Május közepén a 2K Games kiadó és a Hangar 13 fejlesztőcsapat három Mafia-játék megjelenését jelentette be:
- a Mafia első része kap egy komoly ráncfelvarrást, teljesen újraalkotva adják ki augusztus végén,
- a Mafia II grafikai javítást kap, teszteltük is: szebb lett és az aktuális konzolokon is játszhatóvá vált,
- végül a Mafia III is kapott egy újrakiadást 4K-s textúrákkal, HDR-támogatással.
A lista harmadik szereplőjét elnevezték Mafia III: Definitive Editionnek, mi pedig PlayStation 4 konzolon teszteltük annak reményében, hogy kiderül, történtek-e olyan érdemi változások, amelyek egy új játékosnak megérik a 30 dolláros, azaz körülbelül 9000 forintos vételárat.
Nem az évezred sztorija
Lincoln Clay hazatér Vietnamból: részt vett egy háborúban, amiben nem akart, majd visszatért egy olyan városba, ami megváltozott a besorozása óta. Ez New Bordeaux 1968-ban: a feketék helyzete borzasztó, mindent áthat a rasszizmus és ezt még Elvis Presley fülbemászó slágerei sem tudják feledtetni. Clay nehezen találja a helyét a társadalomban, így hamar a helyi olasz maffián belül találja magát, ahol néhány piti bűntett után egy egészen ígéretes melót kap.
A megbízás viszont balul sül el, hősünket felültetik, a történet itt indul be igazán: Clay bosszút esküszik a vele elbánó Marcano család ellen. A korábbi Mafia-játékok mindig jól használták azokat a nagyjátékfilmes elemeket, amelyek a bosszúvágyat helyezik a középpontba, de a Mafia III-ban ez már az eredeti megjelenés idején, 2016-ban sem működött.
A szereplőt szinkronizáló Alex Hernandez mindent megtesz, hogy működjön a figura, de a köré szőtt történet, illetve a fejlesztők azon újítása, hogy ezúttal nem a maffia kötelékében öldöklünk, hanem pont ellenük indulunk harcba, már a játék első órájában megpecsételi a karakter és az egész játék sorsát. Sem a játékmenet, sem a küldetések nem tartogatnak annyi izgalmat, amit elvárna az ember ettől a címtől. A második rész is rosszul öregedett, de a harmadik monotonitása sokkal bántóbb, hiszen a fejlesztőknek rengeteg lehetősége lett volna újat mutatni.
New Bordeaux remek helyszín, de elképesztően üres: hiába megyünk be például bárokba, kocsmákba, semmit nem tudunk csinálni. Egyedül a járművek fizikáját lehet dicsérni: érződik a súlyuk, erejük, jól dőlnek a kanyarokban, élmény behuppanni az ülésre, hogy száguldozzunk kicsit a naplemente alatt elcsendesülő metropoliszban. Minden más viszont csak dísz: a városban szétszórt lakosok ugyanazokat a rutinokat követik, és csak agresszióval tudjuk őket kizökkenteni ebből. Mondjuk azt nem teljesen értettem, hogy normális tempóval vezetve miért rémülnek halálra az utcán és menekülnek fejvesztve.
Ezzel szemben a rendőrök úgy viselkednek, mintha olyan cheatkódot írtunk volna be, hogy semmivel ne hívjuk fel magunkra a figyelmet. A rasszizmus megjelenése viszont valamivel kidolgozottabb a játékban: egy-egy klubba betérve belénk köthetnek a fehér karakterek, a nyílt utcán is simán odaszólogatnak, este pedig fegyvert rántanak ránk. A játék az indításkor rögtön kiemeli, hogy az alkotók próbálták korhűvé tenni a játékteret, az N-betűs szó használata a kor sajátossága.
Sandbox-jellege ellenére a Mafia III képtelen elhitetni velünk, hogy a játéktér egy élő és lélegző világ, és sok más mellett ez pecsételi meg igazán a sorsát. Ezt még az sem képes ellensúlyozni, hogy a játékmenet újdonságai egészen dicsérendők.
