Mióta kipróbáltam az Asus Zenbook S-t, kicsit magasan vannak az elvárásaim a munkára szánt laptopokkal szemben, ráadásul előítéleteim is akadnak bőven, mivel otthon a jó néhány kategóriával olcsóbb Dell Inspiron gépemet nyomkodom, amit nagyon nem szeretek.
Nem volt hát egyszerű dolga a Dell Vostro 5471-nek, de néhány hét használat után el kellett ismernem, hogy jó kis gép ez, csak nem annyiért, amennyiért árulják. A gép gyors és okos, látszik rajta, hogy strapabíró, de ennek ellenére is azt mondom, hogy vannak nála jobbak ebben az árkategóriában.
NEM KÖNNYŰ, DE STRAPABÍRÓ
Az általunk tesztelt modell fedőlapja hivatalosan matt ezüst, de a valóságban piszkosfehérnek tűnik, ami nem mutat olyan jól a gyakorlatban, mint amennyire szépnek tűnik a képeken. A weboldal szerint kapható rózsaaranyban, mellé dióbarna belsővel, ezt szívesen megnézném, bár abból kiindulva, hogy fotón az ezüst is jól nézett ki, lehet hogy ez is csalódás lenne. A gép többi része egyébként a hivatalos weboldal szerint éjkék, de inkább szürkésfekete, cserébe viszont kifejezetten elegáns – megpillantva nem akad el az ember lélegzete, de munkába illik a stílus.
A gép alapvetően szép vékony (16,1–17,4 mm × 343 mm x 240,8 mm), viszont nekem kicsit nehéznek tűnt, legalább is a korábban emlegetett Asus után: míg az nagyjából egy kilót nyom, ez több mint 1,6-ot, és ezt a súlyt női vállon cipelni már nem annyira kellemes, bár az kétségtelen, hogy még mindig a simán kibírhat ókategória. Emellett viszont
A matt fedőlapon nem látszanak a karcok, és a felépítés – a minimális hajlíthatóság ellenére is – van olyan masszív, hála az alumíniumborításnak, hogy kibírja a kisebb baleseteket. Ez pedig egy olyan gépnél, amit valószínűleg sokat fogunk cipelni, nem egy elhanyagolható tényező – ennyiért lehet, hogy érdemes beáldozni azt a plusz 60 000 forintot.
A széleken két darab USB 3.1 Type-A port, egy darab USB 3.1 Type-C port, egy HDMI-port és egy SD-kártyaolvasó kapott helyet. Bár a Dell kiemeli, hogy a váz maga a sarkoknál lekerekített, ez azért így barokkos túlzás, nekem például nagyon sokszor kényelmetlen volt a fedőlap éle, a hegyes sarkok pedig kifejezetten kellemetlenül fúródtak bele a hasamba vagy a combomba, épp ahogy tartottam a gépet. Ami a kialakítást illeti, érdemes lett volna egyszer még átgondolni a részleteket, de azt újra le kell szögeznem: stílusban egy munkára használt laptophoz teljesen passzol, hiszen elegáns és letisztult.
FILMET NÉZNI NEM EZEN A LEGJOBB
A 14 colos full HD IPS-kijelző színei gyönyörűek, minden szögből éles a kép, erre a minőségre abszolút nem lehet panasz. Viszont filmet nézni nem ezen fogok: a tükröződésgátló bevonat ellenére a képernyő eléggé fénylik, és némi háttérfénnyel, félhomályban egy sötétebb jelenetet már alig látni rajta. Nem tudom, hogy a maximális fényességgel vagy a tükröződéssel lehetett a gond, de a Chilling Adventures Of Sabrina élvezhetetlen volt annak ellenére is, hogy tényleg nem délben, tűző napnál akartam végignézni.
A képernyő tetejére beépített HD-kamerával nem szórakoztam sokat, de első blikkre egy konferenciahíváshoz tökéletes minőséget ad, szelfiket készíteni meg nyilván nem ezzel fogunk.
A világító billentyűzet sokat dob a felhasználói élményen, annak ellenére is, hogy nekem a gépírás miatt pont nem volt szükségem rá. Persze kikapcsolható, ha valakinek nem tetszik, és átállítható a fényerő is, de meghagyni az alapbeállításokat, mert egészen futurisztikus lesz tőle a laptop.
A billentyűk gépíráshoz és egyébként is megfelelő távolságban vannak egymástól, a gépelés nem túl hangos, a többérintéses touchpad pedig abszolút jól működik, semmi panasz nem volt rá – ráadásul matt, így nem látszanak rajta az ujjlenyomatos szennyeződések sem. A hangszórók a gép alján két oldalon helyezkednek el, és szépen hozzák, amit egy munkára szánt laptopnak kell.
GYORS ÉS OKOS, CSAK DRÁGA
A teljesítmény is pontosan olyan, amilyenre az embernek igénye van egy munkalaptopnál: az Intel Core i5-8250U processzor és a 8 GB RAM elintézi, hogy a gép szépen muzsikáljon, és ami külön meglepett, az hogy az Adobe Lightroom is villámgyorsan futott rajta. Mindeközben a gép nem is forrósodott, a hűtést jól megoldották, bár az is igaz, hogy 16,1 milliméteres vastagságával annyira azért nem keskeny a laptop, hogy ez problémává váljon. Ha nem kínozzuk nagyon, akkor akár 4 órát is kibír egy töltéssel, de ha masszívan képet szerkeszt vele az ember, 2-2,5 óráig akkor sincs vele gond.
Ha viszont mégis kifogy a szufla, nagyjából egy óra alatt 100%-ra tornázható az aksi, ami igen hasznos, ha nem vagyunk folyton irodához kötve – újabb bizonyíték, hogy mennyire jó ezt a gépet munkára használni.
A legnagyobb probléma az érte kért pénz: 324 900 Ft az ajánlott fogyasztói ár, ami azért kicsit combos, és akadnak ennél jobb laptopok is nagyjából ennyiért. Nálam itt hasal el igazán a Vostro 5471: kompakt, okos és gyors gépről van szó, ráadásul strapabíró, de ilyen sokat azért nem fizetnék érte. Leginkább azoknak ajánlanám, akik kicsit masszívabb, de még mindig könnyen cipelhető laptopot szeretnének maguknak, és nem zavarja őket, hogy valamivell több, mint három kilót kell kiperkálni érte.
SPECIFIKÁCIÓK
Képernyő: 14 col, Full HD 1920 × 1080 vagy 14 col, HD 1366 × 768
Processzor: 8. generációs Intel Core i7-8550U vagy 8. generációs Intel Core i5-8250U
Memória: 8 GB RAM 2400 MHz DDR4 SoDIMM (max 32 GB)
Merevlemez: kétmeghajtós konfiguráció
Csatlakozók: 3 USB 3.1 Type-A, 1 USB 3.1 Gen 1 Type-C, HDMI
Súly: 1,6-től 2 kg-ig.
