A magyar férfi vízilabda-válogatott a csoportkörben, majd a negyeddöntőben is meglepetést okozott, így éremért csatázhatott a horvátországi Európa-bajnokságon. A torna hajrájára elfogyott a csapat, amelyet betegségsorozat is sújtott a bronzmeccs előtt, így Magyarország végül a 4. helyen végzett, a szövetségi kapitány, Varga Zsolt úgy nyilatkozott, játékosai már-már az életükért küzdöttek, annyira kimerültek.
Az idén az Eb-n túl világbajnokság (Doha, február 2-18.) és olimpia (július 26-augusztus 11.) is lesz, ezért a kapitány a túlterhelés elkerülése érdekében a 2023-as vb-győztes együttes rutinos magját pihentette, és csikócsapatot nevezett a tornára. Zalánki Gergőék az Év sportolója gálán az Operaház színpadán ülve, suttyomban telefonon követték, amint társaik – Olaszországot 10-5-re verve – csoportelsők lettek. A fiatalok a négy közé jutásért Szerbiát is legyőzték, és bár az érem ezúttal elmaradt, olybá tűnik, Varga Zsoltnak egyre könnyebb – vagy éppen nehezebb – a dolga, mert akár kéttucatnyi ütőképes, a párizsi olimpián is éremről, akár győzelemről álmodó játékos közül válogathat.
Kemény Dénes aranycsapata három olimpiai bajnoki cím után 2012-ben, Londonban „csak” az ötödik helyen zárt. A „háromszorosok” közül többen visszavonultak, és bár Benedek Tibor kapitánykodása idején, 2013-ban rögtön világbajnoki címet nyertünk, az elmúlt bő évtized eredménysorát inkább a hullámvasutazás jellemezte, mint a stabilitás – akadtak kisebb-nagyobb sikerek, a világversenyeken mégis többször végzett csalódást keltő helyen a válogatott.
Kemény úgy látja, a magyar utánpótlás évtizedek óta jó szisztémában működik, jó kezekben van.
„Több mint 30 éve Fecsó (Kemény Dénes édesapja, Kemény Ferenc – a szerk.) vezette be, hogy a 11 éves korosztályból az összes egyesület elküldhette a legjobbnak gondolt pólóspalántáit a szövetség kétnapos felmérésére. Itt nem meccseztek, hanem napi 4-6 órát edzettek a srácok. A százas létszámú csoportból kialakult egy kisebb, 20-22-es fős keret, ennek tagjai bekerültek egy olyan tehetséggondozó programba, amelynek keretein belül további hétvégéken tartottak hasonló edzéseket a szövetség által megbízott edzők.
A kétezres évek sikereinek köszönhetően azonban rohamosan nőtt a vízilabdázó gyerekek és az uszodák száma, így aztán az elnökségem alatt Horkai Gyuri ötlete alapján annyiban módosítottuk ezt a programot, hogy négy területre osztottuk az országot, így a központi tehetséggondozón túl további négyszer 20-22 tehetséges játékosnak tartottak a kollégák edzéseket. A magyar vízilabdának ez a kiindulópontja, nincs olyan tehetséges játékos, aki nem akad fenn ezen a rostán.
Persze mindig akad egy-egy kivételes zseni, mint például Biros Peti, aki 19 évesen került be a rendszerbe, mert addig inkább kézilabdázott” – fogalmazott Kemény.
A válogatottal három olimpiát nyerő kapitány szerint a magyar vízilabda sem mentes a valamennyi csapatjátékra jellemző edzéselméleti nézetkülönbségtől, azaz:
- hogy fiatalkorban az egyéni képzésre, a tökéletes technikai tudásra kell-e fókuszálni?
- Vagy már korosztályos szinten a felnőttcsapatoknak megfelelő taktikai képzést kell kapjon a gyerek, hogy így uniformizálva bárki, bármikor illeszthető legyen az egyel feljebb lévő korosztályos csapatba?
Kemény szerint Varga Zsolt pont az bizonyította be, hogy – természetesen a megfelelő fizikai kondíciók mellett – a technikai képzettség mindenek felett áll.
Három hét alatt oktatta le ezeknek a fiatal, felnőtt világversenyek szintjén még rutintalan játékosoknak az általa kívánt taktikát, ami igazolja a tételt, hogy az egyénileg jól képzett játékosnak minden támadó és védekező feladat relatív rövid idő alatt megtanítható.
Gerendás György, aki 1998-2001 között a Magyar Vízilabda Szövetség társelnöke volt, és 2014-ig több csapatnál dolgozott vezetőedzőként, amondó, mindentől függetlenül időről időre kijönnek olyan extra generációk, amelyek aztán felfelé húzzák a többit is.
