A rengeteg megcsalással kapcsolatos cikk miatt írok. Gondolkodóba estem, vajon van-e olyan, hogy valaki nem dobja el a hűtlenkedő társát, hanem megpróbálja helyretenni azt, amit nem működött? A férjemmel 8 éve vagyunk együtt, megbeszéltük, hogy nem csaljuk meg egymást, hanem ha szerelmesek leszünk másba, akkor elválunk egymástól. Azt gondolom, ha mégis beesne neki valaki egy éjszakára, akkor meg tudnám bocsátani, de csak akkor, ha érzelmileg semmit sem jelentene neki. Természetesen nem az olyan férjekre értem a kérdésemet, akik állandó szeretőt tartanak fenn és kurváznak, hanem azokra, akik egyébként sok-sok éven át hűségesek voltak, csak egyetlen egy alkalommal estek áldozatul a kísértésnek.
Az olvasói levelet – ami Ildikótól érkezett hozzánk – most kivéteselen nem egy konkrét történéssel kapcsolatban kaptuk, hanem lényeges kérdést feszegetünk, amikre természetesen várjuk a többi olvasói véleményt, saját tapasztalatot, férfiaktól és nőktől is.
Megcsalás és megcsalás között is van különbség
A hűtlenség megosztó téma, és hogy mi számít annak, arra tulajdonképpen egyetlen egy válasz van: ami hazugsággal és bizalomvesztéssel jár. Hogy ez kinél pontosan milyen cselekvéstől történne meg, azt csak és kizárólag maga az egyén tudja. A monogámiáról alkotott kép a mai korban szintén igencsak megosztó, tegyük hozzá, hogy a gyorsfogyasztás korát éljük, és ahogy nagyon gyorsan megkaphatunk egy vietnami phó levest vagy gyorséttermi kaját, nagyon gyorsan szerezhetünk egy újabb numerát, szeretőt, szerelmet – akár a Tinderen. A hűség és a monogámia döntés kérdése, mégpedig annak a két embernek a közös a döntése, akik a párkapcsolatban vannak.
A nő azt kérdezi a férfitől, szerelmes-e a másik nőbe, a férfi azt kérdezi a hűtlen nőtől, hogy lefeküdt-e a másik férfival, ez a két kérdés nagyjából le is fedi, mennyire más a két nem a megcsalás témájában. Emiatt is szükséges megbeszélni egymással, mit tartunk megcsalásnak. Az érzelmi megcsalásról is szót kell ejteni, érdemes erre is kitérni még a kapcsolat elején: pédául amikor nem a partner a legfőbb bizalmasa, hanem egy harmadik fél, akivel együtt főzőcskéznek és együtt tévéznek kettesben.
A nyitott kapcsolatok, házasságok, közös szvingerezgetések csak akkor tudnak működni, ha az alap kapcsolat rendben van, és arra lehet építeni. Ezek általában nem olyan házasságok, amik két vagy három éve tartanak, hanem sokkal régebb óta fennállnak, a kikacsintgatás harmadik féllel, több féllel közösen történik vagy előtte megbeszélik. Azonban tévedés azt gondolni, hogy ezek nem rombolhatják két ember kapcsolatát, hanem mindig csak építik. Hiszen az érzelmeknek nem lehet parancsolni, bármikor megtörténhet, hogy az egyik fél beleszeret valakibe, és szakítana.
Olvasónk kérdésére az a válasz, hogy a megcsalás megbocsátása hasznos és jó, de kevesen képesek rá, és nem is szabad erőltetni. Ha nem megy, nem megy. Azt se felejtsük el, hogy egészen addig ilyen volt a világ, amíg nem lehetett elválni: dédanyáink, ősapáink egy egész életet éltek le együtt úgy, hogy a férj egész életében félrejárkált, ezek ki is derültek, de a nő sosem tudott ezen felülkerekedni. Vannak, akik nem dobják el a hűtlenkedőt, hanem együtt élnek vele, vannak akik képesek megbocsátani, attól függően, hogy mennyit tettek azért, hogy a kapcsolatban elhidegüljenek egymástól és mennyire képes valaki szembenézni a saját felelősségével. Ha fiatal a kapcsolat, nincs még házasság és a közös jövő képe zavaros, akkor a továbblépés a legjobb megoldás.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
