Sokan csak Kylie Jenner pasijaként ismerik, pedig Travis Scott saját jogán is szupersztár

2018 abszolút Travis Scotté volt, akinek Astroworld című albuma az év legtöbb eladást produkáló lemezei közt volt, a Sicko Mode az év legnagyobb slágerei között volt, és a rapper mostanra abszolút a zeneipar legnagyobb sztárjai közt van. Ennek ellenére sokan csak Kylie Jenner gyerekének apjaként ismerik. Ez pedig nem véletlen, Travis Scott ugyanis olyan, mint egy internet előtti rocksztár, aki egy nagy titok, olykor pedig mintha egyenesen zavarná a sikerrel járó figyelem.

A celebek egyben barátszimulátorok is ma már

Az internet korában átalakult a kapcsolatunk a híres emberekkel. Ott vannak ugyanazokon a felületeken, mint mi, megosztják velünk a hétköznapi életüket, sokkal fontosabbá vált, hogy ismerjük a hírességek – többnyire kreált – személyiségét, olyannyira, hogy már pusztán egy kreált személyiséggel híressé lehet válni, elég, ha csak a Kardashianokra, vagy Ariana Grandéra gondolunk, aki jelenleg a személyes, bulvársajtóban lejött problémáit tematizálja mostani zenéjében. Thank U, Next című dalának sikerében például kulcsszerepet játszik, hogy ismerjük egy részét Grande exeinek, és azáltal válik a dal érthetővé, hogy össze tudjuk kapcsolni az énekesnő magánéletének sajtóban megjelent részleteivel. De kiváló példa Taylor Swift is, aki évek óta híres exeiről ír számot, amik elég generikusak szövegeiben ahhoz, hogy átélhető legyen bárki számára, de elég direktek ahhoz, hogy azonnal össze lehessen kötni azzal, amiket olvastunk róla a hírekben.

Magányosabbak és elszigeteltebbek vagyunk minden korábbinál, és vágyunk a társaságra, az internet pedig lehetővé tette, hogy kvázi ismerős- és barátszimulátoroknak használjuk a hírességeket, hiába nagyon egyoldalú ez a kapcsolat. Az ilyen típusú, rajongáson alapuló, egyoldalú kapcsolatokat nevezik paraszociális kapcsolatnak. Ennek köszönhető mondjuk a vlogfogyasztás is, a vloggerek próbálják elérni nálunk, hogy azt érezzük, mintha részei lennénk az életüknek.

Travis Scott egy kakukktojás ebben a világban

Travis Scott, akinek valódi neve Jacques Berman Webster II, egy furcsa figura, akiből valósággal harapófogóval kell kihúzni bármilyen személyes információt, rögtön zavarba jön a legtöbb személyes kérdéstől, viszont bármennyit képes beszélni a zenéről. Még csak azt se lehet tudni, hogy melyik hírességgel járt, kivel kavart, vagy éppen kivel rossz a kapcsolata. Pedig állítólag járt Rihannával és megvolt neki jelenlegi barátnőjének testvére, Kendall Jenner is, de kerüli, hogy a magánéletével keltsen figyelmet. A többi hírességgel ellentétben nem kapunk konstans információt az életéből, emiatt kialakult körülötte egyfajta titokzatosság, ami az internet előtti éveket juttathatja eszünkbe. Ez látszólag részben abból jön, hogy a színpadon félmeztelenül őrjöngő, több méter magasra is felmászó és onnan lógó, vagyis a szereplési vágy hiányával nem igazán vádolható Scottlátszólag kényelmetlenül érezi magát minden helyzetben, ami a magánéletéről szól, és nem a zenéjéről.

Kylie Jenner és pasija közös interjúja olyan, mintha a Való Világ 9-et néznénk

Travis Scott fogékszere miatt nem tud beszélni, Kylie Jenner meg örül, ha pasija tudja, mi a kedvenc színe.

A nyáron Nicki Minaj támadta a lemezeladásai miatt, az ilyen nyilvános csörték pedig kiváló eszközök rá, hogy folyamatos publicitást generáljanak a vita résztvevői közt, így sztárok gyakran öntik is az olajat a tűzre, amennyire csak lehet, sőt, manapság már direkt ilyenfajta balhékat generálnak is, hogy az érdekelt előadók nagyobb figyelmet kapjanak. Scott viszont kimaradt ebből az egész vitából, egyáltalán nem reagál Minaj-ra. Éppen ezért egészen furcsa, hogy pont Kylie Jennerrel jár jegyben, aki egy egész, lassan milliárdos birodalmat épített magánélete kiárusítására.

Travis Scottnak nem biográfiája, inkább mitológiája van

Művészneve két személyes hőséből jön, nagybátyja és Kid Cudi polgári nevének, a Scott Mescudinak keresztneveiből lett összegyúrva. Fiatalkoráról annyit tudunk többnyire, hogy általános iskolás korában musicalekben szerepelt és zongorázott is, amíg rá nem jött, hogy a zongorázással nem lehet csajozni. 17 évesen érettségizett és rögtön felvették az egyetemre, amit egy év után otthagyott, hogy a zenére fókuszáljon. Ezt szülei nem fogadták jól, megvontak tőle mindenféle támogatást, sőt, amikor Scott eldöntötte, hogy Los Angeles-be költözik, de ott átverték, a szülei nem is engedték visszaköltözni, úgyhogy egy haverjánál kellett meghúznia magát.

Egy jó kis underdog sztori, amit egy nagykiadós szerződés követett az Epic-kel, miután T.I. hallotta az egyik produkciós munkáját a neten. Ezt követte egy produceri szerződés Kanye West alkiadója, a G.O.O.D. Music produkciós csapatába. Első nagylemezének, a Rodeónak első száma egy T.I.-monológgal indul, amiben kvázi mesélőként mutatja be Scottot úgy, mintha egy szuperhősről lenne szó, egy lázadóról, aki egy másik világból jött, és aki szembe megy a konvenciókkal.

Tavalyi, Astroworld című lemezére éveket vártak rajongói, és nem csak azért, mert egy új lemez, hanem mert személyes mitológiájának részévé tette. Egy interjúban azt mondta, hogy Houstonban, ahol felnőtt, rengeteget járt a Six Flag Astroworld vidámparkba, amit később bezártak, hogy lakásokat építsenek a helyére– állítása szerint ekkor kezdett el zenélni. Látszólag törekszik is rá, hogy egy mítikus figura legyen, egy klasszikus értelemben vett rocksztár, aki nem akar olyan hétköznapinak mutatkozni, hogy könnyebben azonosulhatóvá váljon.

Öltözködésében is inkább emlékeztet egy rocksztárra, részben neki is köszönhető az utóbbi évek metálpólós divathulláma. Amolyan védjegyévé vált karrierje kezdete óta, hogy különböző metálzenekarok pólóit hordja rendszeresen. A zenéje nagyon hangos, koncertjei pedig jobban hasonlítanak punkkoncertekre, mint rapkoncertekre, állandóak a vad moshpitek és a közönségbe ugrás. Nem igazán ismerhetjük személyiségét, pusztán a mitológiája révén tudunk a legtöbb dologra következtetni, aminek állandó témája az elmúlt dolgok iránti nosztalgia, ennek kulcsa pedig az Astroworld park, ami tökéletes eredettörténet.

Kanye West mentora volt, most már kvázi rokonok

Kanye West első hallásra azonnal beleszeretett Scott produkciós munkájába, és pont kapóra is jött a srác, aki dobhangok programozásával kezdte karrierjét. Egy interjúban például egy dal legfontosabb elemének nevezte, hogy milyen a dob hangja. Meggyőződése, hogy ha rossz a hangzása, akkor egy dal menthetetlen. Westnek pedig, aki ekkor éppen legsikeresebb lemezének a Yeezus folytatásán dolgozott, saját bevallása szerint a dobhangok voltak a gyengéi, ezért elhívta Scottot, aki gyakorlatilag újracsinálta a lemez dobhangjait. West szerint pedig a végeredmény olyan jól hangzik, hogy alaposan feladta magának a leckét.

