Szórakozás

Sikerül megmentenie a metált három japán tinilánynak?

AMUSE / Getty Images
AMUSE / Getty Images
A Babymetal egy furcsa zenei képződményként indult, de hamar kiderült, hogy komoly igény van a csajpoppal vegyített metálra. A zenekartagok idővel annyira a saját hatásuk alá kerültek, hogy már a metálzene megmentőiként hivatkoztak magukra. A műfaj kétségtelenül kiszorult a legfelsőbb körökből, ahová a Babymetalnak szinte első lendületből sikerült bekerülnie, de azt a mai napig nem tudni, hogy sikeres lesz-e a metál megmentésére indított hadjáratuk.

A metálzene halott – hosszú évek óta kongatják a vészharangot a műfaj prominensei. Többek között Rob Halford, a Judas Priest énekese is felemelte a szavát, 2016-ban például azt mondta, hogy nem nagyon látja, melyik lehet az a zenekar, amelyik visszahelyezi a metált a méltó helyére. Még ugyanebben az évben épp Halford volt az, aki meglátta a reménysugarat: a Babymetal zenekarban vélte felfedezni a megváltót, ennek megfelelően, minden fórumon igyekezett védeni a japán zenekart, amely a J-popot ötvözi a metallal.

Első szándékból a Babymetal producerei egy addig – talán nem véletlenül – üresen tátongó piaci rést igyekeztek betömni, idővel pedig kiderült, ez a sajátos kísérlet nemhogy életképes, de akár a legnagyobb kortárs metálzenekarok sikereit is túlszárnyalhatja. Nem is meglepő, hogy a közönség és az együttes tagjai is idővel a metál megmentőiként kezdtek tekinteni a zenekarra, a stílus sajátosságai miatt azonban egyre többen gondoltak úgy rájuk, mintha az utolsó szöget verték volna a hajdanán népszerű műfajba.

Iskolapadból a metálzenekarba

A 2010-es évek elején különös gellert kapott a japán J-pop, egy tehetségkutató cég nem mást vett a fejébe, minthogy az addig sikerrel működő J-popot (japán popot) egészen kemény metállal ötvözze.

Az Amuse tehetségkutató ügynökség szakmányban gyártotta a lány/fiú popcsapatokat, amik ráadásul a korszellemnek megfelelően jellemzően legalább tíz tagból álltak. A 2010-ben alapított Sakura Gakuin is egy focicsapatnyi lányt tudott a soraiban, akik közül többen még bőven tankötelesek voltak, a legfiatalabb tag például tízéves volt.

Közülük három lányt kiemeltek a mesterséges környezetből, hogy áthelyezzék őket egy másikba: az akkor 13 éves Suzuka Nakamotót, (művésznevén Su-metal), valamint az egyaránt 11-11 éves Yuimetalt (Yui Mizuno) és Moametalt (Moa Kikuchi) képzett metálzenészekkel tették össze, ekkor alakult meg a Babymetal zenekar. Úgy, hogy a lányok saját bevallásuk szerint nem hogy nem hallgattak metált, de azt sem tudták, mi az.

2013-ban, amikor láthattam a Metallicát élőben a Summer Sonic zenei fesztiválon Japánban, megdöbbenve tapasztaltam, hogy létezik ilyen erős zene ezen a világon, és ekkor jöttem rá, milyen csodálatos a heavy metal valójában.

– mondta Su-Metal 2020-ban a Billboardnak.

Joseph Okpako / WireImage / Getty Images Su-metal a Glastonbury Fesztivál ötödik napján 2019. június 30-án.

Hamar kiderült, van rá igény

Kockázatos húzás volt a metáltól ennyire távol lévő iskolás lányokat csatasorba állítani, de bejött. Talán még az Amuse-nál sem számítottak arra, hogy az együttes ekkorát fog robbanni.

A zenekar 2012-ig főleg playbackről játszott, a zenészek pedig, bár be voltak öltözve, csak a háttérben bohóckodtak, később viszont megerősítették a csapatot háttérzenészekkel, a Kami Banddel – velük lett teljes a Babymetal.

Addig talán még maguknak sem vallották be, hogy ez komoly projekt lehet, a hirtelen siker viszont megváltoztatta a hozzáállásukat, sorra jelentették meg a kislemezeket. Elkezdték elhinni, hogy akár még többek is lehetnek, mint egy újabb izgalmas japán kísérlet.

Azt hiszem, ez akkor történt, amikor a „Gimme Chocolate!!” videója elkészült és feltöltöttük. Éreztem, hogy valami megváltozik bennem.

– mondta Moametal.

A 2012-es Headbanger komoly siker lett, a számot két évvel követő Gimme Chocolate!! viszont még ezt is túlszárnyalta, azóta közel 175 milliószor játszották le a YouTube-on.

