Nagyon mellé kell nyúlni ahhoz, hogy egy bestsellerből készült sorozat megbukjon, a Trónok harca készítői viszont ügyesen továbbvitték a George R. R. Martin által jegyzett könyvek sikerét. A második évadot a világ 64 országában sugározzák, hazánkban április 2-től felirattal, 15-től szinkronnal is vetíti az HBO. A sorozat íróival, David Benioff-fal és D.B. Weisszel Londonban beszélgettünk.
A tűz és jég dala eddig megjelent öt kötete (amelynek első része a Trónok harca) több ezer oldalt tesz ki, telis-tele van szereplőkkel és történeti szálakkal. Képesek voltak egy ilyen sűrű alapanyaghoz hűek maradni?
Benioff: Amennyire lehet, igen, de mivel nem volt elég időnk arra, hogy minden egyes karaktert és szituációt bemutassunk, nyilván a számunkra legizgalmasabbakat, illetve a könyv szempontjából a legfontosabbakat választottuk ki.
Weiss: Mindemellett szabadon, mondhatni játszva kezeljük a történetet, például bizonyos jeleneteket átemeltünk az első könyvből a második évadba, vagy éppen fordítva.
Mi alapján szelektáltak?
Weiss: Szem előtt kellett tartanunk a játékidőt. 10 óránk volt egy évadra, egy perccel sem több, ebbe kellett belesűrítenünk az eseményeket. Kikértük George tanácsát, mert kíváncsiak voltunk rá, hogy szerinte mit kell mindenképpen leforgatni, illetve hogyan kezdjünk és fejezzünk be egy-egy epizódot. Szerencsére nem okozott nehézséget neki a feladat, régen sokat dolgozott tévének, például az Alkonyzónának is írt pár részt.
A főszereplőknél nem volt kérdés, de a mellékszereplőknél volt kiből válogatni…
Weiss: Minden egyes karaktert képtelenség lett volna kamera elé hozni, ahhoz még 10 óra kellett volna, és még egy halom pénz, mert az eredeti büdzsé elment volna castingra. A második évadba így is tizenkét új és fontos karakter lép be.
Benioff: Mivel rengeteg szereplő van, néha egymás szemszögéből próbáljuk bemutatni őket. Ésszel kellett játszanunk, hiszen 3 év volt, mire tető alá hoztuk a sorozatot, és elkezdhettük a tényleges munkát, azaz a castingot és a helyszínkeresést.
Meg akartak felelni a könyvrajongóknak, vagy kizárólag a tévénézőkre koncentráltak?
Benioff: Gondoltunk az olvasókra, de nem lehettek ők az elsődlegesek, a tévénézőkre kellett fókuszálnunk. Mi is imádjuk a könyvet – különben eszünk ágába nem lett volna az egésznek nekiállni -, ezért úgy gondoltuk, hogy ha pontosan annyira szeretjük, mint bármelyik másik rajongó, akkor bízhatunk abban, hogy a sorozat pont annyira kielégíti őket, mint minket. No persze kaptunk olyan kritikát, hogy a könyv jobb, de ez akkor is egy televíziós produkció, aminek önmagában is meg kell állnia a helyét, olyan nézőket is meg kell fogjon, akik talán azt sem tudták, hogy ez egy irodalmi mű alapján készült.
Weiss: Ezért kellettek a hangsúlyos drámai jelenetek, például Sean Bean, azaz Eddard Stark lefejezése ez előző évadban. A könyvben nincs ilyen mélyen taglalva az a kivégzés, a következményei fontosabbak. Ritka, hogy egy hős, egy ilyen agyonmagasztalt király meghaljon egy ilyen történetben, de itt lefejezik. Na az egy olyan pontja a történetnek, amikor rádöbbenünk, hogy itt a továbbiakban bármi megtörténhet.
A második évadhoz miért bíztak meg más forgatókönyvírókat is?
Benioff: Hat részt írtunk meg mi, egyet George, a maradék hármat kiadtuk. George egyébként az első évadban is írt egy epizódot, konkrétan a kilencediket. Nagyon sok egyéb munkánk volt az íráson kívül, más írókkal pedig levehettünk némi terhet a vállunkról. Arról nem is beszélve, hogy a sorozatnak is jót tesz a változatosság.
Előfordult, hogy az HBO valamire azt mondta, hogy erre nincs pénz?
Weiss: Nem, mert ésszel kezeltük a büdzsét, és tudtuk, hogy mit engedhetünk meg magunknak. Persze nem telt el egy forgatási nap sem anélkül, hogy ne gondoltam volna arra, hogy milyen jó lenne, ha még lenne pár jelenetre pénz.
Nyilván csatajelenetekre gondol.
Weiss: Igen. Pont a második évad nyitóepizódjában lett volna egy, amit hónapokba telt volna rendesen leforgatni. Egyébként elkezdtem írni a jelenetet, de csak magamnak. Hamar feltűnt, hogy rengeteg pénzt emésztene fel, és erre biztosan nem lett volna a válasz. Ennek ellenére ez az évad nem marad el harc nélkül, de nem olyan grandiózus jelenetet kell elképzelni, mint egy játékfilmben.
Benioff: Megpróbáltunk úgy forgatni és írni, hogy a sorozat megállja a helyét gigantikus csatajelenetek nélkül. A kamera általában a szereplők mimikájára koncentrál, így jellemeket, karaktereket mutatunk be. Nem mindig a látvány a legfontosabb. Az emberi reakciók érdekesebbek lehetnek csata után, mint maga a csata.
De azért jobban örültek volna, ha több pénz van művérre.
Weiss: Nem tagadjuk. Talán a későbbiekben.
Ha már a vér kevesebb, a szexualitást szándékosan hangsúlyozták jobban a sorozatban, mint a könyvben?
Weiss: Az arányokat tekintve itt nyilvánvalóan több a szex, mint a könyvben, de egy pillanatig sem estünk túlzásba, és nem költöttünk tovább egy jelenetet sem. Persze egy hatéves gyereknek egyébként sem mondanám, hogy nézze meg, mert az erotikus jeleneteket nem kell látnia, a történet pedig csavaros neki. Ez egy felnőtt mese, kizárólag felnőtteknek. Vagy legalább kamaszoknak.