A játéktér kerületekre van osztva, ezeket egyesével kell átvennünk, így kerülve egyre közelebb a Marcanókhoz. Sajnos a rendszer itt sem tökéletes: néhány körzet átvétele valóban izgalmas és üdítően hat, de mivel ez az egyetlen kidolgozott játékelem, hamar a hajunkat fogjuk tépni a monotonitástól. Amint megszerezünk egy területet, dönthetünk, hogy kire bízzuk az irányítását. Ez annyiból fontos, hogy az illetőtől függően eltérő lehetőség nyílnak meg előttünk: jobb autóink, jobb fegyvereink lehetnek a történet előrehaladtával. A területek elosztását érdemes egyensúlyban tartani a szövetségeseink között, így megkíméljük magunkat a későbbi bonyodalmaktól.
Technikailag nem jó, de nem tragikus
A Mafia III már az eredeti megjelenésekor sem volt túl szép játék, a fejlesztők nem igazán használták ki a PlayStation 4-ben és Xbox One-ban rejlő lehetőségeket: a textúrák lassan töltődtek be és a részletességgel is akadtak gondok. Bug is akadt bőven, és bár játszhatatlan programról nem beszélhettünk, de az összecsapottság nyomot hagyott a sajtó által adott pontszámokon. A játék csalódásként lett elkönyvelve, sokan kihagyott ziccernek titulálták, hiszen a fejlesztőknek hat évük volt, hogy javítsák a második rész hibáit, és levetkőzzék a „tisztességes GTA-klón” jelzőt.
A Definitive Edition verziót részben azért lehetett várni, mert 4K-s textúrákat pakolt a Mafia III-ba, de ebben sincs köszönet: érdemi változás nem igazán hoz a látványban. A négy évvel ezelőtti hibák egy része ugyanakkor még most is fellelhető a játékban: a PlayStation-verzióban továbbra is fel- és eltűnő autókba botlottunk New Bordeaux utcáit róva, a játéktér elemei pedig a fizika törvényeit meghazudtoló módon mennek a játékos idegeire. Az ellenfelek számára sokszor láthatatlanok vagyunk, de néha mi sem tudjuk eltalálni őket a láthatatlan acélfalaknak köszönhetően. Taktikájuk szinte semmi, inkább csak rohangálnak egyik fedezékből a másikba – emiatt nehezebb fokozaton sincs kihívás a játékban.
Amit pozitívumként lehet említeni, hogy az arcanimációk továbbra is remekül néznek ki, már amennyire egy 2016-os címet szabad ilyen jelzővel illetni olyan videójátékok után, mint a Red Dead Redemption II vagy a Marvel’s Spider-Man. Összességében nézve egyedül itt érződik az új textúrák pozitív hatása.
Minden energia a Mafia I-re ment?
A Mafia III legnagyobb hibája, hogy a végigjátszást követően nem csábít vissza a játéktérre. Aki próbálta négy éve, annak semmilyen újdonságot nem tartogat a Definitive Edition, mert a grafika változásait tényleg nagyítóval érdemes keresni, a sztorihoz csapott DLC-k pedig alig pár óra izgalmat tartogatnak, azt is inkább csak a fanatikusoknak.
Mindezt viszont olyan összecsapott formában prezentálták, hogy akkor sem érdemes beruházni ezekre a verziókra, ha korábban nem tettük meg (ellenkező esetben ingyenesen elérhetőek). A második rész esetén felemás fejlesztői munkáról írtam, a harmadik résznél még a munkát is erősen keresgélni kell. Ezt a verziót még a nosztalgia sem viszi el a hátán, hiszen egy négyéves programról beszélünk, aminek ideje sem volt megöregedni. A végső bizodalmunk a szeptember végén érkező első rész ráncfelvarrott verziójában van. Ebből nemrég kijött egy játékmenet-videó, érdemes is ránézni: első blikkre a második rész megoldásaival lesz újraalkotva a játék, ami azért nem egy rossz ómen.
Kiemelt kép: 2K Games
