Nagyszerűen, hét győzelemmel (köztük egy kieli sikerrel) kezdte a 2023–24-es bajnokságot a Melsungen, aztán a hétvégén kikapott az addig utolsó helyezett Bergischer HC csapatától. Magyarországon nem nagyon érhette hasonló meglepetés a Veszprémet. Mennyire ért benneteket váratlanul ez a vereség?
Aki itt játszik a német Bundesligában, az tudja, ez bármikor bekövetkezhet, a nagycsapatok bárkitől kikaphatnak. Ezért is mondják, hogy a világ legnehezebb és legerősebb bajnoksága, itt minden mérkőzésre fel kell készülni. Ha kicsit kihagysz, gyengélkedsz, egyből büntet az ellenfél. Számomra kellemetlen, mert sohasem szeretek veszíteni. De úgy érzem, a csapat jól kezelte, elég stabilnak tűntünk. Remélem, hogy az elkövetkezendő mérkőzéseken össze tudjuk kapni magunkat, és megmutatjuk, hogy az eddigi eredményeink nem véletlenek voltak.
Már a hétközi kupameccsen is akadtak gondok, a másodosztályú Dessauer ellen is komoly hátrányról kellett visszakapaszkodni. Hullámvölgyben van a csapat?
Ez nem a mi hetünk volt, a kupában talán még gyengébben játszottunk, ám ott időben észbe kaptunk, és a végén tudtunk fordítani. De már az sem volt normális. A bajnokin aztán az első félidőben nem játszottunk jól, de még vezettünk, majd a második félidőre elfáradt a társaság. Próbáltunk hajtani, küzdeni, ez most ennyire volt csak elég. Remélem, a későbbiekben ezeket a meccseket is hozzuk.
Miután távoztál Veszprémből és a Melsungenhez szerződtél, azt nyilatkoztad, hogy Roberto García Parrondo személye sokat számított a váltásban, mert azt érezted, hogy, amikor spanyol rendszerben vagy spanyol edzővel dolgoztál, jobban ment a játék.
Már Tatabányán, Vladan Matic idején próbálkoztunk ilyen rendszerrel, igyekeztünk több dolgot átvenni. Akkor kezdtem el igazán fejlődni, onnan kerültem be a válogatottba. Aztán a nemzeti csapatnál jött Chema Rodríguez, akinél kiteljesedett a játékom, jobban feküdt az ő taktikája. Az általa levezényelt első Európa-bajnokságon lehetett látni, hogy nem volt annyi kiállításunk, többet tudtam segíteni a csapatnak akár sima védekezésben, akár labdaszerzésekkel. Sok bizalmat kaptam, ami pluszban segített. Amikor Parrondóék megkerestek, örültem, éppen a stílus miatt. Tudtam, az alapkoncepció ugyanaz, és hát, amikor az edző téged akar, az extrán motivál. Elég gyorsan történt minden, pár nap leforgása alatt döntöttem.
A Melsungen és Parrondo együtt komoly hívószó volt, ráadásul a válogatottnál beszéltem Chemával, aki maximálisan támogatott, és azt mondta, ez neki is jó, mert ugyanabban a rendszerben maradok.
Voltak más kérők? Ha igen, miért döntöttél a Melsungen mellett?
Magyarországról is voltak megkereséseim, szívesen maradtam volna, mert a gyerekek szempontjából könnyebb lett volna az élet. De a spanyol rendszer és Parrondo mellett még egy dolog szólt Németország mellett: mindig is szerettem volna a Bundesligában játszani, mégiscsak a világ legjobb bajnoksága. Korábban nagy álom volt a Bajnokok Ligája, azt kipróbálhattam a Veszprémmel. Szerettem volna BL-induló csapatban maradni, de ami lehetőségem adódott, az nem volt megfelelő vagy már későn jött. Nem volt mire várnom, így is sokáig húzódott az ügyem. Elfogadható ajánlatot kaptam, és egyelőre maximálisan örülök, hogy Németországot választottam. Új embereket és körülményeket ismertem meg itt. És már a gyerekek is elkezdtek németül beszélni. A nagyobbik lányom megért elég sok mindent, lassan velünk is németül fognak kommunikálni.
Garcia Parrondo két éve igazolt a csapathoz, akkor azt mondta, vannak ötletei, tervei, de ezeket egyik napról a másikra szinte lehetetlen megvalósítani. Két év kellett ahhoz, hogy, amit eltervezett, az beérjen?
Magyarországon is több csapat próbálkozott már spanyol edzővel, akik mindig időt kértek. A nem Spanyolországban nevelkedett játékosoknak ugyanis idő kell, hogy megértsék, mit is akarnak az edzők. Mert ők aztán mindent részletesen elmondanak, ki hova álljon, miért csinálja ezt és ezt, és utána mi következik. Mindenre van következő lépésük, minden ki van számolva. Hogy ezt átrakják a játékosok fejébe, az nem megy egyik napról a másikra. Ezt tudva valóban úgy néz ki, hogy a Melsungen két év után valóban kezd az a csapat lenni, amilyet ő szeretne, azokkal a játékosokkal, akik szerinte ebbe a stílusba beleillenek. Ezért érkezett a nyáron Erik Balenciaga és Dainis Kristopans, és talán az én személyemben is valami pluszt látott és talált.
Egy nagyon hosszú szezon elején járunk, folytatnunk kell a munkát, és hinni kell a projektben.
Ezt a sokat emlegetett rendszert úgy kell elképzelni, hogy minden spanyol edző ugyanazt építi ki Juan Carlos Pastortól egészen Parrondóig?
Nagyjából igen. Mindenkinek megvan az alapja, ehhez teszik hozzá a edzők a saját fantáziájukat. Van, aki szigorúbb, van, aki többet enged. Ha össze kellene hasonlítanom: Pastorról azt mondták a játékosai, hogy mindent millimétert pontosan eltervez, Parrondo viszont egy kicsit több szabadságot ad. Elmondja, hogy mit kell csinálnod egyik vagy másik játékos ellen, de van döntési lehetőséged, hogy mást tegyél. Az én szemszögemből ez úgy néz ki a védekezésben, hogy, amíg Veszprémben nem szabadott nagyon kimennem a falból, ő szabadabb mozgást enged. Nem csinálhatok mindig azt, amit akarok, de vannak olyan mozgások, amikben jobban magamat adhatom a pályán. Az biztos, hogy a spanyol rendszer működik, nem véletlen, hogy majdnem minden nagy európai klubnál volt spanyol edző Kielcétől a Paris Saint-Germainig. Kérdés, kinek hogy jön ki a lépés, és van-e az adott klub részénél hosszú távú bizalom. A válogatottban elkezdtünk Chemával egy munkát, ahhoz is idő kell. Szerintem jól haladunk, és remélem, egyre jobb eredményeket érünk el.
Visszahozták a szurkolók kedvét
Bob Hanning, a Füchse Berlin ügyvezetője két éve azt nyilatkozta, számára döbbenetes, hogy a Melsungen eurómilliókat dobott ki az ablakon, miközben nemzetközi kupáig sem jutott el. Ahhoz képest most ott van a csapat az élmezőnyben. Ezt a németek hogyan értékelik? Jobban felnéznek a Melsungenre, vagy annyira nem érezhető, mert a Bundesligában mindenki tisztel mindenkit?
Arra azért felkapták az emberek a fejüket, amit csináltunk. Oké, az első kettő–három győzelem után még legyintettek, hogy persze, történhet véletlen, de amikor ennyi meccset nyertünk, már észbe kaptak, hogy lehet, most jön az a bizonyos fordulat. Ugyanakkor nem szabad ennyire előre futni, hiszen még csak hét meccset nyertünk, hosszú a szezon. De fontos lépést tettünk előre, meg tudtuk mutatni a karakterünket. Nem egy meccsen elmentünk akár tíz góllal is, és ez valamit mutat. Ezen az úton kell mennünk, nem szabad elszállnunk magunktól, de ha elhisszük, hogy jók vagyunk, akkor beleszólhatunk a nagyok dolgába.
A csapat a 2005-ös feljutás után 2013-ig az alsóházban volt, de azóta mindig a 10. helynél előrébb végzett. Mi volt a szezon előtt a célkitűzés?
Mindig a nemzetközi kupaszereplés a cél, ám azt nem szabták meg, hogy ez Bajnokok Ligája legyen vagy az Európa Liga.
Egy ilyen szezonrajt mennyire hozta meg az étvágyat?
Az emberek itt már kicsit leírták a csapatot: nem hittek a projektben, pénztemetőnek látták. De most visszahoztuk a szurkolók kedvét. A szezon elején a csarnokunk nem volt tele, a legutóbbi, Hannover elleni hazai meccsen viszont már majdnem teltház fogadott bennünket. A szurkolókat az eredményekkel tudjuk motiválni, ott kell őket tartanunk magunk mellett.
