Fel tudja eleveníteni a magyar futballal kapcsolatos első emlékét?
Nézzük csak, még a Club Brugge játékosaként szerepeltem a Ferencváros ellen, aztán voltak magyar csapattársaim, például Bálint László, aki hosszú idő után az önök első futballistája volt, aki engedélyt kapott arra, hogy külföldre igazoljon. Szintén a Brugge-nél volt csapattársam Kű Lajos, 1978-ban mindketten pályára léptünk a Wembley-ben a Liverpool ellen 1-0-ra elvesztett BEK-döntőben. Játékosként az első menedzserem is egy magyar volt, Békeffy Jenő, akit Belgiumban hatalmas tisztelet övezett, és sajnálatos módon nagyon fiatalon hunyt el. A kapcsolatom a családdal 1972 óta tart, és jelenleg fia, Békeffy Gábor az egyik menedzserem. Edzőként is volt magyar játékosom, Disztl Lászlót például én vittem a Brugge-höz, a Charleroi-ban pedig Balog Tiborral dolgozhattam együtt.
Milyennek tűnt a futballunk, mielőtt megkereste az MLSZ? Azt említette már a kinevezésekor hogy a tavalyi Európa-bajnokságon jó benyomásokat szerzett a válogatottról.
Igen, jó tornát zárt a magyar csapat, és nagyszerű dolognak tartom, hogy az országot ennyire megmozgatta a válogatott sikere, hogy Budapesten az utcára vonultak az emberek a meccsek után. Ebből az jött le számomra, hogy az emberek itt megőrülnek a futballért, lehet ezt a játékot imádni vagy utálni, de az biztos, hogy a magyar drukkerek szenvedélyesek. Nekünk az a dolgunk, hogy ezt az állapotot újra előidézzük. Nem volt jó évünk, ezt kár tagadni, különben nem ülnék itt, úgyhogy újra el kell kezdeni az építkezést. Motivált és sikeréhes játékosokra van szükség, a tehetség önmagában nem elég, szenvedni is kell, ha az ember a legmagasabb szinten akar játszani. Belgiumban az az általános szemlélet, hogy jobb néha tenni egy lépést hátra, hogy aztán később nagyobbat ugorhass. Ezt az utat járta be például Kevin de Bruyne, akit 2012-ben a Genktől leigazolt a Chelsea, de ott nem tudott érvényesülni, azt mondták, José Mourinho nem kedvelte. Pedig nem Mourinho volt a hibás, egyszerűen csak fizikálisan nem volt elég jó a Premier League-hez. Aztán elment kölcsönbe a Werder Bremenhez, majd a Wolfsburghoz, felépítette magát, és most ő a Manchester City egyik húzóembere. A játékosok egyéni ambíciója mellett az is fontos lenne, hogy a magyar klubok sikerélményt szerezzenek a Bajnokok Ligájában és az Európa Ligában, mert abból a válogatott is profitálna.
Most már testközelből szerezhetett tapasztalatokat a magyarországi viszonyokról, hogy érzi, milyen téren van szükség a legnagyobb fejlesztésre, fejlődésre?
Minden téren, hiszen a futball a folyamatos fejlődésről szól, ha valaki egy helyben toporog, elhúz mellette a mezőny. A helyszínen láttam a Luxemburg és a Costa Rica elleni meccseket, és egyik alkalommal sem játszottunk jól. Ami a legfontosabb: tisztában kell lennünk azzal, hogy vannak hiányosságaink, és keményen kell dolgozni azért, hogy a lemaradásunkat csökkentsük. A futballt nem csak lábbal játsszák, mentálisan is erősnek kell lenni, és elengedhetetlen a jó fizikum, a megfelelő állóképesség, valamint gyorsaság. Lépésről lépésre kell haladnunk, minden apró részletre odafigyelve. Nem fogunk egyik napról a másikra szintet ugrani, de ettől még a körülöttem lévő stábnak és a focistáknak is a lehető legtöbbet kell belerakniuk a közösbe. A játékosoknak úgy kell a válogatotthoz érkezniük, hogy fontosnak érezzék ezt a csapatot. Nem vagyok egoista típus, mindig csapatban gondolkodom, és amikor elvállaltam ezt a feladatot, sokan nem értették, miért döntöttem így, de az ő kétkedésük engem csak még motiváltabbá tesz. Ez egy fantasztikus és biztonságos ország, amelynek nagyszerű vezetői vannak, csodás stadionjai és múzeumai. Nemrég voltam egy budapesti koncerten, óriási élmény volt, amilyen szenvedéllyel a zenészek játszottak, igazi profik voltak. Nekünk is ilyennek kell lennünk, mert egy profi soha nem elégedett, mindig még jobb akar lenni, nézzék csak meg Cristiano Ronaldót.
