Tech játékteszt

A drogmaffia elleni harcra is könnyen rá lehet unni

Birkás Péter
Birkás Péter

újságíró. 2017. 04. 09. 17:00

Bolíviát a drogmaffia uralja, a kormány szemet huny minden felett, a kokain ömlik ki az országból, és a Szellem Osztag az egyetlen, ami megállíthatja az egyre veszélyesebb Santa Blanca kartelt. Mindez elsőre jól hangzik, de a Ghost Recon Wildlands monotonitása még a legjobb harcosokat is képes megtörni.
Korábban a témában:

A videojátékok világában manapság trend nyitott világú, jelentős szabadságot nyújtó programokat készíteni, és a francia Ubisoft újabban szinte csak ebben lát fantáziát, így a tulajdonában lévő nagy játéksorozatokat ebbe az irányba tolta el, legyen szó a Far Cry-ról, az Assassin’s Creed-ről, vagy az olyan új IP-kről, mint a Watch Dogs, illetve a The Divison.

Sorsát a korábban taktikai shooterként ismert Ghost Recon-széria sem kerülhette el, így a külső nézetes Wildlands most Bolíviában veti be a különleges kütyükkel felszerelt négyfős csapatot, aminek egyedül játszva mi vagyunk a vezetői, kooperatív módban viszont három barátunkkal szövetkezve hajthatjuk végre a ránk váró missziókat.

A játék története a széttetovált El Sueño vezette Santa Blanca kartel körül bonyolódik, és a fő feladat, hogy teljes egészében felszámoljuk a szervezetet. Mindez a jól ismert módon zajlik: szép sorban elkezdjük likvidálni a drogmaffia fontosabb embereit, felfelé haladva a ranglétrán, egészen addig, míg végül csak El Sueño marad. A sztori ráadásul két befejezést kapott, és részben a teljesítményünktől függ, hogy végül melyik pereg le a szemünk előtt.

Forrás: Ubisoft

Elsőre lenyűgöz

A Wildlands tagadhatatlan erénye, hogy egy szabadon bejárható, megdöbbentően nagy, provinciákra osztott játékteret kapunk, ami egyrészt kifejezetten jól néz ki, másrészt kellően változatos terep: a hatalmas hegyek mellett esőerdők, sivatagos területek, és sűrűn lakott övezetek is várják az ügynökeinket, váltakozó napszakok és sokszor egészen zord időjárási viszonyok közepette.

Az első benyomások ennek köszönhetően kifejezetten pozitívak, hiszen az elérhető járművek (kocsik, kisbuszok, helikopterek, motorok, repülők) egyikébe pattanva rácsodálkozunk a szép és méretéhez képest jól kidolgozott, abszolút élő környezetre, ráadásul az első órában csak úgy zuhognak ránk az információk, így az embernek olyan érzése van, hogy hihetetlen mennyiségű tartalom szakadt a nyakába.

Forrás: Ubisoft

Ez alapvetően igaz is, az új Ghost Recon rengeteg főküldetést és opcionális feladatot tartalmaz, de amint elsajátítjuk az alapokat, megszokjuk a rendszert, az értesítéseket, a térképet és úgy általában a visszafogottan taktikus játékmenetet, gyorsan világossá válik, hogy a mennyiség bizony nem minden. Komoly változatosságról ugyanis nem beszélhetünk: a viszonylag hosszú kampány során négy-öt küldetéstípust ismételgetünk minden egyes régióban.

Célszemélyeket teszünk el láb alól, esetenként elraboljuk őket, néha elég fenyegetni, esetleg vallatással megszerezni a fontos információkat. Emellett ki kell füstölni a drogmaffia bázisait, vagy adott épületek védelme vagy lerohanása a feladat. Mindezt színesítik ugyan az opcionális mellékküldetések, a járművek ellopása, az antennák hackelése, a bányák és más területek felderítése, vagy a konvojok elpusztítása, de ezek sem olyan változatosak, hogy 6-7 óra után ne ütné fel a fejét a monotonitásból fakadó unalom, és a befejezést is kérdésessé tévő érdektelenség.

Forrás: Ubisoft

Fantasztikus négyes

Az érdeklődésünk fenntartásán sajnos az sem segít, hogy a sztorinak ugyan vannak jó pillanatai, de már az első pillanattól világos, hogy hol kerül majd sor a fináléra, és úgy általában nem várják nagy meglepetések az embert.

Forrás: Ubisoft

Ezen szerencsére javít a játékmenet, ami sokat egyszerűsödött a régebbi Ghost Recon-epizódokhoz képest, viszont még így sem egy dzsungeles The Division, szóval továbbra is szükség van a taktikusabb megközelítésre, a sunnyogásra, a rendes felderítésre és a speckó cuccaink (drón, aknák, C4, hőképes kamera, gránátok), a különböző öltözetek és a megfelelő járművek használatára. Rambóként a házba rontva nem igazán lesznek sikerélményeink.

