Foci

125 éve született Schlosser Imre

Az első magyar futballsztárok egyike volt, az egyetlen 13-szoros magyar bajnok labdarúgó, sokszoros gólkirály.

“Karikalábú Slózi”, ahogy a szurkolók becézték, a magyar futball hőskorának legendás alakja, az első világszerte ismert és elismert magyar labdarúgó volt Schlosser Imre.

Tizenhat évesen lett a Ferencváros második csapatának igazolt játékosa. Három mérkőzés után már az első csapatban játszott – igaz, csak egy mérkőzésen, egy sérült csatár helyén. A ballábas támadó három hónap után került vissza a kezdőbe a balszélső posztján, s abban az évben már bajnokságot is nyert. A következő nyolc évben hatszor volt a zöld-fehér bajnokcsapat tagja, a drukkerek ekkoriban a Fradi-pálya és a teniszpálya közti kis közt Slózi utcának nevezték.

1911. február 12-én, amikor felavatták a Ferencváros Üllői úti stadionját, az MTK elleni meccsen ő vette be először az ellenfél kapuját, csapata végül 2-1-re győzött.



Schlosser Imre középen

Schlosser 1915-ben a nagy vetélytárs MTK játékosa lett – miután a legenda szerint a Ferencváros elnökétől egyszer a szokásoson felül még két tiszteletjegyet kért, de nem kapott. Az ezt követő vitában taknyosnak nevezték, amin úgy megsértődött, hogy azonnal távozott, és bekopogtatott a Hungária körúton. Mindez az első világháború idején történt, s annyira nagy hírnek számított, hogy még a frontról érkező jelentéseket is háttérbe szorította az újságok címlapjain.

A kék-fehéreknél az első évben 16 mérkőzésen 38 gólt rúgott, ennél jobb eredményességi mutatója magyar játékosnak azóta sincs. Az MTK-val szintén hatszor lett bajnok, ezután Svédországban és Lengyelországban vállalt edzői munkát, majd Ausztriában a Wiener AC-ben is megfordult játékos-edzőként, aktív pályafutását pedig 1926-ban a Ferencvárosnál fejezte be, az első professzionalista magyar bajnokcsapat tagjaként.

318 bajnoki mérkőzésén 417 gólt szerzett – ezzel ma is előkelő helyen szerepel a bajnoki góllövők örökranglistáján -, hétszeres gólkirály és tizenháromszoros bajnok, utóbbi vélhetőleg megdönthetetlen rekord.

A válogatottban húsz évig, 1906 és 1926 között, 17-től 37 éves koráig játszott (utóbbival sokáig korelnöknek számított) és 58 gólt jegyzett. Az első magyar labdarúgó volt, aki elérte az 50. válogatottságot, összességében pedig – saját adatai alapján – 75 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben (a hivatalos statisztika 68 válogatottságot tart számon). Slózi 1911-ben Svájc csapatának hat gólt rámolt be, 1912-ben Oroszország legjobbjainak ötöt lőtt, mesterhármast háromszor ért el. A címeres mezt utoljára 1955-ben a 100. magyar-osztrák mérkőzésen, a Népstadionban húzta magára, a 104 ezer fős közönség előtt ő végezte el a kezdőrúgást. A nagyszerű futballista 1959. július 19-én hunyt el.

A görbe lábaival a karikaturisták kedvencének is számító Slózi népszerűsége a mai filmsztárokéval vetekedett. Sokan vidékről csak azért utaztak fel Budapestre, hogy Schlossert játszani lássák. Az emberek nem egyszer vállukon vitték haza a csatárt vagy éppen kifogva a lovakat maguk húzták az őt szállító kocsit városszerte. “Nemzeti kincsnek” tekintették, versek születtek róla és hozzá, neveztek el róla cipőpasztát és versenylovat, könyveket írtak és filmet forgattak róla.

Ő maga szerény, kedves ember maradt, mindenki szerette és tisztelte – jellemző, hogy halála után két kőfaragó rajongója ingyen készítette el sírkövét, amelyen ez szerepel: Slózi. 75x a hazáért.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.