Sport

„Élvezd az életet. A te Diegód!” – Ferrarival érkezett a csoda a nápolyi nénihez

Nincs ember a Földön, aki ne ismerné Diego Armando Maradonát, a 2020. november 25-én, 60 évesen elhunyt világklasszis labdarúgót. De akadnak olyan sztorik róla, amelyekről ritkán szóltak a könyvek és az újságcikkek – egy ilyennel matinézunk.

Egy frankfurti vendéglős, az olasz Angelo Brizzi évekig kiváló kapcsolatot ápolt Diego Maradonával. A sztárhoz a gyomrán keresztül is könnyű volt közel kerülni, de Brizzit a jólelkű, jótevő, becsületes ember fogta meg.

„Diego élete nem a szexről, a drogról és a rock’n rollról szól. Ez egy teljesen rossz kép róla, ő egy nagyon érzékeny, nagyszívű ember volt, aki sohasem felejtette el, honnan jött. Számára a jó ügy becsület kérdése volt, úgy ismertem őt, mint a szegények megsegítőjét” – mondta.

Brizzi 1987-ben találkozott először Maradonával, amikor az ismert menedzser és játékosügynök, Willi Konrad segítségével barátságos mérkőzést szervezett a Hamburger SV és a Napoli között.

1990-ben egy Szpartak Moszkva-Napoli kupameccs után. (Fotó: Vladimir Rodionov / Sputnik / Sputnik via AFP)

„A szervezés közepén Nápolyba utaztunk, akkor foghattam először kezet Diegóval. Az évek során barátok lettünk. Egy hatalmas Mercedessel jött, autótelefon és tévé volt benne. »Bella machina«, mondtam, mire felcsillant a szeme, hogy tudok olaszul. Beszélgetni kezdtünk, javasoltam neki, hogy a hamburgi klub megalapításának százéves évfordulójára jó lenne ez a meccs. Beleegyezett, majd felhívta a nápolyi vezetőket. Olyan könnyű volt vele, a világsztárral egyeztetni” – nyilatkozta egy 2020. decemberi interjúban.

Brizzi szerint ilyen jószívű és vakmerő embert nem hordott hátán a Föld.

„A kokainról szóló történeteket mindenki fújja, de amit senki sem tud – mert Diego titokban tartotta –, hogy mennyit tett valójában a szegényekért. A Napoli minden hazai meccseire 1000 jegyet megvett saját zsebből, néha nekem kellett szétosztanom a szegény, futballőrült gyerekek között.

Mi az a Matiné?

Vasárnap délelőttönként egy-egy regényből mutatunk részletet, jobbára kortárstól, remek szövegeket, történeteket. Ha tetszik, az oldal alján ott a kötet szerzője, címe, kiadója, irány a könyvesbolt vagy a könyvtár. Ez most egy olyan hét, hogy szombaton is matinézunk, méghozzá kollégánk, Pincési László munkájából.

A Matiné eddigi termését itt találni.

Egyszer vendég volt Thomas Gottschalk tévéműsorában. Az adás után felhívott, és megkért, hogy menjünk el egy áruházba, hátha kinyitnak nekünk éjszaka. Megkérdeztem tőle, mi a terve, de azt felelte, »Angelo, ne kérdezz annyit! El tudod intézni, hogy a Marks & Spencer kinyisson most nekem?« Felhívtam az áruház vezetőjét, és beleegyezett.

Diego aznap éjjel befektette az összes pénzt, amit a showműsorban való szereplésért kapott, és szinte az összes gyerekruhát felvásárolta. Majd elküldte Dél-Amerikába, ahol gyerekeknek csinált edzőtábort, és úgy gondolta, a 200 főnek illene ajándékot kapnia.

Brizzi hozzátette, ha egy adománygálán valakit 20 ezer euró miatt megtapsolnak és ünneplik, csak nevet. Szerinte Maradona élete során legalább 30 millió eurót adományozott.

„De soha nem beszélt róla. Isten akarata szerint cselekedett.”

Így tett 1989-ben is, amikor Brizzi egy újabb csodának lehetett a szemtanúja.

„A Napoli a Bayern Münchennel játszott az UEFA-kupa elődöntőjében, Diego pedig meghívott Olaszországba. Természetesen nem tudtam nemet mondani. Amikor a házához értem, ott állt egy hihetetlen autó: egy Ferrari Testarossa. Diego látta, hogy bámulom ezt az autót, és nevetve mondta, hogy ez csak egy ajándék Enzo Ferraritól. De még nem volt lehetősége kipróbálni, menjünk el egy körre. Elhajtottunk, először az autópályára, majd vissza Nápolyba.

Gurultunk a keskeny utcákon, az emberek pedig bámultak bennünket. Maradona egy ragyogó Ferrariban, nem akármilyen attrakció volt. Behajtottunk egy mellékutcába, és megtörtént a baj: az út túl keskeny volt, az autó beszorult. Nápoly egyik legszegényebb részének közepén álltunk, ahol Diego szeme hirtelen megakadt valamim: egy idős hölgy állt felettünk az erkélyén. Életveszélyesnek tűnt, mert a balkon úgy nézett ki, mintha bármelyik pillanatban leszakadhatna. Diego szó nélkül elővett egy darab papírt, és felírta a ház címét. Visszaült az autóba, sikerült kiszabadítania, igaz, a ház is megsérült Nem érdekelte, csak meg akart menekülni. Visszafelé hallgatag volt, gyanítottam, hogy készül valamire.”

Maradona edzés közben a nápolyi stadionban, 1984-ben (Fotó: GIANNI FIORITO / Controluce via AFP)

Négy héttel később a Napoli ismét német csapattal játszott, ezúttal már az UEFA-kupa döntőjében a VfB Stuttgartot fogadta.

„Ismét a vendége lehettem, és amint meglátott, szinte sugárzott az arca” – mesélte tovább Brizzi. „Átnyújtott nekem egy borítékot és egy darab papírt egy címmel, és megkérdezte, át tudnám-e adni az idős hölgynek. Beültem egy taxiba és elhajtottam a címre. A taxi megállt, de azt gondoltam, hogy a sofőr tévedett. Semmi sem úgy nézett ki, mint egy hónapja. A homlokzatot teljesen helyreállították.

Kerestem az idős hölgy ferde erkélyét, de azt is felújították. Becsengettem, az idős asszony pedig beengedett. Nagyon boldognak tűnt, és azt mondta, hogy négy héttel ezelőtt hirtelen mesteremberek jöttek, kijavították a házat, megcsinálták az erkélyét, a fürdőszobáját. Könnyek törtek a szemébe és zokogni kezdett.

»Húsz éve nem járt itt munkás. Mondtam nekik, hogy nem tudok fizetni, de csak mosolyogtak és azt mondták, semmi gond, mindezt már kifizették.«
Gyanítottam, hogy mi történik, és átadtam a borítékot. Kinyitotta, és lehuppant egy székre. Csak egy nagy köteg pénzt láttam és egy darabka papírt, amelyen ez állt: »Élvezd az életet. A te Diegód!«

Attól fogva tudtam: Diego Maradona a szívén viseli a szegények sorsát, csak nem beszél róla.

Pincési László: Az isteni Diego Maradona

G-Adam Kiadó, 2021

Ajánlott videó

Olvasói sztorik