Nyilván a gyártók is látják az aktuális trendeket, és próbálnak olyan termékeket piacra dobni, amik szolgáltatások terén még mindig markánsan többet tudnak a telefonoknál, és emellé rendre olyan extrákat igyekeznek biztosítani, amik képesek lehetnek elrabolni a vásárlók szívét.
A nagyobb tudásnak persze ára van, és napjainkban a „kompakt fényképezőgép” már nem feltétlenül jelenti azt, hogy olcsó kütyüvel van dolgunk, sőt. A kompakt szegmensnek is egyre magasabban van a teteje, néhol össze is olvad a bridge kategóriával, aminek a nagy zoom a sajátja. Ebbe a szegmensben, a „csúcs kompaktok” világába szánta a Panasonic az egyik legújabb modelljét a TZ200-at is.
A gépnek egy elég komoly mezőnyben kell helyt állnia, hiszen hasonló árban van, mint a Sony RX100 sorozatának előző verziója, illetve a Canon csúcs kompaktjai. A TZ200 bizonyos szolgáltatásokban rá tud kontrázni a konkurenciára, a 15x optikai zoom például abszolút kiemeli a gépet a vetélytársak közül, ugyanakkor több szempontból elmarad tőlünk: ilyen például az objektív fényereje. Ráadásul csak csak felmerül a kérdés, hogy mégis kinek is ajánlhatóak az olyan csúcs kompaktok, mint például a TZ200?
ESSÜNK TÚL A FEKETE LEVESEN
Kezdjük azzal, hogy a kompakt elnevezés itt csalóka, hiszen a fizikának vannak határai. Természetesen egy tükörreflexes, vagy bridge gépnél kisebb eszközt kapunk, de hogy zsebre tudnánk vágni, az elég erős túlzás. A Panasonic igyekezett a TZ200 nagy tudással felszerelni, aminek vannak előnyei és hátrányai. Pozitívum például, hogy az elődmodellhez képest növekedett a markolat rész, és a kamera hátulján a hüvelykujjunknak is találunk egy gumi támasztékot, ezzel elég kényelmes lett az eszköz fogása.
Kezelőszervek tekintetében a szokásos exponáló gomb, a zoomállító, a módválasztó, továbbá a ki- és bekapcsoló mellé kapunk egy dedikált videofelvétel gombot, továbbá a kreatív módokat segítendő, az objektívre egy forgatható gyűrű került, illetve a készülék tetején is találhatunk egy programozható tekerőt.
Ha pedig már szóba kerültek a különböző módok, a Panasonic ezen a téren igyekszik minden igényt kielégíteni: találunk intelligens (sic!) automata módot turistáskodáshoz, és manuális módokat a fotográfia iránt érdeklődőknek – ugyanakkor itt futunk bele a készülék legnagyobb hibájába.
Manuális módokban ugyanis kifejezetten nagy szívás a fényképezőgép használata: hiába van két tárcsánk, hiába lehet ezeket a tárcsákat konfigurálni, pont azt nem engedi rájuk rakni a gép, amit kéne, azaz se záridőt, se rekeszt nem tudunk állítani innen. Idő vagy rekesz előválasztásnál az expo kompenzáció ugyan működik a hátsó tárcsáról, ami fél siker, de a rekesz vagy záridő állítását ennek ellenére is csak három gombnyomással lehet előcsalogatni a gépből.
Először a Quick Menü gombot kell elérnünk, ami a kuka gombot lenyomva jön elő fotó módban. Ezek után jobbra és balra lépkedve kiválasztjuk, hogy mit szeretnénk állítani, majd nyomni kell egyet felfelé és tekerhetünk. Ezen egy kicsit segít, ha bekapcsoljuk a kijelző érintésérzékenységét, akkor ugyanis eggyel kevesebb a gombnyomás, de még így sem érjük el simán, amit állítani szeretnénk, hiszen a Quick Menü gombot még így is meg kell nyomnunk. És hát lássuk be, ez a metódus az állványos tájképfotózást leszámítva teljesen használhatatlan. Persze, akit igazán érdekel, az el fog szórakozni vele, összességében erre az átgondolatlan megoldásra csak azt lehet mondani, hogy „kár érte”.
AZÉRT VAN MINEK ÖRÜLNI
A panaszkodás után térjünk át a jól sikerült részekre, szerencsére bőven akad ilyesmi a TZ200 esetében. A gép például nagyon jó minőségű képeket készít a gép, de ezt ki is bontjuk egy kicsit bővebben.
