Az ember hajlamos a spanyol labdarúgó-bajnokság kapcsán csak a világ két legnépszerűbb csapatával, a Barcelonával és a Real Madriddal foglalkozni, esetleg még az Atlético Madriddal, amely az utóbbi években megközelítette a két nagy szintjét. Pedig vannak még érdekes együttesek a La Ligában.
Ilyen a Real Betis is, amely az előző szezont a tabella második felében töltötte a kiesés elől menekülve, most viszont készülhet majd az európai kupaporondra. Szórakoztató játékkal.
Öröm és bánat Sevillában
Az 1907-ben alapított, egyszeres bajnok (1934-35) Betis a kilencvenes, majd egy kiesés-visszajutás után a kétezres évek egyik szimpatikus csapata volt Spanyolországban, többször a tabella első felében csatáztak ők is, nemzetközi kupákban szerepeltek, jártak a Bajnokok Ligája főtábláján. A sevillaiak aztán a 2005-ös Király Kupa-győzelem és negyedik hely után fokozatosan csúsztak vissza, 2009-ben pedig kiestek és csak második nekifutásra jutottak vissza az élvonalba.
Először stabilan benn tudtak maradni, majd jött egy kifejezetten jó szezon, hetedikek lettek, így elindulhattak az Európa Liga-selejtezőben. A 2013-14-es idényben főtáblára jutottak, a csoportjukból második helyen léptek tovább és egészen a nyolcaddöntőig mentek, ahol a későbbi győztes városi rivális, a Sevilla csak tizenegyesekkel tudta őket kiejteni.
Ezután sokáig nem találta a megoldást a csapat, Pepe Mel 2013 decemberi menesztése után tíz edzőváltás történt, ketten kétszer is leültek ebben az időszakban a Betis kispadjára. Az egyikük épp Mel volt, vele jutottak vissza a La Ligába.
A nagy edzőkeringőnek 2017 májusában lett vége: ekkor nevezték ki azt a Quique Setiént, aki azért lépett le a Las Palmastól, mert összerúgta a port a vezetőkkel – a szakításból a Kanári-szigeteki csapat elég rosszul jött ki, mennek a másodosztályba.
A nagy sakkjátékos
Setién irányítása alatt a Las Palmas az egyik legszórakoztatóbb futballt játszotta a spanyol mezőnyből, az edző a játékstílust pedig átmentette a Betishez is. A labdarúgó pályafutása jelentős részét szülővárosában, a Racing Santanderben lehúzó szakember azt szereti, ha csapatai látványosan játsszák a focit, a bírálói szerint pont ez gyengesége is.
A korábbi háromszoros spanyol válogatott középpályás nem igazán szereti a meglepetéseket:
- egy jól behatárolható, 4-3-3-as vagy 4-1-4-1-es rendszerben játszatja a csapatát magasan feltolt védelemmel,
- csak apróságokon változtat két mérkőzés között,
- ugyanakkor a kockáztatást, a rizikós megoldásokat elvárja a játékosaitól.
Épp ezek miatt baromi élvezetes nézni a Betis játékát, amely ugyanúgy le tud szállítani nagy győzelmeket, mint ahogyan bele tud szaladni óriási pofonokba (0-5 a Barca, 3-5 a Real, 3-6 a Valencia ellen), hogy az olyan döntetlenekről ne is beszéljünk, mint a Sociedad elleni 4-4. Az eddigi 36 fordulóban 56 gólt szereztek, ami jelenleg az ötödik legjobb mutató az egész mezőnyben, viszont kaptak is ugyanennyit, ami holtversenyben a negyedik legtöbb.
A Betis is követi az új trendet, szigorúan hátulról építi fel a támadásait, Antonio Adán kapus csak akkor ívelheti fel a labdát, ha már nagyon nagy a gáz. Ezután általában vagy a széleken próbálják megverni az ellenfelet (elsősorban a jobb oldalon), ha pedig egy felállt fallal találják szembe magukat, akkor rövid passzokkal addig járatják a labdát, amíg rést nem találnak a pajzson. A tavalyi Betishez képest most többet birtokolják a labdát, viszont kevesebbszer lőnek kapura. A helyzetek minősége, ezáltal a hatékonyságuk fejlődött látványosan.
A nagy sakkjátékos hírében álló Setién elsősorban csapata tengelyét erősítette meg, négy középső középpályást is igazolt a nyáron a védekező feladatokat ellátó Javi Garcíától kezdve a támadóbb felfogású Ryad Boudebouzig. És közben odaadta a karmesteri pálcát egy 22 éves játékos, Fabian Ruíz kezébe: a saját nevelésű középpályás 2014 óta játszik az első csapatban, de tavaly mindössze négy bajnoki jutott neki. A nyáron eladták előle Dani Ceballost a Real Madridnak, Setién pedig meglátta benne a potenciált, úgyhogy ma már Ruíz hozza meg a legfontosabb döntéseket a pályán.
Fabian Ruíz játék közben:
Télen akadt egy rosszabb sorozata a Betisnek, az utolsó nyolc mérkőzésen öt vereség, két döntetlen és mindössze egy győzelemmel vonultak el téli pihenőre, Setién pedig meglépte januárban az év egyik igazolását:
A 27 éves játékos a tökéletes választás volt a védelem közepére, elsősorban stabilabbak lettek hátul, valamint meccsenként ő passzolja a legtöbbet a keretben (66,9-et mérkőzésenként), megkerülhetetlen szerepe van abban, hogyan is kezdi el felépíteni a támadásait a Betis.
Eddig főleg a pálya tengelyén futballozó játékosokról beszéltünk, de mindenképpen ki kell emelni a csapat kapitányát, a szélsőként nagyon fontos szerepet betöltő Joaquínt is. A 36 éves labdarúgó többeknek a Valenciából lehet ismerős, ő az a játékos, aki bár sosem lett igazán nagy sztár, mégis sokak kedvence. Most is az egyik leghasznosabb tagja a Betisnek és a csapat élére tud állni, amikor igazán kell, a Sevilla elleni városi rangadón ezt két gólpasszal jelezte. Négy találata és hat asszisztja van ebben a szezonban.
Hello, Európa
A Betis a szezonban szép lassan kapaszkodott egyre feljebb, olyan bravúrokat is bemutattak, mint a Real Madrid (0-2) vagy a Sevilla elleni (3-5!) idegenbeli győzelmek. Az eddig lejátszott meccseik felét (tizennyolcat) megnyerték, ötször ikszeltek és tizenháromszor kaptak ki. Már most, két fordulóval a vége előtt húsz ponttal szereztek többet, mint egy éve.
A Betis az ötödik helyről vág neki a szezonhajrának. Előrébb már nem léphetnek, hátra is csak két helyet csúszhatnak maximum, azaz már biztos, hogy legrosszabb esetben is Európa Liga-selejtezőt játszanak a következő szezonban.
Szombaton pont az egyik üldözőt, a Sevillát fogadják a városi derbin, ha nem kapnak ki, biztos az EL-főtábla. Az őszi nyolcgólos mérkőzésükből kiindulva nem fogunk unatkozni.
Nyitókép: David S. Bustamante/Soccrates/Getty Images