Melsungent olyan kisvárosnak kell elképzelni, mint Veszprémet?
20 ezer fő alatti városka, egy igazi ékszerdoboz. Sok az erdő, dimbes-dombos a vidék, ebben Veszprémre hasonlít. Van minden, ami kell. A legközelebbi nagyváros, a 200 ezres Kassel olyan 25–30 percre fekszik. A csarnokunk, ahol a mérkőzéseket játszunk, ott van, de az edzések zömét Melsungenben tartjuk. Sokkal jobb lenne, ha egy csarnokunk lenne, jobban sajátunknak éreznénk, de alkalmazkodunk, mást nem tehetünk.
Bátorságot a magyar fiataloknak
Sokan mondják, hogy minden játékosnak meg kellene tapasztalnia a légióskodást. Te korábban játszottál Romániában, de azért a Bundesliga más szint. Ez volt az álmod?
Erős bajnokságnak a Bundesligát vagy a francia élvonalat tudtam volna elképzelni magamnak. Azt kell mondanom, jó kizökkenni a napi rutinból, kilépni a komfortzónából, kicsit alkalmazkodni más kultúrához, gondolkodásmódhoz. Sohasem féltem a váltástól, az, hogy az ember külföldre költözik, manapság már nem nagy szó – még két kisgyerekkel sem. Választhattam volna a kényelmet, de engem a kihívás jobban izgatott. A feleségem támogat, segít mindenben, nagyon jó az összhang köztünk, mindent meg tudunk oldani. Tudja, hogy ami nekem jó, az nekik is jó, és fordítva.
Márpedig, ha megvan a támogató társad, akkor nem lehet probléma.
Benne vagy abban a hullámban, amelynek révén elkezdtek külföldre áramlani a játékosaink. Ez mennyiben segít a válogatottnak, meg úgy általában a magyar kézilabdának?
Lehet, azért lettek bátrak a fiatalok, mert jöttem én is (nevet). Nagyon örülök, hogy ennyien szerencsét próbálnak. A Bundesligában itt van Zoran Ilic, Hanusz Egon, Leimeter Csaba vagy Éles Benedek – igaz ő csak a másodosztályban, de ahogy láttuk, több második ligás klub is továbbjutott a Német Kupában, szóval azt a szintet sem lehet leírni. Mindenki felkészült arra, hogy bármikor bárki ellen kemény meccset kell játszani. Amikor a válogatottal az Európa-bajnokságon vagy a vébén egymás után nehezebbnél nehezebb meccsek jönnek, akkor egy ilyen liga nagy segítség a felkészülésben. És általunk talán nagyobb bátorságot kapnak a hazai játékosok, akik szeretnék magukat kipróbálni külföldön. Hogy lássák, milyen máshol játszani, nem csak a barátok előtt, a család közelében.
Nem bánod, hogy kicsit későn jött ez a lehetőség?
Kicsit bánom. De éppen a napokban gondolkodtam azon, hogy a karrierem igazán felívelő tendenciát mutat. Nem az volt, hogy eljöttem Veszprémből, és visszaléptem három szintet, hanem a Bundesligát választottam.
Ha jól sikerül az idény, akkor jövőre nemzetközi kupát játszhatunk, és még magasabb szinten kézilabdázhatok. Majd meglátjuk, meddig tart ez a szép álom. Két évre írtam alá, de aztán ki tudja, mit hoz a jövő.
A jövő, amelynek egyik csúcspontja lehet a párizsi olimpia. Mennyire tartod szem előtt?
Most van ennél rövidebb távú célom is. A fő fókusz a Melsungennel a német bajnokság. Aztán jön a januári, németországi Európa-bajnokság, majd az olimpiai selejtező. Maximálisan próbálok készülni, mind fizikálisan, mind mentálisan, hogy jó formában mehessek az összetartásokra, és segíthessek. Remélem, mindenki ezt teszi a klubjában, és nem felejti el, mi áll előttünk.
Úgy nyilatkoztál, szeretnél egyszer eljutni az RB Leipzig egyik mérkőzésére. Hogy áll ez a terved?
Még nem sikerült, de amikor ezt mondtam, akkor még Szoboszlai Dominik is itt volt. Persze, ettől függetlenül még tervezem, hogy meglátogatom Gulácsi Pétert és Willi Orbánt – főleg most, hogy Gulácsi visszatért.