Akkor még nem lehetett tudni, hogy a projekt a japánok egy újabb fura agymenése vagy egy szükségszerű zenei innováció, de a siker hamar meggyőzte a producereket arról, hogy ez a két, első látásra beláthatatlan távolságra lévő stílus egyvelegére nemhogy igény van, de olyan űrt képes betölteni, amelyet évtizedek óta egyetlen neves metálzenekar sem tudott.

A Babymetal sikere nem kis mértékben annak volt köszönhető, hogy a metál nem pusztán annyiban jelent meg, hogy volt némi torzított gitár, hanem komolyan megírt és profin el/feljátszott metálszámok voltak, amelyek inkább a nu-metal irányt követték, abból is főleg a Slipknot-féle vonalat, a háttérzenészek az amerikai együtteshez hasonlóan arcukat eltakarva játszottak és játszanak a mai napig.

Az első lemez hatalmas siker lett, felkerült a Billboard top 200-as listájára, és több országban is vezette a metal toplistát az iTunes-on, a zenekar pedig olyan együttesekkel koncertezett, mint a Metallica, a Korn, a KISS, a Slayer, az Iron Maiden vagy a Red Hot Chili Peppers. Első japán zenekarként megtöltötték a londoni Wembley-t, az év elején pedig

a Metal Hammer olvasói a 21. század legjobb albumának választották a Babymetal debütáló albumát.

Ekkor még mindig nem lehetett tudni, hogy a sikerük a zenéjüknek köszönhető, vagy a brand kuriozitásának. A Babymetal ennek megfelelően megosztotta a közönséget, egy részük a stílus elleni megbocsáthatatlan támadásnak tartotta a zenekart, míg mások épp a metál megmentőit látták bennük. A zenekar sikereivel a producer is kezdte átvenni az utóbbi narratívát, és tudatosan építették ezt a metálmentő imázst.

A metal csak öregszik és öregszik, és a szcéna már nem lesz nagyobb. Elkezdtem gondolkodni, hogy valami újat szeretnék kitalálni, olyat, amit még soha senki nem csinált, és innen jött a Babymetal. Az ötlet tényleg csak az égből pottyant elém!

– mondta Kei Kobayashi 2014-ben a Metal Hammernek.

Mark Horton / Getty Images A Babymetal koncertje a Heavy Montreal Fesztiválon 2014. augusztus 9-én.

A stílus megmentőiként szükségesnek érezték, hogy annyi szegmensét fedjék le a metálnak, amennyit csak tudnak, mindezt olyan háttérzenével, ami még a legfinnyásabb metálrajongókat is meggyőzi. Idővel egyre színesebb lett a zene, nem voltak ritkák a speedmetalos szólók vagy akár a death, black metalos betétek.

A zenekar rajongói alapvetően három rétegből tevődtek össze, körülbelül úgy, ahogy a Los Angeles Times is megfogalmazta 2014-ben, amikor a közönség összetételét monitorozták egy koncerten:

A tömeg körülbelül 60 százaléka komoly kinézetű metálrajongóból állt, 20 százaléka Redditben élő srácok, akik trollként szerették a zenekart, és volt 20 százaléknyi J-pop rajongó

írták akkor.

Ezek az arányok a mai napig megvannak, talán néhány troll lemorzsolódott, de az nem változott, hogy Babymetal rajongói körében nagy többségben vannak azok, akik a keményebb stílust kedvelik.

De mennyire szorult rá a metál, hogy megmentsék?

Kétségtelen, hogy a műfaj elérése a közelében sincs a 90-es, főleg a 80-as vagy 70-es évekhez képest. A régi nagy nevek tartják magukat, a többi nagyágyú maximum a mainstream és az underground közötti űrben lebeg. Az új, mindent elsöprő erő még csak ígéret szintjén sem jelent meg. Azok, akik képesek tömegekhez eljutni, mind évtizedek óta léteznek már, jelenleg nincs olyan világszerte hatalmas sikert arató zenekar, amely az elmúlt 20–25 évben alakult volna.

Legutóbb a kilencvenes években, a kétezres évek elején, a nu-metal (Korn, Limp Bizkit, Linkin Park, Slipknot és mások) berobbanásakor találkozott az innováció és a sikeresség, azóta egyetlen bátrabb zenekar sem tudott eladni annyi lemezt, mint a fentiek.

Az ezredforduló óta a legutóbbi nagy durranás a Linkin Park 2000-es Hybrid Theory lemeze, illetve az Evanescence 2003-as Fallen című albuma volt, előbbi zenekar 1996-ban, míg utóbbi 1995-ben alakult. De még ezek sem közelítették meg a Led Zeppelin vagy a Metallica eladásait. A 2010-es évek végén a Slipknotnak sikerült a Billboard Artist 100 lista élére kerülnie, illetve a Tool ért el hangos sikereket az iTuneson, 2020-ban pedig a Billboardon, de e két zenekar is bőven az ezredforduló előtt alakult.

