QUUR
A békésebb délutáni természetjáró dokumentumfilmek és a csodaországba pottyant Alice keverékeként jellemezhető leginkább a Quur. Szavakra és magyarázatokra nincsen különösebb szükségünk sem kezdetben, sem később. Egy masszív játékvezérlőre viszont annál inkább, mivel hiába kapunk jól felépített és egyszerű oktatópályát, ha a billentyűzet megnyomandó gombjai helyett a kontroller gombjait látjuk csak. A narratívát is nekünk kell összetennünk: látunk egy hegyet a távolban, ahova el kell jutnunk – a többit majd mi összehozzuk magunknak a látott, megélt történések alapján.
A körülöttünk lévő világ mozgatórugói láthatóan a pirosas színtócsák, amelyekből fel tudunk töltődni – töltöttségünket a körülöttünk áramló színfoltok jelképezik. Ezt a töltöttséget csökkentve tudunk aktiválni dolgokat a világban, elhárítani az akadályokat vagy éppen megtámadni a körülöttünk lévő élővilágot. Amit nem is értünk amúgy, hogy miért kellene megtennünk – egy élőlény halála kivonja a színt a világunkból, ami határozottan nem jelent túl sok jót, de erre majd mindenki rájön saját magának. Aki játszott már a Journey című játékkal Playstationön, az határozottan bólintani fog erre: az is hasonló játékmechanikával dolgozott a szótlan játékmenettől kezdve a hegyig és az erőszak elkerülésének fontosságáig.
A COSMIC FOREST
Majdnem fákat idéző geometriai körképek, pszichológiai színkísérletek és teljesen átértelmezett labirintusjátékok orgiájából született értelmezhetetlen, de annál katartikusabb játék. Titouan Millet A Cosmic Forest c. játéka nem magyaráz semmit, csak elhelyez minket egy meglepően absztrakt játékban, elindít körülöttünk egy duruzsoló ambientet és hagyja, hogy felfedezzünk egy új világot, új szabályokkal.
Ha eltévedünk vagy zavartan nézünk, ne érezzük magunkat rosszul, ez természetes, a készítőnek ugyanis szándékában állt teljesen összekeverni minket – a perspektívák sokszor érthetetlenek lesznek, ezeken kell keresztülverekednünk magunkat. Ahogy a játéknak volt kezdete, úgy van vége is, teljesíthető és igen emlékezetes, ennél többet nem vagyunk hajlandóak spoilerezni. Ingyenes, meglepő és teljesen kiforgat minket a mindennapokból: ennél jobbat tényleg nem kívánhatunk.
ABZU
A már korábban említett Journey készítőitől érkezik válogatásunk utolsó pontjára az Abzu, a mélytengerben edzett relaxjátékok legjobbika. Igazi voyeur- és Attenborough-élmény egyben, ugyanis teljesen önellátó, élő, zárt ökoszisztémába csobbanunk bele techninja úszófelszerelésünkben, a játék mögött megbúvó AI flottul kezeli a halak viselkedését, ha közéjük úszunk, vagy ha több raj keveredik össze egymással (neadjisten egy ragadozó közelíti meg a ragadozottakat), a grafikai világ pedig olyan finom rezdülésekkel és színekkel teríti a szemünk elé a mindent, hogy hosszú percekig fogunk azzal szórakozni, hogy körbeúszunk más halakat és felúszunk a felszínre delfinként bucskázni egyet, aztán persze visszaúszunk.
Természetesen, találhatunk a víz alatt olyan elemeket, amelyek emlékeztetnek majd minket arra, hogy ez egy játék, aminek van célja és játékelemei, például az egymás után aktivizálandó vízidrónok, halköpők és portálok, de miért foglalkozzunk ilyenekkel, amikor egyszerűen csak úszhatunk és létezhetünk a víz alatt? A Steamen jelenleg 20 euró körüli áron szerezhető be, de ha még nem tudjuk, mit akarunk karácsonyra szerezni magunknak (vagy szeretett feleinknek, de inkább magunknak), ez lenne a legjobb tippünk.