Scott pedig mondhatni mentorára talált Westben, aki maga is producerként kezdte, mielőtt saját magának kezdett el elsősorban dalokat szerezni, de még ma is úgy készít zenét, akár egy producer. Egy rakás közreműködőt gyűjt maga köré, akinek összegyűjti az ötleteit, majd a lemezen dolgozó többi producerrel saját ízlésére gyúrja az egészet. Nagyon hasonló a munkafolyamata Scottnak is, aki amolyan kurátorként tekint magára, aki egy rakás közreműködővel dolgozik mindig, Stevie Wondertől kezdve The Weeknden át egészen mondjuk az ausztrál pszichedelikus rockbanda, a Tame Impala frontemberéig, Kevin Parkerig.

Ugyanakkor a végeredmény mindig azonnal felismerhető, ugyanis szemben a legtöbb rapperrel, aki kap egy alapot, amire csak rárappel, Scott gyakran a mások által kapott beateket is teljesen átgyúrja, módosít rajta, amíg végül teljesen sajátjáénak nem érzi. Sok szempontból olyan, mintha West újgenerációs verziója lenne, Kanye ugyanis a maga idejében rosszul fogadott 808s & Heartbreakkel, amin többnyire énekelt, kellően kitágította ahhoz a műfaj kereteit, hogy megágyazzon Scott sokkal dallamcentrikusabb hip-hopjának. Scott pedig ezt tovább fejlesztette a maga módján. Ráadásul Kylie Jennernek hála, gyakorlatilag rokonává is vált valamennyire Westnek, aki Jenner féltestvérének, Kim Kardashiannak a férje.

De mitől különleges a zenéje?

Elmondása szerint olyan zenét akar csinálni, ami ugyanolyan jól hangzik egy autóban, mint egy stadionban élőben. Gyakran húzódik háttérbe saját számain a közreműködői javára, elsősorban dalszerző, és csak másodsorban rapper. Dalai sötétek, sokszor kifejezetten pszichedelikusak, és több részből állnak váltásokkal, ami amolyan védjegyévé is vált, több számnyi ötletet gyúrva egybe.

Inspirációi közt pedig rapelőadók mellett punkot és pszichedelikus rockzenét is találunk. A sikere egészen valószerűtlen, ugyanis elsősorban a zenéjének köszönheti. Egészen biztosan segített tavalyi kirobbanó évében, hogy Kylie Jennerrel jár, de nehéz lenne azt állítani, hogy annak köszönheti sikerét. Népszerűsége első lemeze óta folyamatosan nőtt, számtalan produceri munkája és együttműködése révén pedig egyre több zenerajongó fedezhette fel magának időközben, így több év munkájának egyfajta beérésként is lehet nézni a tavalyi évét, amin biztos lökött egy keveset az, hogy barátnője révén nagyobb figyelmet kapott, de abszolút megérdemelt a hatalmas siker. Bár nem tudhatjuk, mi lett volna, ha nem jönnek össze, a hip-hop mostanra a rockzene 70-es és 80-as években elért népszerűségét súrolja az Egyesült Államokban, Scott pedig abszolút a műfaj egyik legnépszerűbb és legtehetségesebb előadója volt már előző lemeze idején is, egy lépésre attól, hogy A-listás legyen.

Az Astroworlddel végül meglett az a lépés, sőt, 2018 hetedik legtöbb eladást produkáló lemeze lett, a Sicko Mode pedig valószerűtlenül letarolta a slágerlistákat. Az év egyik slágere ugyanis három részből áll és gyakorlatilag nincs refrénje vagy hookja, sokan részben ezért is korunk Bohemian Rhapsody-jának nevezik. Ezt persze korai megmondani, de Travis Scott korunk egyik legizgalmasabb produceréből napjaink egyik legsikeresebb popsztárjává vált, aki saját jogon ismert és sikeres volt már Kylie Jenner előtt is. A ritka példák egyike, amikor valaki egyszerre népszerű és zenéje úttörő, diktálva a trendeket, ahelyett, hogy meglovagolná az éppen népszerűeket.

Kiemelt kép: Randy Shropshire/Getty Images