Lehet vitatkozni a Babymetal jelentőségével, azzal is, hogy jó vagy sem, amit csinálnak, mindenesetre tény, hogy nem nagyon van olyan, 2010 után alakult metálzenekar, amely akár csak megközelíteni is tudta volna a japánok sikerét: 2000 óta egyetlen metálbanda sem alakult, amely ekkora tömegekhez ért volna el.

Chiaki Nozu / Getty Images Babymetal koncertje a Reading Fesztiválon 2015. augusztus 29-én.

Nagyon úgy tűnt, hogy tényleg ez a három lány és a mögöttük álló zenekar fogják megmenteni a metált, a zenekar ráadásul a J-pop előadókhoz hűen nagy hangsúlyt fektetett a rajongó tábor (The One) együtt-tartására és a velük való kommunikációra, illetve próbált a popkultúra minden szegmensében jelen lenni, hogy a mentés folyamatos legyen. 2016-ban például a Babymetal karakter bekerült a Super Mario Maker Wii U videójátékba, a Warner pedig egy animációs sorozatot tervezett a japán zenekarral: a tervek szerint a három lány egyfajta metálvédelmező hősnőként arra szövetkezik, hogy megmenti a metálzenét. A sorozat viszont csak terv maradt, a mai napig nem készült el, és nem azért, mert a három lánynak időközben sikerült volna legyőznie a metál ellenségeit. Azért 2018-ban kijött egy képregény, az Apocrypha: The Legend of Babymetal címmel.

Jól jönne a segítség, na de tőlük?

Voltak olyan hangok is, amelyek szerint bár meg kell menteni a metált, de nem ilyen formában.

Az egyik legemlékezetesebb botrány a 2016-os Kerrang díjátadón történt: a jelöltek felsorolásnál messze a Babymetal kapta a legnagyobb üdvrivalgást, nyertek is, a köszönőbeszéd közben viszont a Skindred frontembere, Benji Webbe szólogatott be nekik, de őt kifütyülték, később bocsánatot is kellett kérnie.

A Babymetalt a műfajt prominensei vették védelmükbe. Jonathan Davis a Kornból, Gary Holt az Exodusból, Jeff Walker a Carcassból is felemelte a szavát a zenekar érdekében, és ahogy már szó volt róla, Rob Halford, a Judas Priest énekese is ekkor jelentette ki, hogy megmentőknek tartja őket. Mindez azt mutatta, hogy a Babymetal inkább a metálhoz húz, mint a pophoz, ugyanakkor továbbra is egyre több embert értek el és hálóztak be.

Játszottak a Metallicával és a Guns ‘N’ Rosesszal is, a 2019-es, harmadik lemezük, a Metal Galaxy pedig valóságos stíluskavalkád lett, vélhetően azzal a céllal, hogy még azokhoz is eljussanak, akik addig véletlenül nem találkoztak a zenekarral. A Metal Galaxy esetében viszont mintha kicsit fókuszt tévesztett a zenekar/producer: rap, folk, reggeaton, jazz és indiai zene is megjelenik az albumon, ami próbára tette a kritikusokat is.

Ennek ellenére a Metal Galaxy felért a Billboard Top Rock Albums Chart csúcsára, ezt első ázsiai zenekarként sikerült elérniük.

Időközben a zenekarból kiszállt Yuimetal, de ez különösebben nem számított, hisz addig is főleg Su-Metal énekelt. A zenekar elhagyta a J-popos jegyeket, ezt a vonalat követi az új lemez, a The Other One is.

Közben a megmentői szerepről sem mondanak le, az új lemezzel párhuzamosan megalkottak egy virtuális világot, Metalverse néven, ahol tovább harcolhatnak, ha már az animációs sorozat bedőlt.

Na de sikerült megmenteni a metált?

A Babymetal tehát megy előre, de úgy tűnik, önmaga felemelésén túl nem nagyon tudta a teljes műfajt visszahelyezni a korábbi trónjára. Másfelől nem tudott magával húzni más produkciókat, azóta sem alakult olyan zenekar, amely meg tudta volna ezt ismételni. Voltak próbálkozások, például a például a Doll$Boxx és a Deadlift Lolita, ám azok inkább csak a receptet másolták le, a sikert nem tudták.

A japán zenekar annyit mindenképpen bebizonyított, hogy nem lehetetlen a metál műfajában egészen nagy magasságokba jutni, de azt is megmutatta, hogy ezt egy jóval merészebb és radikálisabb formában kell megpróbálni. A Babymetal vélhetően inkább jót tett a metalnak/metallal, de ahhoz kevés, hogy a saját sikereinél nagyobb eredményeket érjen el.

Ha mást nem, azt mindenképpen bebizonyították, hogy a metál halála még messze van, így továbbra is van mit megmenteni.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik