Úgy szokott bemutatkozni:
Simone Biles vagyok a texasi Springből, aki imád szaltózni.
Ez látszik is a tornáján: valószínűleg még sosem láttunk ilyen akrobatikus képességű tornásznőt. S ilyen képességű tornásznőt sem sokat.
Simone Biles nyakláncán egy 546 pici gyémánttal kirakott kecske lóg, a kabalája is egy kis plüsskecske, természetesen mindkettő azt szimbolizálja, hogy a tornavilágban őt emlegetik GOAT-ként, azaz minden idők legnagyobbjaként. Volt már kecskés tornadressze is. Nem álszerény, de nincs is mire szerénykedni.
„Aki egyébként is utál, az ezt is utálni fogja, de persze nagyon sok embernek tetszik a kecske. Van egy kis plüsskecském is az olimpiai faluban. Egy kis emlékeztető nekem: arra figyelmeztet, hogy meg tudom csinálni” – magyarázta a helyszíni riportereknek. Tegyük hozzá: Biles maga sosem állította, hogy ő lenne a legnagyobb, ám megtanult együtt élni azzal, hogy ezt tartják róla.
A GOAT-kérdés egyébként is nagyon nehéz minden sportban, hiszen hogyan lehet összehasonlítani más korokban élő, más felkészülési és edzéslehetőségekkel bíró, más sportfelszereléssel versenyző, a torna esetén más szabályrendszerben rendezett versenyeken induló sportolókat?
A legegyszerűbb összehasonlítási alap az olimpiai és világbajnoki érmek összesítése lehetne, bár itt is van egy lábjegyzet. Amíg a mai tornászok egy négyéves olimpiai ciklusban három világbajnokságon vehetnek részt (csupán az olimpia évében nincs vb), 1978 előtt csak négyévente rendezték meg a második számú csúcseseményt. Így amíg Biles hat világbajnokságon indulhatott, a női torna ikonjai közül Nadia Comaneci csak kettőn, Larissza Latinyina négyen. Latinyinának és Comaneci-nek ugyanakkor nem kellett annyi specialistával megküzdenie, mint Bilesnak; és nem is volt annyi országnak éremesélyes tornásza, mint most.