Szórakozás

Halász János államtitkár-humorista 5 legjobb humoreszkje

Mióta Kósa Lajos kicsit hátrébb húzódott a szereplésektől, fájó hiány keletkezett a Fideszen belül tréfafronton. De a láthatatlan kéz itt is közbeszólt, és ahogy a klasszikus közgazdaságtanban, a kereslet megteremtette a saját kínálatát.

Halász János államtitkár, Fidesz-szóvivő belép a színre.

Halász szinte tökéletesen pótolja Kósa Lajost, majdnem teljesen átvéve Kósa jól ismert „mereven vicceset” módszerét a szkeccsek és humoreszkek terén. Egy humoristánál eleve mindig előny a konzervatív, de ápolt külső, Halász pedig tökéletesen hozza a vidéki nagyvárosok ezüstrókáinak kisugárzását. De ahogy viccel, az se semmi.

Halász alapvetően a valóság és a képzelet ellentéteivel dolgozik. Előbbit kifordítja, utóbbit ráborítja. Az államtitkár-humorista műveiben a befogadó sosem tudja igazán, mi van (vagy mit jelent, hogy van), mi nincs, és kinek mi lenne az elrendelt szerepe. Halász szerzőként bátran nyúl más műfajokhoz, átemel, darabokra szed, újjáalakít. Néha pedig még ezt is megforgatja egyszer.

Összeszedtük Halász államtitkár-humorista 5 legkacagtatóbb humorbonbonját.

Amikor Gedemő

Halász János szerint Gedemő. De ki lehet az a Gedemő? Hans-Georg Gadamerre gondolhatott? Vagy a magyar puszta egyik ismeretlen, népi bölcsére? Isten tudja, és végső soron ez Halász egyik legnagyobb tréfája.

Amikor nem félt a népszavazástól

Azért vicces, mert igaz, gondolhatja az egyszeri humorszakértő, és mennyire igaza lenne. Csak az egészen kivételes tehetségű humoristák nyúlnak úgy a valóság szövetéhez, hogy áthajtás után se ráncosodjon a kelme. Halász János megtette.

Amikor alapjaiban figurázta ki a szakmát

Szóvivő. Értik, szó-vivő, aki a szót viszi. De mi ez a poszt az ember nélkül, mit ér a szóvivő, ha nincs szó, amit vihetne. Ezeket az elméletfilozófiai kérdéseket feszegette Halász, amikor egy sajtótájékoztató közepén hümmögéssel jelezte a nomenklatura önmagából fakadó iróniáját.

Amikor a jelen-nem-lét adta a jelenlét iróniáját

Halász János államtitkár-szóvivő volna az az ember, aki válaszol a kérdésekre. Mármint akkor, ha a befogadó feltételezi, hogy ebben a műben az alkotó célja a valóság viszonyainak szilárd és határozott megtartása. De a posztmodern halásztudomány tudja és érti, hogy a mű az alkotó és a befogadó közös értelmezéséből születik. Ebben az esetben pedig az alkotó – élve a hipertextualitás eszközével – ellentétes műfajból emel át stíluselemet, és maga is felrúgja a valóság szilárd alapjait. A befogadó pedig csak hiszi, hogy itt az újságíró kérdez, a szóvivő pedig válaszol. Vagy hogy egyáltalán ott van, és ott is marad.

Amikor anyag és antianyag találkoznak

A létező és az elképzelt találkozásából csak a létező jöhet ki győztesen, gondolnánk, de felesleges lenne. A szabályok megtartása Gedemő hermeneutikája óta nem alapja és nem bázisa semminek. Az ég attól nem lesz kék, hogy nem is zöld. A tény nem üti a képzeletet. 

Amikor mind értjük, de csak ő érti igazán

Az igazán nagy humoristáknak van egy egészen sajátos tulajdonsága. Nem az a vicces, amit mondanak, hanem ahogy mondják azt. Egy tapasztalt standupos egy félmosollyal, es vállrántással nevetteti meg emberek ezreit. Azért van ez, mert ezek a befogadók tudják, hogy ebben az apró gesztusban több van szavak százainál, a mimika is lehet válasz, és a grimasz is lehet üzenet.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik