Az amerikai űrhivatal jelenleg ugyanis Kaliforniában, Spanyolországban és Ausztráliában található parabolaantennák hálózata (az úgynevezett Deep Space Network) segítségével kezeli a mélyűrben működő misszióit – még a Naprendszer határára érkezett Voyager-1 űrszonda is ide küldi méréseit. S bár az ausztrál kapacitást jelenleg bővítik, a rendszer egyre kevésbé képes kezelni az adatmennyiséget.
Ouliang Chang, a Dél-Kaliforniai Egyetem munkatársa szerint a problémát az oldhatná meg, ha a Holdra építenénk egy szuperszámítógépet, adóvevőket és minden egyéb szükséges infrastruktúrát. Elmondása szerint a projekt kellemes mellékhatása lenne, hogy végre túl lennénk az évtizedek óta tervezett holdi ipar és település első lépésén.
A terv gyakorlati oldalát érintve Chang azt javasolja, hogy az adatközpontot a Hold sötét oldalán építsék fel, lehetőleg a valamelyik pólus közelében egy kráterben – ezzel ugyanis a későbbi sérülések kockázata csökken.
S bár a holdi építkezéshez nyilvánvaló kihívásokat kell leküzdeni, a HP-hez és IBM-hez hasonló vállalatok már készítenek olyan “szerver-paneleket”, melyeket elég a helyszínen összekapcsolni, vagyis a projekt ezen részével nem lenne gond.
