Foci

Amit elfelejtünk az eső után

Drámai meccset hozott a kedd este a világbajnokságon. Elefántcsontparttól és Japántól kell ezúttal búcsút vennünk, a szokásos kulturált formában.

Három a magyar igazság, és nemzetközileg is tartanánk magunka ehhez. A kedden görög tragédiába illő módon elvérző elefántcsontpartiaktól például három megfontolásra érdemes gondolatot osztanánk meg. Egyrészt azt, hogy „Azon nem lehet segíteni, aki szeret szenvedni.” Utazási és életviteli oldalról megkerülhetetlen tény, hogy „Ha nem tudjuk, hogy hova megyünk, tudnunk kell, hogy honnan jöttünk”. De mindenképpen megfontolandó bölcsesség az is, hogy A valamit kapó kéz, mindig az adó kéz alatt van.

Ami meg a zenét illeti, minket teljesen megbabonázott Dobet Gnahoré, aki 2010-ben Grammy-díjat is nyert (ezért a dalért). Reméljük, veletek is ezt teszi.

A csoportutolsó Japán is komoly fejtörést okozott nekünk. A nekik tulajdonított bölcsességekből is csak nehezen szűkítettünk hármat. Kezdetnek mindjárt egy ma reményeink szerint aktuális felfedezés: “Ha elállt az eső, elfelejtjük az esernyőt.” Igaz, nekünk rendre sikerült otthon felejtenünk már akkor is, mikor csak lóg az eső lába.

Valószínűleg sokkal bölcsebben térnek haza a játékosok, mint ahogy kiutaztak, ezt abból vezetjük le, hogy szerintük “A győzelemből keveset, a vereségből sokat tanulunk“. Ami pedig az önfeledt ünneplőket illeti, számukra is lenne egy frappáns levezetésünk a borozgatás hatásmechanizmusáról. “Az első pohárnál az ember issza a bort, a másodiknál a bor issza a bort, a harmadiknál pedig a bor megissza az embert”.

Ezen a ponton pedig egy csöppet átírnánk saját szabályainkat. Olyan videót ajánlunk a figyelmetekbe, aminek nem a zene az elsőszámú apropója (bár az is nagyon jó), hanem a képsorok. Az animációs filmek szívünknek és szemünknek legkedvesebb mesterének, Hayao Miyazakinak az életpályáját sűrítik pár percbe. Azért az aláfestő zene se semmi, a Laputa-Kastély a felhők felett főcímdala.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik