Hiába vezetett a Juventus már kilenc perc elteltével 2-0-ra a Tottenham ellen Torinóban, a folytatásban az angolok lefocizták a pályáról Massimiliano Allegri csapatát. Győzniük ennek ellenére nem sikerült, igaz, a Kane és Eriksen góljaival kiharcolt idegenbeli 2-2 egy nüansznyival most őket sejteti esélyesebbnek a továbbjutásra. Könnyű menet azonban biztosan nem lesz, mutatjuk is, miért.
Mi történt az odavágó óta?
Sokan, sok helyütt megfogalmazták az első meccset követően, mekkora pech a Spurs szempontjából, hogy három hét telik el az oda-, és a visszavágó között. Ennyi idő alatt ugyanis Torinóban lesz idő rendbe szedni a fejeket, felépülnek a sérültek, Max Allegri pedig kivideózhatja az első meccs tanulságait annyira, hogy fény derüljön az angolok gyenge pontjaira.
Az első meccs nagy tanulsága, hogy a Spurs szemmel láthatóan gyorsabb és erősebb csapat a Juventusnál. Miközben az olaszok vérrel-verítékkel tudtak csak átjutni a Tottenham középpályáján – leszámítva a meccs első tizenöt percét, amikor letámadásukkal zavarba hozták a megszeppent angol védelmet –, addig Pochettino csapata (főleg Eriksen remek játékának köszönhetően) alig néhány húzásból ott tudott teremni Gianluigi Buffon kapuja előtt. Khedira súlytalan volt, Pjanicsot leszedte a pályáról Dembélé, Matudi hiányában pedig nem maradt olyan játékosa a Juventusnak, aki képes lett volna összekötni a csapat védekező és támadó típusú játékosait.
Olasz szempontból tehát nagyszerű hír, hogy a francia készen áll a visszatérésre, mint ahogyan az is aranyat érhet, hogy Paulo Dybala szintén tudja vállalni a játékot a Wembley-ben. Hiányozni fog ellenben a komplett jobboldal: az első meccsen sokáig remekül játszó Federico Bernardeschi a térdével bajlódik, de Mattia De Sciglio és Juan Cuadrado sem bevethető. Mario Mandzukic szintén nem teljesen egészséges, a csatár Gonzalo Higuaín pedig bokasérülés miatt február 18-a óta egyszer sem lépett pályára, így igencsak kérdéses, milyen fizikai állapotban tér vissza ma este.
A Spurs-nél egyszerűbb a képlet. Az alap csapatból egyedül Toby Alderweireld játéka kérdéses, de a belga bekk egyrészt már az első meccset is kihagyta, másrészt nem tudni pontosan, hogy sérülése, vagy a szerződéshosszabbítása körüli bonyodalmak miatt mellőzi Pochettino. Rajta kívül azonban mindenki egészséges, Serge Aurier eltiltása pedig a nagyszerű formában lévő Kieran Trippier miatt nem tűnik különösebben nagy érvágásnak.
Topformában mind a két csapat
Kevés csapatot találni Európa elit ligáiban, amelyik jobb formát futna jelenleg mint a Juventus-Tottenham kettős. Az angolok a Manchester City-től elszenvedett 4-1-es őszi vereség óta veretlenek – ez zsinórban 17 meccset jelent -, igaz, ebbe a sorozatba hat döntetlen is becsúszott időközben. Az azonban egyértelmű, hogy Pochettino formaidőzése meghozta az eredményt: a Spurs a szezon legfontosabb periódusában van a legjobb formában, és teljes fegyverzetében fogadhatja a Juventust a klubtörténet egyik legfontosabb meccsén.
Az olaszok sem szenvednek azonban önbizalomhiányban: a Juve újra átvette a vezetést a Serie A-ban (a hétvégén a Napoli botlott, miközben Allegriék egy 93. percben esett góllal verték a Laziót), 20 meccse veretlenek, miközben legutóbbi 11 meccsükön tízszer még csak gólt sem kaptak. A kivétel? Természetesen a Spurs elleni odavágó, úgyhogy jó lesz óvatosnak lenni.
Mi várható a meccsen?
Bár a kezdőcsapatok ismerete nélkül nehéz okoskodni, és egyelőre – főleg a Juventusnál – rengeteg a kérdés, megpróbáltuk végiggondolni az esetleges forgatókönyveket a meccs taktikai képére vonatkozóan. Hogy lássuk, miből főzünk, íme tippünk a két kezdőcsapatra:
Ezzel azonnal meg is ágyazunk a legfontosabb kérdéseknek:
1. Három, vagy négy védő?
A szezon elején folyamatosan nyitott kérdés volt, hogyan rakja fel a hátsó alakzatot Maurício Pochettino. Főleg a Bajnokok Ligájában szerette használni a nagyobb biztonságot nyújtó három (labda nélkül: öt) védős játékot a Tottenham, így álltak fel a Real Madrid és a Borussia Dortmund ellen vívott meccseken is. A bajnokságban a Spurs argentin edzője azonban november óta elfelejtette ezt a felállást, és a West Brom elleni mérkőzés óta csak négy hátvéddel játszatja a csapatát.