Ha már a vezetőket említette, az Indexnek adott interjúban feltűnően sokszor szóba hozta Orbán Viktor miniszterelnököt és Csányi Sándort, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökét. Miért érezte fontosnak, hogy ennyiszer beszéljen róluk?
Mert mindkettőjüket nagyon motiváltnak érzem. Csányi Sándorral még a szerződés aláírása előtt találkoztam, aztán később Orbán Viktorral is beszéltem, mindketten sokat tettek már eddig is a magyar labdarúgásért és az országért. Belgium egy brüsszeli stadionnal pályázott a 2020-as Eb-re, és az UEFA nem kapta meg a szükséges pénzügyi garanciát sem az aréna megépítésére, így Brüsszel kikerült a helyszínek közül, ami nagy szégyen hazám politikusainak. A magyarok viszont büszkék lehetnek arra, ahogyan a politika a sport mellé állt, és nem csak a stadionokra gondolok, láttam már az úszó-világbajnokságra épített Duna Arénát is, az is lenyűgözött, miképp a fővárosuk tisztasága, szépsége és biztonsága. Hosszú idő után először közlekedhetek úgy, hogy nem kell folyton a hátam mögé néznem. Tudom, hogy az idei év után vannak kritikus hangok, de a feltételek a rendelkezésünkre állnak, úgyhogy most rajtunk a sor, márciusban és júniusban is lesz két-két meccsünk, aztán szeptemberben már élesben mennek a dolgok az új sorozatban, a Nemzetek Ligájában.
A korábbi 42-szeres válogatott Torghelle Sándor pár hete sajnálkozott egy sort, amikor azt mondta, az összefogás nem erőssége a magyar futballközegnek. A honi edzők egy része korábban rendre fúrta a külföldről érkező kollégákat, ön tapasztalt bármi hasonlót, vagy esetleg mindenki teljes mellszélességgel kiállt ön mellett?
Nem tudom, hogy rólam mit mondtak, de ez nem is az én dolgom. Megteszek mindent, hogy beilleszkedjek, itt fogok élni, és az edzőkkel is találkoztam már, a pro licences tanfolyamon is elmeséltem, mik voltak a nagy hibáim és mik voltak a sikeres húzásaim. Kritikákkal eddig nem találkoztam, igaz, még nem is beszélem az önök nyelvét, bár pár szót már sikerült elsajátítani. De nem a nyelv a fontos, hanem a gondolkodás, a nyerő mentalitás. Amikor a belga válogatott nem jutott ki a 2012-es Eb-re, mindenki lehúzta a játékosokat. Ugyanezeket a labdarúgókat most már az aranygenerációként emlegetik, miután egymás után három nagy tornára is kvalifikálták magukat. Én fontosnak érzem, hogy megvédjem a játékosaimat, és ha edzőként kiállsz mellettük, akkor sokkal több tiszteletet kapsz tőlük. Nem szeretek a múltba révedni, önök érthetően büszkék lehetnek Puskásékra, de nekünk el kell érnünk, hogy a jelenben és a jövőben is legyen minek örülni.
„Elhaladt felette az idő, a módszerei megkoptak, taktikailag nem elég naprakész, a modern focit nem ismeri alaposan” – ezeket mondta önről egy belga újságíró a kinevezése után. Hogy érinti az efféle kritika?
Ezzel az újságíróval belga kapitányként volt egy konfliktusom, és egy alkalommal megmondtam neki, hogy kinyírja a játékosaimat a kritikáival, de pár év múlva majd kénytelen lesz befogni a száját, mikor meglátja, mire képesek. Ez nem volt a megfelelő reakció tőlem, de én meg akartam védeni a játékosaimat. Ez az ember nem tisztelt engem, de ez igazából mellékes, az sokkal fontosabb, hogy a nyilvánosság mit gondol rólad, hogy ha például beülsz egy taxiba, akkor mit hallasz a sofőrtől.
Valamennyire már ismeri a játékosokat, milyennek képzeljük el a Leekens-stílusú válogatottat?
A győzni akarás, a csapategység, a kemény munka, ezek a legfontosabb alapelveink. Nem az a lényeg, hogy 4-4-2-ben vagy 4-3-3-ban állunk fel, hanem hogy olyan stílusban futballozzunk, hogy minél kevésbé derüljenek ki a gyengeségeink. Azt szeretnénk, ha az ellenfelek azt mondanák, hú, a magyarok ellen bitang nehéz játszani.