Egyedül játszva utasíthatjuk a kollégákat, kijelölhetünk nekik célpontokat, kis taktikai érzékkel és odafigyeléssel tényleg profi osztagként működhetünk, és kifejezetten sokat javít az idővel repetitívvé váló játékmeneten, hogy a szabadságunk tényleg nagy, így csak rajtunk múlik, hogy miképp oldjuk meg a ránk bízott feladatokat, mind a megközelítést, mind a kivitelezést illetően.

A játékmenet tehát egyáltalán nem rossz, az ismétlődő feladatokkal van a legnagyobb baj, és ezt azzal tudjuk a leginkább ellensúlyozni, ha nem egyedül, hanem a barátainkkal játszunk kooperatív módban. Persze lehet idegenekkel is, de az igazi élmény a cimborákkal jön elő, mikor sztorizgatva, egymást ugratva veti bele magát a csapat a küldetések sűrűjébe.

Forrás: Ubisoft

Tetszetős részletek

Ahogy azt említettük, tartalomban nincs hiány, és ez nem csak a bejárható régiók nagyságára és a küldetésekre vonatkozik. A katonáinknak rengeteg fegyver beszerezhető (egyszerre 3 lehet nálunk), ezeket kedvünkre átfesthetjük, sőt módosíthatjuk őket, ráadásul hat kategóriában költhetjük el a tapasztalati pontjainkat és a begyűjtött nyersanyagokat mindenféle fejlesztésekre.

Turbózhatjuk a fegyverhasználatot, egyre hatékonyabbá varázsolhatjuk a drónunkat, új és egyre jobb tárgyakat nyithatunk meg, javíthatunk az erőnlétünkön, hatékonyabbá tehetjük a csapatukat, illetve a megfelelő mellékküldetések megoldásával egyre több, bármikor lehívható segítséget kérhetünk az oldalunkon harcoló lázadóktól.

Forrás: Ubisoft

A gyűjtögetés szintén fontos manapság, és ezen a téren szintén nincs ok panaszra, már ha valaki szereti azzal tölteni az idejét, hogy összegyűjtsön minden medált, dokumentumot és skill pontot – utóbbi persze elég fontos, hiszen ennek hála a szintlépések mellett is adott a lehetőség a karakterünk fejlesztésére.

Szódával elmegy

A Ghost Recon Wildlands képes hosszú időre lekötni az embert, legalábbis akkor, ha van megfelelő társaságunk, vagy nincs bajunk azzal, hogy órákon át ugyanazokat a feladatokat ismételgetjük. A játékmenet alapvetően jó, egyedül a járművek használata katasztrofális (a helikopter instant agybaj, a motor pedig instant bukás az első bokorban), és a Ubisoft továbbra is megbízhatatlan szerverei mellett tényleg az a legnagyobb baj, hogy az elképesztő méretű játékteret egész egyszerűen nem sikerült kellően változatos tartalommal megtölteni.

A legújabb Ghost Recon nem rossz játék, de kifejezetten jónak sem lehet nevezni. Egy teljesen átlagos, nyitott világú akciójáték, ahol öt óra után már láttál szinte mindent, és kivételesen nem a végtelen és ész nélküli lövöldözésen, hanem a kicsit finomabb, taktikusabb harcokon van a hangsúly.

Forrás: Ubisoft

A Tom Clancy’s Ghost Recon Wildlands 2017. március 7-én jelent meg PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra. Tesztünk az Xbox One-os verzió alapján készítettük.  

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Kijini Primary School students learn to float, swim and perform rescues on Tuesday, October 25, 2016 in the Indian Ocean off of Mnyuni, Zanzibar.
—
Daily life in the Zanzibar Archipelago centers around the sea, yet the majority of girls who inhabit the islands never acquire even the most fundamental swimming skills. Conservative Islamic culture and the absence of modest swimwear have compelled community leaders to discourage girls from swimming. Until now.

For the past few years, the Panje Project has made it possible for local women and girls to get into the water, not only teaching them swimming skills but aquatic safety and drowning prevention techniques. The group has empowered its students to teach others, creating a sustainable cycle. Students are also provided full-length swimsuits, so that they can enter the water without compromising their cultural and religious beliefs.

While the wearing of full-length swimsuits may be seen as subjugation, donning one in order to learn a vital life skill, which has long been and would otherwise be forbidden, is an important first step toward emancipation. Education — whether it be in or out of the water — serves as a springboard providing women and girls the empowerment and tools with which to claim their rights and challenge existing barriers.

The rate of drowning on the African continent is the highest in the world. Still, many community leaders have yet to warm up to the idea of women and girls learning to swim. The swimming lessons challenge a patriarchal system that discourages women from pursuing things other than domestic tasks. It is this tension of the freedom one feels in and under water juxtaposed with the limitations imposed upon Zanzibari women that is at the heart of this series.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.