) filmezés közben. Ilyesmit manapság már a streaming szolgáltatóktól is kaphatunk, és az első nagyobb megmérettetés a Star Wars második és harmadik trilógiája volt: mind a hat film Dolby Atmos formátummal megtámogatva érhető el a Disney+-on. Habár rengeteg gyártó számos terméke büszkélkedik azzal, hogy képes kiaknázni az ebben rejlő potenciált, otthon még soha nem volt részem olyan hangzásban, mint most.
Hangsúlyozom, a tévékbe épített rendszerek és más soundbarok jelentették a megugrott lécet, nem a valóban térhatású rendszerek, de még így is meglepődtem azon, mit produkál a Sonos méretes hangprojektora. A különböző effektek jól elkülönülve értek el a filmnézésre szolgáló kanapéhoz, mindeközben tisztán hallatszott a beszéd, és kialakult egyfajta térélmény, ami akkor működött a legjobban, mikor épp fénykardpárbaj, üldözés vagy robbanásoktól terhelt űrcsata zajlott a képernyőn.
Az ARC már önmagában is kiválóan teljesít, de kipróbáltam azt is, hogy mit kapok, ha mindezt feldobom két ONE SL hangszóróval. Sok esetben így már tényleg olyan érzésem támadt, mintha Anakin Skywalker és Obi-Wan Kenobi körülöttem suhogtatnák a különleges fegyvereiket.
Az ARC alapvetően mindent szépen szólaltat meg, de azzal persze érdemes tisztában lenni, hogy a fentihez hasonló hangélményt tényleg csak akkor kapunk, ha megfelelő a forrás. Ez persze nemcsak a Dolby Atmost jelent, hiszen a tesztidőszak egyik legemlékezetesebb részét a Netflixről streamelt Mission Impossible: Titkos Nemzet nyújtotta, amit „szimpla” 5.1-es hanggal néztem. Azaz inkább csak futott a háttérben, de amikor a film egyik csúcspontjához értem, akkor felkaptam a fejem.
Van az a rész, mikor Tom Cruise és csapata adatokat lop, aminek része, hogy a főhősnek percekig ki kell bírnia a víz alatt. Még csak nem is ez a durva, hanem amikor újraélesztik Ethan Huntot egy földalatti csarnokban. A jelenet különlegessége, hogy a szereplők beszélgetnek, a terem pedig visszhangzik, és mindezt olyan nagyszerűen keltette életre az ARC, hogy egy pillanatra nem is értettem, mi történik. Aztán gyorsan rájöttem, hogy ilyen élmény, mikor tényleg jól működik egy virtuális 3D hangzást ígérő hangsugárzó. Mindezt pedig csak tetézte, mikor pár perc után kezdetét vette a nagy autós/motoros üldözés, ahol a rendszer ismét bizonyította, hogy sokkal többre képes, mint a legtöbb konkurens termék.
Csak okosan!
Korábban már szóba került, hogy az ARC okoshangszóróként is használható, ennek megfelelően hangparancsokkal vezérelhető az otthonunkban található összes kompatibilis okoseszköz.
Én nem így használtam, hiszen egy Google Home Mini az alapértelmezett okoshangszóróm, ugyanakkor az ARC-ot bekötöttem a Google Home rendszerembe, hogy a hangommal indíthassak zenét és kontrollálhassam a hangerőt. A párosítást követően viszont nemcsak a soundbar jelent meg a vezérelhető eszközök között, de a Sonos TV Control opció is. Ez annak eredménye, hogy az eARC HDMI-n keresztül kötöttem a hangsugárzót a tévére, és a funkció lényege, hogy ez által már a tévé is vezérelhető hanggal – esetemben egy LG okostévé.
Ez azért fontos, mert ahogy a legutóbbi LG tévéteszt során szóba került, a gyártó készülékei hiába kompatibilisek a Google ökoszisztémájával, itthon a magyar nyelv támogatásának hiányában a dél-koreai vállalat tiltja, hogy a tévéi vezérelhetők legyenek egy okoshangszórón keresztül. A Sonos megoldásával ugyanakkor ez az értelmetlen hátrány végre könnyedén megkerülhető, ami az okosotthonban gondolkodók számára olyan kényelmi funkció lehet, ami plusz érvként szól az ARC megvásárlása mellett.
Érvekre pedig szükség lesz, ugyanis a Sonos újdonsága egyáltalán nem olcsó mulatság: 330 ezer forintot kell kicsengetni érte. Ez kétségtelenül nagy összeg mindössze egyetlen hangprojektorért, még annak fényében is, hogy egy abszolút prémium kategóriás eszközről és kiváló hangzásról beszélünk.