Innen, és az odavágó angol szempontból kedvező eredménye miatt alig elképzelhető, hogy éppen egy ilyen kulcsfontosságú meccsen változtasson alapjátékán a Spurs. Ráadásul a rendszer egyik alapeleme, a belga Toby Alderweireld hónapok óta nem játszott már folyamatosan, így pedig talán értelme sem nagyon van a változtatgatásnak – Dier eseti visszalépéseivel pedig az első meccs elején tapasztalt labdakihozatali problémák is megoldhatónak tűnnek.
A Juventusnál régóta nem kérdés, hogy Allegri hány védőt pakol a kezdőcsapatba, ám a hétvégi, Lazio elleni meccsen mégis újra előkerült a korábban sok sikert hajtó három bekkes felállás. Nagy kérdés, hogy vajon csak az adott ellenfélhez próbált alkalmazkodni vele a Juve, vagy ellenkezőleg: ez volt a főpróbája a Spurs elleni meccstaktikának? Kiderül.
2. Ki nyeri a kulcspárharcokat?
A várható meccsképen is megrajzoltuk, a pálya mely pontjain várjuk, hogy eldőljön a meccs: Dier és Dybala, valamint Matuidi és Eriksen párharca tűnik a továbbjutást befolyásoló faktornak.
Előbbi páros meccs azért is lesz különösen érdekes, mert Dybala hiánya volt a legelső dolog, amire a torinói drukkerek ráfogták az első meccs végkimenetelét. Az argentin támadó remekül kezdte a szezont, de aztán előbb visszaesett a formája, majd meg is sérült, ráadásul sokáig tartotta magát az a hit is, hogy az igazán nagy meccseken nem képes a hátára venni csapatát – lásd a tavalyi BL-döntőt. Ehhez mérten érdekes elmozdulás, hogy szombaton ő lőtte a győztes gólt a Lazio ellen, egyáltalán nem túlzás azt állítani, benne látják a csodafegyvert az olaszok oldalán álló elemzők-szakírók.
Dier feladata tehát kettős lesz: egyrészt folyamatos visszalépéseivel segítenie kell a Spurs labdakihozatalainak folytonosságát, másrészt le kell vennie a pályáról a rendkívül sokat mozgó, kiszámíthatatlan Dybalát. Amelyikük ezt a kulcsmeccset megnyeri, az könnyen továbbjutáshoz segítheti csapatát.
A Matuidi-Eriksen csörte lényege hasonló: mindketten kulcsfiguráik csapataik játékának. A Juventusnál Matuidi a metronóm, a szívós pitbull, aki fel-le rohangálásával segít egyensúlyt teremteni védekezés és támadás között. Ő az átrendeződés kulcsfigurája, ő képes létszámfölényt biztosítani a középpályán labdabirtoklás esetén, és az ő helyén nyílhatnak meg területek a Spurs számára, ha esetleg labdavesztés után nem ér vissza elég gyorsan.
Eriksen helyezkedése ennélfogva kulcsfontosságú lesz, a Tottenham elsődleges célja pedig várhatóan az lesz majd, hogy a dán olyan helyzetekben kapjon labdát, amikor Matuidi a háta mögött van, és csak a rendszámokat olvassa. Ehhez persze kell Dembélé kiemelkedő játéka is: a belga az első meccsen szinte hibátlanul játszott, pontosan passzolt, jól cselezett, ő volt az, aki összekötötte a védelmet és Eriksent.
3. Dembélé kikapcsolása
Ezzel el is érkeztünk a meccs harmadik kulcspontjához, vagyis a Spurs középpályás sorának kikapcsolásához. Allegri ezen a ponton szembesül a legnehezebb döntéssel: el kell döntenie kit állít be Pjanic és Matudi mellé a fedezetsor jobb oldalára. Khedira az első meccsen látványosan felsült, Marchisio egyáltalán nem idézi egykori önmagát – ezzel összhangban Allegri nem is bízik benne -, Sturaro pedig ezen a szinten még alig bizonyított. Viszont fegyelmezett játékos, és mi úgy gondoljuk, ez lesz a döntő: Allegri meccstervében neki kell majd leütköznie Dembélét a középpályán.
A Spurs ennek ellensúlyozása érdekében dönthet úgy, hogy Lamelát veti be a korai Szon helyett, Pochettino ezzel egyszersmind vélhetően az intenzív letámadásra is szavazna. Az argentin játékos kifejezetten jól olvassa a játékot, okosan helyezkedik, és a szerelésekhez is ért, vele az angolok játékosa még centrálisabb lehetne. Szon vele szemben a sebességet és az erősebb széljátékot jelentené. Abból, hogy melyikük kezd, máris sokat ki lehetne olvasni a várható meccsképből.
Kiemelt kép:Morgese – Rossini / DPPI / AFP
