Ha nagy méretű szerepjáték, akkor Fallout. Az immáron action/rpg kategóriába sorolható játék előző része 2008-ban elnyerte az “év játéka” címet, de az előző részek sem hagytak kívánni valót maguk után.
Míg nálunk két, a játékban három év telt el, és az események színhelye immáron – ahogy a legelső két részben is – ismét az észak-amerikai kontinens nyugati partja. A harmadik (és egy jó ideig valószínűleg utolsó) világháborút Las Vegas városa hasonlóan katasztrofális állapotban élte túl, mint a világ maradéka, azonban a Hoover-gát épségben maradt, ami tiszta vizet és energiát biztosít a környéken lakóknak.
Egy ilyen sivatagi rózsa azonban feltűnést kelt és irigyeket szül. A játék folyamán – folytatva a Fallout hagyományait – választanunk kell egy csoportot, illetve azon belül is egy alcsoportot, melyet képességeinkkel és tehetségünkkel segítünk vagy akár vezetünk. Mint mindig, a játékban nincs fekete és fehér, minden cselekményünknek következménye van, így a morális probémák megoldása könnyen arra késztethet minket, hogy újra- és újrajátsszuk a játékot, így tapasztalva meg minden csoport sajátos szemszögét.
A játék – szemben az előző résszel – nem hoz újdonságot, gyakorlatilag olyan, mintha a Fallout 3-at folytatnánk, azonban ezt semmilyen módon nem róhatjuk fel hibaként. Egyrészről azért, mert a gyártó előre szólt, hogy ez nem a negyedik, inkább csak a három és feledik része lesz a történetnek. Másrészről azért, mert a játékélmény ettől függetlenül hozza mindazt, amit az előző rész alapján vártunk tőle.
Sőt, a szuperhardcore fokozatban olyan élethű körülmények között tudjuk végigjátszani a játékot, hogy maga a játék sem javasolja, hogy így játsszunk. Rendszeresen ennünk, innunk és aludnunk kell – mármint a játékmeneten belül is – és szemben az eddig megszokottakkal minden egyes tölténynek is súlya van. Maga a játék tehát nem nehezebb, hiszen mindent ugyanúgy kell csinálni, csak élethűbb tud lenni – ha szeretnénk.