Ha egy szóval kéne leírnunk, akkor csak annyit mondanánk, hogy remek, bár értelemszerűen a nagylátószög és a maximális zoom között szűkülni fog a legtágabb választható rekeszértékünk, ahogy az ilyen kompakt gépeknél az lenni szokott. A nagylátószög 3.3-as rekeszértéke kicsit elmarad a kategóriától, de bezoomolva a 6.4-es érték a 360 mm-nek megfelelő gyújtótávolságon teljesen átlagos. Cserébe a képminőség nem romlik a zoom tartományban, a fotók kontrasztosak, nem fátyolosak, köszönhetően a csúcskompaktoknál már megszokott 1 inches szenzornak.
A képkészítésben sokat segít még a fejlett képstabilizátor, hiszen a 360 mm-es gyújtótávolságot még napfénynél sem egyszerű stabilan megtartani. A felső módválasztó pedig a már említett manuális- és intelligens automata módon felül kínál hasznos funkciókat. A trendeket követve akár már a fényképezőgépen filterekkel láthatjuk el a képeinket, és mivel a készülékben van wifi, így a telefonunkhoz csatlakoztatva akár azonnal meg is tudjuk osztani az elkészült képeket a közösségi oldalakon.
Emellett megtaláljuk még a szokásos segítő funkciókat: a gépnek különböző szituációkra van „ajánlata”, például éjszakai város fotózására, vagy gyorsan mozgó állat megörökítésére. Viszont ennél a két funkciónál is az a baj, hogy véleményünk szerint lehetne egyszerűbben váltani az effektek között. Találunk továbbá panoráma funkciót, amivel egyszerűen, gyorsan lehet nagyon jó minőségű képeket készíteni, mintha csak egy iPhone lenne a kezünkben – és ez nagy szó, mert még telefonok között is rendre akadnak készülékek, amik fenn akadnak az ilyen teszteken.
gyorsan mozgó dolgoknál ugyan ez nem működik, mert tovább tart a fotó elkészítése, de tárgyaknál, vagy a természet fotózásánál plusz kreatív lehetőségeket biztosít.
(Nézze meg a géppel készült, Lightroomban szerkesztett fotóinkat!)
SOROZATFELVÉTEL, VIDEÓ, ÉS MÉG EGY ELHALASZTOTT LEHETŐSÉG
A Panasonic a sorozatfelvétel ügyben is elég magasra teszi a lécet egy okos húzással. Az amúgy sem rossz sebességű sorozatfelvétel mód mellett van egy különleges lehetőségünk, hogy fotók helyett egy 30 kép/másodperces, 4K videót készít a gép, és ebből választhatunk egy vagy több 8 megapixeles fotót.
Amúgy a készülék normál videó rögzítésre is alkalmas, 4K-ban a már említett 30fps-t, Full HD-ban pedig a mobiloknál külön slow mo videó néven futó 120 fps-t is tudja a készülék, amivel utómunkában már szép lassítós videókat tudunk csinálni. Viszont a jó minőségű videóra való tekintettel érthetetlen a kifordítható kijelző hiánya, illetve a digitális keresőre való cserélése. Ezzel a lépéssel, hogy kifordítható kijelző helyett keresőt kapott a készülék, nyilván a fotósoknak próbál kedvezni a gyártó, pedig szelfizőknek és vloggereknek az előbbi funkcióval inkább el tudná rabolni a szívét a gyártó.
A KOMPAKT GÉP MÉG NEM HALOTT
Mindezek fényében jöhet a kérdés, hogy mégis kinek is ajánlható ez a fényképezőgép? Mert ajánlható, a képminőségre ugyanis egyáltalán nem lehet panasz. A Panasonic gépe 230 000 forinttól kapható, tehát nem olcsó mulatság, de ha egy olyan gépet szeretnénk, ami egy nyaralás, városnézés alkalmával nem hagy minket cserben, akkor valószínűleg jó helyen keresgélünk.
Bár ennyi pénzből vehetnénk cserélhető objektíves, akár milc, akár tükörreflexes gépet, de ilyen zoomobjektívet, ami pont egy városi sétán nagyon jól jöhet, biztos nem fogunk kapni. A manuális mód nehézségeiért, és a kihajtható kijelző hiányáért pedig kár, mert azzal még néhány felhasználói réteget simán be tudna rántani a gyártó erre az amúgy nagyon jó minőségű kompaktra.