„Kemény Fecsó bácsinak jött a ’77-78-as korosztály, amivel aztán Dénes tarolt. 2012 után jött a szerbeké, akik nyertek Rióban, Tokióban, 2012 és 2018 között az összes Eb-t behúzták és 2015-ben még világbajnokok is lettek, De, hála istennek, ők is csak voltak, most megint mi vagyunk a soron. A pólóban dolgozó szakemberek hajlamosak úgy gondolni, hogy ilyenkor van valami irányváltás az edzéselméletben, a kiválasztásban, de ez néha csak úgy magától jön. Mondok egy példát. Amikor Varga Dumi (Varga Dénes – a szerk.) bekerült a rendszerbe, ha szegény anyukám lett volna az edzője – aki már nem él – , akkor is jó játékos lett volna, mert zseninek született, de
ahhoz, hogy világklasszissá váljon, egy remek rendszer és sok jó edző kiváló munkája kell. Mert egy jó generáció jó felépítmény, rendszer, edzők nélkül csak jó marad, de sosem lesz kiváló.
Gerendás kiemelte, hogy egy-egy ilyen világklasszis korosztálynak is vannak hátulütői. „Amikor jobb szélen egyszerre van Benedek Tibid, Kiss Gergőd és Madaras Norbid, három világklasszis balkezesed, akkor, ha nálam Egerben tótágast állt volna Kiss Csaba és bal lábbal lőtte volna a gólokat, akkor sem kerülhetett volna szóba mellettük, így sosem derült ki, hogy amúgy nemzetközi szinten is jó pólós.
Pont ezért, amikor kiöregednek az ilyen nagy generációk, mindig űr keletkezik mögöttük, lásd a szerbek mostani esetét.
Gerendás egyébként 2015 szeptemberétől 2017 végéig előbb Benedek Tibor, majd Märcz Tamás szövetségi kapitány mellett a válogatott másodedzőjeként dolgozott, így testközelből tapasztalhatta meg mennyire a végletek közt pattog a magyar férfi póló.
Märcz Tamás például megjárta a csúcsot és a Mariana-árok mélyét is 2016-2022 között kapitányként, hiszen miközben 2017-ben vb-ezüstérmet, 2018-ban világkupát, 2020-ban Eb-t, 2021-ben olimpiai bronzérmet nyert csapatával, 2018-ban az Eb-n 8., 2022-ben pedig a budapesti vb-n 7. helyen zárt (a póló vb-k történetében csupán egyetlen alkalommal, 1986-ban szerepelt gyengébben a magyar válogatott, akkor a kilencedik lett.) Utóbbi harmatos produkció a szövetségi kapitányi állásába került, őt követte Varga Zsolt.
Amiről viszont kevesen tudnak, hogy Benedek Tibor, Märcz Tamás és Varga Zsolt a háttérben is együtt dolgozott azon, hogy stabilizálódjanak a férfi vízilabda-válogatott eredményei.
„A 2016-os olimpia után Benedek Tibi lemondott a szövetségi kapitányi posztról, majd bekerült az MVLSZ elnökségébe és átvette az utánpótlás bizottság elnöki posztját. Varga Zsolt, Vincze Balázs, Cseh Sándor, Madaras Norbert, Székely Bulcsú mellett én is tagja lehettem ennek a testületnek, amely átstrukturálta a magyar vízilabda utánpótlásának az irányítását.
Benedek Tibi gyújtószikrája a jelenlegi eredményeknek, minden más, amit sajnálatos elvesztése után továbbvittünk, annak a munkának a folytatása.
Az elmúlt évek remek utánpótlás eredményei ennek a 6-8 év tudatos munkájának a gyümölcse. Már most látható az is, hogy a jövőben is több klasszis lép majd be a felnőttkorba. Nemcsak férfi, hanem női vonalra is igaz ez” – magyarázta Märcz Tamás.
Märcz szerint például azzal, hogy akkoriban Cseh Sándor személyében közvetlen utánpótlás kapitány lett kinevezve, a korábbi évekhez képest még inkább összhangba került a korosztályos csapatok közti együttműködés.
„A tehetséggondozás korábbi rendszerét tette még jobbá ez a bizottság, főképp az egyik korosztályból a másikba történő átmenet összhangja, rendszere lett jobb. Kis érdekesség, hogy a mostani Eb-hez hasonló történt 2019-ben is: akkor az év első tornáján, az olimpiai kvalifikációs világligán a kvázi második csapat vett részt – miközben a háttérben 12 játékos készült a kvangdzsui vb-re –, és ugyan büntetőkkel kikapott az ausztráloktól, ezáltal nem jutott be a négybe, 5. lett, de megverte a nagyon erős spanyol válogatottat.
Az, hogy Zágrábban a válogatott fiatal-idős aránya az előbbiek felé fordult, akik közül többen is azt bizonyították, hogy húzóemberekké válhatnak, rettentő pozitív a jövőre nézve
– fogalmazott Märcz.
