Chiléről azelőtt mindenkinek Pinochet jutott az eszébe, ma a bor, mondta egyszer Zwack Péter, aki szerint az kéne, hogy Magyarországról is mindenkinek a bor jusson az eszébe.
Hetilap: Borpult
Azon agyalok erőst, hogy jövőrétől kicsit kitágítanám e kis rovat kereteit, és a továbbra is domináns (magyar) bor mellett rendszeresebben és bővebben szólnánk a külföldi borokról, a spirituszokról és a sörről, valamint az olyan hatalmas kultúrájú jószágokról, mint a tea, a kávé vagy az olíva.
Van egy kalandvágyó francia borász, aki családostul Magyarországra, sőt, Olaszliszkára disszidált, s ott eredeti és fontos tokajikat készít.
Etyek meghökkentően szép falu a Zsámbéki-medence szélén, dimb-domb, meszes lösz- és vályogtalaj és hűvös szelek, mint Champagne-ban.
A somlói epitheton ornansa az a falrengető közhely, hogy a „nászéjszakák bora”, amit ha közben nyakalsz, tuti, hogy fiú utódot nemzel.
Először a várbéli borfesztiválon találkoztunk a Tokaj Nobilis pincészet hatos hárslevelűjével, és látánk, hogy jó. Úgy éreztük, tulajdonképpen haza is mehetnénk a fesztiválról, mert ennél jobb bort úgysem fogunk találni.
Mátraaljai Németh-chardonnay, danolja a Bëlga a magyar borkultúrának a rendszerváltás óta az egyik legsikerültebb produktumában, a Boros című bordalban, pontosabban bor-reggea-ben. Mely tökéletes pontossággal ragadja meg a lényeget.
Ismételjük át a pezsgőről tanultakat, a legfontosabb tapasztalatainkat legalább! Szakítsunk avval a (mai magyar társadalom kétharmada által követett) kispolgári szokással, hogy csak az ünnepnapokon és jubileumokon pezsgőzünk, akkor is édeset.
Csak örülni lehet szerintem annak, hogy az eddig az alsóbb fogyasztói szegmensekre belőtt hatalmas szupermarketlánc úgy döntött: a bort reprezentatív termékként kezeli ezentúl, és nagy energiákat fordít kínálata színvonalának emelésére.
Egy toszkán bor ürügyén egyik kedvenc világomat szeretném reklámozni a Borpultra támaszkodó Nyájas Olvasóknak.
Pontosan tükrözi a magyar bor rendszerváltást követő története a mai magyar társadalom fejlődésének dilemmáit.
Bock urat tavaly idéztük meg utoljára e hasábokon, midőn feltűnt nekünk, hogy úgynevezett munkánk során a borok tengerén hajókázva mindenféle vakteszteken rendre a legmagasabbra értékeljük egy bizonyos mester borait, akiről utóbb mindig kiderült, hogy Bock József (kinek műhelye mellesleg az idén elnyerte az Év Pincészete címet is, amit mi nem becsülnénk túl). Most gasztronómiai megjegyzéseket szeretnénk tenni egy szép nyári Bock-bor ürügyén.
Menet közben nem lehet kiszállni a hajóból. Hacsak nem kiborulni, mármint a hajóból, és a Vltaván (Moldván) való evezéstől.
Öthektáros kis borászat a Karádi és Berger, mely a szamorodni és az aszú mellett nagy hangsúlyt helyez a száraz tokaji bor fejlesztésére is. Tudvalévő, hogy Tokaj nemcsak aszúból és édes borból áll, természetesen.
Fura dolgokat láttam a minap a Balaton körül. Egyfelől aszongyák a balatoniak, hogy egyértelműen pozitív fejlődés indult meg az utóbbi egy-két évben, nívós magyar családok jönnek (a nívós annyi, mint „nem a vastag arany karpereces, gazdagon tetovált merdzsós bunkó”), vége a depressziónak, mintha elindult volna a minőség irányába a vendéglátás, az itt lakók sokat áldoznak a nívósabb szálláshelyek létrehozására.
Jelentem, újra itt van. Megjött nekem, ide a kertbe. Emez állatocska akkor szokott dalra fakadni kertünk fáiba kapaszkodva, amikor a hőmérséklet tartósan igen magas.
Anno, Trianonon innen és a filoxéravészen túl, volt egy jeles vörösboros vidéke Magyarországnak, a Ménes-Hegyaljai, mely nemcsak nevében hasonlított Tokaj-Hegyaljához, hanem abban is, hogy itt is készült (vörös) aszú.
Minap zajlott a csodálatos pannonhalmi apátságban a Pannon Bormustra, ez a meglehetős tekintélyre szert tett honi seregszemle, melyen csak áruborok vehetnek részt.
Egy. Egyre jobban artikulálódik, hogy van pár világfajta, mely Magyarországon talál második, vagy még inkább: első otthonára. Első helyen a Cabernet franc-ra mondják, hogy wazze, ez jobb, mint otthon, azaz Bordeaux-ban.
Úton-útfélen igyekszünk jó hírét kelteni azoknak a nagyobb (nem kis- és közepes családi) pincészeteknek, melyek képesek megújulni és minőséget produkálni, mi több, e mögé még mennyiséget is tudnak tenni.
Azért az valami, ha valaki négy érmet hoz el Bordeaux-ból. A fiatal egri borász, Demeter Csaba az idei bordeaux-i borolimpiáról (piaolimpia) négy érmet hozott haza, 2005-ös leánykája aranyat, Eger csillaga című fehér küvéje ezüstöt, a Leányka egy koncentráltabb változata és az XY nevű vörös küvé pedig bronzot érdemelt a vagy hétezer minta közt.
Sokan azt hiszik, a meditáció gondolkodást jelent, logikus, fogalmi, jelekkel operáló, a nyelvben zajló processzust. Well, hát nem. A meditáció ennek épp’ az ellenkezője. A tudat kitakarítása, üres térré alakítása, a gyermek vonatkozásmentes pillantásának újraelérése. Egyszerűen szólva: nem gondolni semmire.
